2014. március 25. - Fakitermelési oktatóprogram indult Zabolán
Négy esztendővel ezelőtt svájci szakemberekkel korszerű fakitermelési oktatóprogramot indított a Roy Chowdhury–Mikes Birtokigazgatóság Zabolán, illetve Sepsibükszádon, ahol a grófi család 2017,5 hektár erdőt kapott vissza 2006-ban. A tanfolyam szervezői és alapítói: a Roy Chowdhury–Mikes család, valamint a svájci Graubünden kantonbeli Celerina község erdészeti hivatala, annak vezetője, Jon-Andri Bisaz és főoktatója, Luigi Frigerio. Az ingyenes képzés idén március 10-étől 21-éig tartott.
Húsz tanonc vágta a fát
Tizenhat sepsibükszádi, két gyimesi csángó és két gyergyóremetei férfi vett részt a képzésen, ötös csoportokra osztva Luigi Frigerio svájci tanfolyamvezető, tapasztalt fakitermelő, Jani András helyi szervező-vezető, valamint a sepsibükszádi Czant Ferenc, Terza Adorján oktató és Kádár Csaba segédoktató, illetve a zabolai Harai István és Izsán Ernő Róbert irányítása alatt. A tanoncok zömét azon fakitermeléssel foglalkozó cégek munkatársai közül válogatják ki, amelyekkel a zabolai birtokigazgatóság együttműködik.
Mivel a helyek száma korlátozott, a tanfolyamot a sajtóban nem hirdették meg. A résztvevők személyi biztonsági módszereket, vágási technikákat, valamint a szállítást, a darabolást és az irányított döntést tanulták meg.
A három legjobb végzős áprilisban Celerinába utazik, ahol több évtizede oktatják az egész Európából érkező favágókat, ugyanis csak kétéves, átfogó képzéssel lehet fakitermelői minősítést szerezni. A háromszéki tanoncok, a későbbi csoportvezetők a St. Moritz környéki erdőkben tíznapos intenzív gyakorlaton a korszerű, biztonságos, az erdőt védő, a jövő fáit kímélő döntés módozatait sajátítják el.
A háromszéki tanfolyam vége felé Roy Chowdhury Sándor meghívására a helyszínre, a sepsibükszádi 27 hektáros Kónya-vágtérre látogattunk, hogy betekintést nyerjünk a svájci erdőgazdálkodási és -kitermelési modellbe. Az ingyenes képzést, az ottani költségeket a svájci Celerina község és erdészeti hivatala, az ittenieket pedig a zabolai birtokigazgatóság állja. Jean-Hubert Lebet, Svájc bukaresti nagykövete abban segített, hogy támogatót kapjanak a védőruhák megvásárlásához.
Természetkímélő erdőgazdálkodás
A képzés hosszú távú célja nemcsak a helyi favágók minősített svájci képesítésének megszerzése, hanem hogy a svájci oktatók segítségével akkreditált, román minősítési rendszert hozzanak létre, amely a háromszéki erdőkben lehetővé teszi olyan oktatási program kialakítását, amelynek részeként az egész országból érkező minősített favágókat lehetne képezni.
Romániában a magánerdők megjelenésével egyre több osztrák és német fakitermelő cég dolgozik a helyieknél precízebben, hatékonyabban – és persze, jóval drágábban. A háromszéki képzéssel a szervezők azt szeretnék elérni, hogy a helyiek elméleti és gyakorlati tudása is legalább annyira versenyképes legyen, mint külföldi kollégáiké. Elsősorban a biztonsági ismeretekre, a favágók egészségét védő módszerekre hívják fel a figyelmet.
A helyes módszerek alkalmazásával és a szabályok betartásával nemcsak a balesetek előzhetőek meg, de a tipikus „favágóbetegségek” is, és az erdőben dolgozók nem csupán néhány évig, hanem az egészségük megőrzésével évtizedekig dolgozhatnak a szakmájukban. A svájciak tapasztalatai szerint a természet védelme érdekében is érdemes pontos munkát végezni, döntés közben ugyanis a kivágandó fa környékén könnyen megsérülhetnek az ép, még növekedő egyedek, a természetkímélő erdőgazdálkodás tehát csak képzett, a környezetre vigyázni tudó favágókkal valósítható meg.
Vontatás lovakkal
Roy Chowdhury Sándor elmondta: Jani András sepsibükszádi fakitermelővel évek óta dolgoznak együtt, több tanfolyamon vett részt, tavaly már oktatóként volt jelen a képzésen. Célunk az – magyarázza az erdőtulajdonos –, hogy a közeljövőben már svájci segítség nélkül, helyi oktatókkal tudjuk megtartani a tanfolyamokat. Két év múlva több, párhuzamosan szervezett képzés beindítására gondoltak például a Gyimesekben, de az oktatóközpont továbbra is Zabola marad, ott a raktáruk, ahol a szerszámokat és a munkaruhákat tárolják. Luigi Frigerio az utóbbi három évben nagyon sok használt szerszámot hozott Svájcból, és azokat a tanfolyam résztvevőinek, illetve az oktatóknak ajándékozta. A csoportokat olyan oktatókra bízták, akik már megfordultak Svájcban.
A vágtér kiválasztása nagyon fontos – érvelt gróf Mikes Ármin dédunokája –, a lényeg az, hogy legyenek benne bonyolult és egyszerű kivágást igénylő fák is. Egy másik fontos szempont, hogy a fakitermelés teljes biztonságban történjen, a favágó ne kerüljön veszélybe. A természetet is próbálják védeni, ezért ahol lehetséges, a kivágott fákat nem erőgépekkel, hanem lovakkal vontatják az út mellé. Szmolka Péter erdőmérnök és erdőkerületi vezető a bélyegzés során a húzási utat is kijelöli, így nem történhet meg, hogy több felől húzzák be a fákat, a természetben pedig a lehető legkevesebb kárt teszik. A korszerű, svájci kitermelési módszerek mellett a száz évvel ezelőtti, székely ősök által használt és jól bevált technikákat is alkalmazzák.
A tanfolyam mindennap reggel nyolc órakor kezdődött, majd a közös megbeszélés után az öt csoport elfoglalta a számára kijelölt parcellát, és elkezdődött a munka. A déli, egyórás ebédszünet után fél ötig folytatódott a tanfolyam, majd a tanoncokat Sepsibükszádra szállították.
– Mi védett, Natura 2000-es területen dolgozunk – érvelt az erdőtulajdonos –, ezért minden egyes erdészeti és környezetvédelmi törvényt betartunk, de még ezen túl is foglalkozunk az erdővel. 2006-tól napjainkig összesen 390 ezer csemetét ültettünk. Ezekből ötven százalék fenyő – főleg luc- –, harmincöt százalék bükk, tizenöt százalék pedig egyéb (juhar, tölgy, cseresznye, vadalma és vadkörte). Reméljük, a következő években az erdő igénye 10 000 és 20 000 csemetében stabilizálódik.
A beültetett területeken évi mintegy ötven hektár sarlózást, ezenkívül évente 5–15 hektár tisztítóvágást is végzünk. Tarvágáshoz csak végső esetben folyamodunk, amikor az üzemterv erre kényszerít bennünket. Ez ideig csupán tíz hektár tarvágást végeztünk, és nem taroltunk le több száz hektárt, miként azt sokan feltételezik – hangsúlyozta Roy Chowdhury Sándor, aki szerint rendkívül fontos az erdészeti szakemberek továbbképzése. Nem arról van szó, hogy a székelyek nem tudnak fát vágni, és ezért kell a svájciaknak tanítaniuk őket – fűzte hozzá. Nem tízéves üzemterv szerint, hanem negyven-ötven éves ciklusban gondolkodnak, és védik az erdőt a következő nemzedék számára – mondta gróf Mikes Katalin fia.
Kihalt szakmát hoztak vissza
Jani András szerint a tanfolyamokkal egy régóta kihalt, nagyapáink idejéből való szakmát élesztettek fel, honosítottak meg vidékünkön – nem is akárhogy, hanem svájci pontossággal. Bár manapság rengetegen dolgoznak az erdőkben – mondotta a helyi vezető –, nagyon kevés szakmai tudással rendelkeznek, kevesen vesznek részt felkészítőkön.
– Van, amit tanulnunk a svájciaktól, hiszen náluk még nem halt ki ez a szakma, de a mi génjeinkben is ott a fakitermelés tudománya, csak nem volt, aki azt szakszerűen elmagyarázza nekünk. Akik elvégzik a tanfolyamot, és kijutnak Svájcba, olyan tapasztalatra tesznek szert, hogy hazatérve szakcégeknél tovább tudják gyümölcsöztetni tudásukat. Nálunk a szocializmus éveiben a mennyiségre fektették a hangsúlyt, tarra vágták az erdőket, senkinek nem volt fontos azok védelme.
Megtanítjuk optimális irányba dönteni a fát, annyira, hogy kímélje a többi szomszéd fát, és tökéletesen húzzuk ki, anélkül, hogy a csemeték vagy más növényzet sérülne. Nagyon fontos a védőfelszerelés is, a fejvédő, a vágásálló nadrág és kabát, a csizma és a kesztyű. Ezek a saját biztonságunkat védik, ezért tudunk figyelni a precíz munkára – magyarázta Jani András, aki szerint a lóval történő kitermelés természetbarát módszer, oda húzatják a rönköket, ahol erőgépekkel már meg lehet közelíteni a farakásokat. A legkorszerűbb technológiát párosítani kell a lóvontatással, és akkor nem történik erdőrombolás.
A székely bajuszos svájci
Luigi Frigeriónak olyan a bajusza, hogy ha magyarul megszólalna, akár székely atyafinak is nézhetnénk. Három éve ő vezeti a sepsibükszádi tanfolyamot. Elmondása szerint otthon, Svájcban részben az ő munkaköréhez tartozik a továbbképzés, ezt végzi harmincöt éve erdőkitermelőként és három évtizede oktatóként. Négy évvel ezelőtt járt vidékünkön először, kollégájával, Fred Flückingerrel terepszemlét tartottak. Nagyon megtetszett neki a vidék és az itt élő emberek jellemvonásai, hozzáállása, ember- és természetkötődése. Ami a nyugati világban már nincs meg, nálunk eredeti formában megtalálható. Úgy vélekedett, Háromszéken a második világháborút követő évektől a fakitermelésben a technikát és a biztonságot elhanyagolták, ebben kíván segíteni az itteni fakitermelőknek.
Az erdőtulajdonos, Szmolka Péter és Jani András kíséretében, védősisakkal a fejünkön és narancsszínű mellényben az egyik parcellán végignéztünk egy irányított fadöntést is. A tekintélyes átmérőjű fa kivágását az egyik csoportvezető végezte, és pontosan oda döntötte, ahová azt Jani András kijelölte. Iochom István