2013. december 22 - Az EU „áldásai” közé tartozik a tőke és az áruk szabad áramlása a tagországok között. Valamiért azonban hazánk mindig rosszul jön ki ezekből a dolgokból. Nálunk a termőföld is a tőke kategóriájába került a csatlakozási szerződésben, ez ellen pedig egyetlen kormány sem tett semmit.
Lábodi Gábor szentgotthárdi Jobbik-elnök tapasztalatai szerint - és ahogy a nemzeti párt számos alkalommal rávilágított - a zsebszerződések és ügyeskedések folytán Nyugat-Magyarország jelentős részét már osztrákok művelik. Köztudott, hogy a magyar fa is kelendő odakinn "sógoréknál", míg Ausztriában még a gombát sem lehet csak úgy leszedni az erdőkben.
Amilyen színű kormány volt épp hatalmon, az állami erdőgazdaságok vezetése is úgy változott. Már 2009-ben tudni lehetett, hogy Fidesz-győzelem esetén kik fognak az erdőgazdaságok élére állni. Mondhatni: ha már a vörös megszedte magát, akkor a narancsnak is csurranjon valami a nemzeti vagyon elherdálásából.
Lábodi ismertette, hogy évente a 19 erdőgazdaság fejenként átlagosan 6500 köbméternyi fát ad el külföldre, ennek szinte száz százaléka Ausztriába érkezik. A vágási időszak október 1-től április 1-ig tart. Erre az időszakra korlátozódik a legtöbb kivitel, a nyári időszakban „csak” fenyőfa hagyja el hazánkat papírfaként végezve. A vágási időszakban Szentgotthárdnál hetente átlagosan 10 vasúti szerelvény megy a szomszédba, mindegyik 20 csurig rakott kocsiból áll.
Egy kocsi nagyjából 36 köbméternyi fát tartalmaz. Így nem nehéz kiszámolni, hogy hetente körülbelül 7200 köbméternyi jó minőségű keményfa hagyja el Magyarországot egyetlen határátkelőn. A közúton, kamionokkal történő szállításról pedig még nem is beszéltünk. Ebben az ügyletben magánszemélyek sokasága is érintett, hiszen nem csak az állam adja el a fát az osztrákoknak.
Lábodi Gábor szerint az lenne a logikus, hogy az erdészek kivonulnak ásókkal és csemetékkel, hogy pótolják a sok esetben tarra vágott erdőket. A helyzet azonban kissé más. Kimegy a szakember, körülnéz a területen és megállapítja, hogy az úgynevezett újulat (a természetes úton növekedő fapótlás szaknyelven) megfelelő.
Elképzelhető, hogy a kiirtott erdők helyére mikor fog ugyanolyan növekedni, amikor évszázados tölgyfákat is találhatunk hazánkban. Hihetetlenül nagy mennyiségű fa megy tőlünk nyugatra, így előbb vagy utóbb nem lesz olyan fa, aminek lombjában madaraink fészket építsenek – már amelyikeket még nem irtották ki az olasz vadászok. Nekünk kötelességünk, hogy megmentsük erdeinket és természeti kincseinket az utókornak, ez pedig nem lehet pénz kérdése - hívta fel a figyelmet Lábodi Gábor összefoglalójában.
