2014. 09. 03. - Hic transit gloria mundi.
A botanikusoknak elegük van a latinból. Az egyébként nem feltétlenül a heves vérmérsékletükről híres növénytanászok rebellis hangulatban vannak, szakítva a sok évszázados hagyománnyal, a növényfajokat ezentúl inkább angolul írnák le. Nemzetközi kongresszusuk Melbourne-ben a latint „értelmetlen anakronizmusnak” nevezte, felesleges már ehhez ragaszkodni — mondták.
A botanika nyelve a reneszánsz óta a latin, amikor a modern rendszertan kialakítója, a svéd Carl von Linné (latinosan Carolus Linnaeus) egységes elvek szerint rögzítette a fajok megnevezését a 18. században, ő is ennél maradt. Akkor a tudomány nyelve is a latin volt, de azóta a dolgok és a tudományos kommunikáció is sokat változott. A biológiában a latin mégis tartotta a pozícióját, a fajoknak azóta is latin nevet adnak, és a hivatalos, néhány soros leírásuk is kötelezően latin.
Volt idáig. Mostantól ugyanis ezek a leírások már angolul is lehetségesek. A botanikusok feleslegesnek érzik már a kényszeres latinizálást, a nagy többségük nem is ismeri eléggé az antik nyelvet ahhoz, hogy szabatos mondatokban legyen képes leírni az új fajokat. Pedig évente 2000 új fajt fedeznek fel, becslések szerint a világ összes ma megtalálható növényének az ötöde még ismeretlen.
Linné óta a fajokat alapesetben ugye kettős névvel illetik: Gorilla gorilla, Homo sapiens, Tyrannosaurus rex, Satöbbi satöbbi. Az új latin nevek valójában gyakran csak egy élő szó vagy akár név latinizált változatai. Igaz, a névadás szórakoztató elfoglaltság is lehet: egy 20 millió éves szöcskét a brit természetfilmes után kereszteltek el Electrotettix attenboroughi-nak, A gyűrűk ura alakjai egy egész halom tudományos névben vannak megörökítve, a Macrostyphlus frodo például egy ronda kis ormányosbogár. Han Solonak is megvan a maga helye a rendszertanban: Leila hercegnő űrzsoldosáról egy Kínában talált ősrákot neveztek el, a legnagyobb kínai népcsoportra, a hanokra utaló szójétákkal. Vicceskedő latinizált neveket egyelőre továbbra is lehet adni, de csak idő kérdése, hogy az angol nyelvű fajleírások után mikor váltják fel a latin neveket is az angolok.
De vannak olyanok is, akik sajnálnák, ha itt is eljönne az angol világuralma. Szerintük a latin a botanikában nem csak szép hagyomány, de van praktikus értelme is: nyelvi szűrőként segít például megakadályozni, hogy saját gyártású fantázianevekkel új fajként adjanak el egyébként már régóta ismert növényeket, mondjuk a különleges orchideák piacán. Ez mondjuk keveseb embernek jelent napi problémát, mint amennyit irritálhat, ha egy ganajtúrót tudálékosan Geotrupes stercorariusnak szólítanak, de azért van még érv a latin védelmében: egy holt nyelvnek önmagában is megvannak a maga előnyei, mondják: legalább nem nagyon változik és nemzetközileg is egységes, így kevésbé ad lehetőséget a félreértésekre, mint mondjuk az angol, a mai lingua franca.