2014. 08. 29. - Egy új tanulmány szerint Brazília éves GDP-jének csupán 0,01 százalékával megőrizhetné értékes atlanti-parti esőerdejét.
Az esőerdő (Mata Atlântica) a világ egyik legfontosabb és legveszélyeztetettebb biodiverzitási gócpontja, közel 10 ezer növény-, és az Európában megtalálhatóaknál jóval több madárfaj kizárólagos otthona.
A Brazília atlanti-óceáni partjai mentén elterülő erdőség valamikor megközelítőleg 1,5 millió négyzetkilométernyi területet fedett le. Manapság több mint 130 millió embernek is otthonául szolgál, és az erdőirtás miatt csupán 160 ezer négyzetkilométeren terül el.
A Science folyóiratban megjelent tanulmányban a nemzetközi kutatócsapat kiszámította, hogy évente csupán 198 millió dollárt kellene fizetni a földtulajdonosoknak, hogy erdőtelepítésre kerítsenek el területeket. A meglévő parcellákkal egyetemben, ez elegendő lenne a fajok többsége és az erdei ökoszisztémából származó számos előny - úgymint kártevőkontroll és beporzás – védelméhez. A 198 millió dollár az ország éves GDP-jének kevesebb, mint 0,01 százaléka.
Brazíliában már jelenleg is létezik néhány módszer a földtulajdonosok kárpótlására, hogy az erdő védelmében, a fajok megőrzéséhez és az egészséges ökoszisztémák fenntartásához elkerítsenek bizonyos területeket tulajdonukból, ám ezek lokális méretű kezdeményezések, amelyeknek csekély hatása van az erdő, mint egész környezeti feltételeinek fenntartására vagy javítására.
Cristina Banks-Leite, a kutatás vezetője szerint az atlanti-parti esőerdő kisebb és sokkal rosszabb állapotban van, mint az amazonasi őserdő, ennek ellenére a biológiai sokféleség széles tárházát öleli fel. Brazília veszélyeztetett állatfajai több mint felének létfontosságú élőhelye. Jelenleg, a védett területeken kívül mintegy 90 százalékán kevesebb, mint 30 százaléknyi erdőtakaró jellemző. A kutató szerint ez egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a fajok életben maradását, és a virágzó ökoszisztéma fenntartását a vidéki régiókban.
„Vizsgálatunk azt mutatja, hogy relatíve olcsón biztosítani lehetne az esőerdő jövőjét - meg lehetne védeni a növényeket, madarakat és más állatokat -, ha a földtulajdonosokat széles körben megfizetnék azért, hogy védelem gyanánt bizonyos területeket elkerítsenek telkeiken. A helyi közösségek és földtulajdonosok így nemcsak a rendszeres fizetésből, hanem a virágzó ökoszisztéma szolgáltatásaiból is profitálnának” – magyarázza.
A költségek kiszámításához a kutatóknak elsőként dokumentálniuk kellett, jelenleg milyen és mennyi faj él az esőerdő érintetlen és már pusztuló területein. Ennek érdekében 9 évig több mint 100 szakember gyűjtött adatokat az itt élő madarakról, emlősökről és kétéltűekről: 25 ezer egyedet dokumentáltak, amely 140 madár-, 43 emlős- és 29 kétéltűfajt képviselt.
150 kilométeres területen, 79 különféle erdei régióból gyűjtötték az adatokat, és úgy becsülték ahhoz, hogy a védett területekre – mint nemzeti parkokban – jellemző ökoszisztéma-funkciókhoz és biodiverzitáshoz hasonló állapotokat őrizhessenek meg, az őshonos élőhelyek minimum 30 százalékának védelmére lenne szükség. A minimális erdőtakaró fenntartása összköltségének kiszámításához kombinálták a meglévő erdőtakarót érintő jelenlegi becsléseket a privát földtulajdonosoknak fizetett átlagos költségekkel, és azt mutatták ki, hogy az esőerdő megőrzése megvalósítható és olcsó.
A kutatók abban reménykednek, hogy együttműködhetnek a helyi társadalmi szervezetekkel és a brazil kormánnyal, így a helyieknek leginkább költséghatékony és előnyös módszert dolgozhatnak ki.