Tulajdonosi közgyűlésen vettem ma részt.
Ez egy hírhedt vadászterület, amelyen sajnos a magántulajdonosok 38 %-os kisebbségben vannak és semmilyen javaslatot nem tudnak elfogadtatni. Természetesen a terület kialakítása azért történt meg annak idején így, hogy felsőbb utasításra annak lehessen bérbeadni a területet, aki azt meg akarja szerezni. Ehhez különféle praktikákat vetettek be, még az írásos vállalásukat sem tartották be a haszonbérlők, sőt az aláírt papírt teátrális módon összetépte a társaság elnöke. Az egyik gyöngyszeme a dolognak, hogy előszőr vadászatra jogosultnak olyan szervezetet jegyeztettek be, amelyikről döntés nem volt, sőt, a döntéshozatal idején nem is létezett. Még szerencse, hogy a vadászati hatóság odafigyelt.
De nem is ez a mai történet lényege.
A ma megtartott közgyűlés volt hivatott arra, hogy az ezévi haszonbérleti díjat megállapítsuk. Ennél a napirendi pontnál az állami terület képviseletében szavazó erdőgazdaság a korábbi 450 Ft/ha helyett javasolt 500 Ft/ha bérleti díjat.
Ekkor több tulajdonos is más összeget javasolt, 550, 650 és 850 Ft/ha hangzott el. Erre a "tulajdonosi képviselettel megbízott" erdőgazdaság elkezdte magyarázni, hogy miért nem tudja a bérlő kifizetni ezt a díjat. Ezt kapásból megcáfoltuk, hiszen ugyanez a társaság (most haszonbérlő, korábban pausale bérlő) korábban egy kisebb területrészt bérelt pausal szerződés keretében és a bérleti díj meghaladta a 8 millió forintot. Egy szintén ehhez a területhez tartozó másik kisebb részt a tulajdonosok béreltek korábban vissza az Erdőgazdaságtól, egyidőben a másik társasággal, kifizetve több mint 900 ezer forintot. Ha ezeket a bevételeket visszaosztjuk terület arányosan kiderül, hogy közel 3000 Ft/ha bevétele volt az erdészetnek ebből az ügyletből. Most meg ugyanez az Erdőgazdaság a kis tulajdonosokkal szemben magyarázza a bizonyítványt, hogy miért nem lehet többet kérni. Hiába magyaráztuk, hogy az Erdőgazdaság, mint "tulajdonosi képviselő", a tulajdonosok érdekeit kellene hogy képviselje, többek közt az állami tulajdon érdekeit is. Nem sikerült meghatni őket annak ellenére, hogy nagyon jól tudták hogy igazunk van, de próbálták megmagyarázni a bizonyítványt. Megjegyzem még: vajon hány terület van még a mai világban, ahol az állam, vagyis a közös kassza terhére történhet ilyen és ehhez hasonló dorbézolás? Mert ez nem más, mint a mi pénzünkön az állami vezetők szórakozása. Természetesen tudtuk mi jól, hogy eredményt nem fogunk elérni, mert az Erdőgazdaság képviselője úgy ugrál, ahogy a bérlő társaság vezetője fütyül. Hiszen a terület kialakítása is azért történt meg, mert a bérlők sokallták a korábbi pausal díjat, valamint a vadászati tevékenység sem felelt meg mindenben a hatályos előírásoknak. Érdekes módon az Erdőgazdaság önként és dalolva mondott le közel 9 millió forintos bevételről, és most többségi szavazással lehetetlenné tette, hogy magasabb bérleti díjat állapítson meg a közgyűlés. Ez a terület egy korábban nagyobb területről lett leválasztva, természetesen állami tulajdonnal kezdeményezve, és mint írtam, úgy lett a határ megállapítva, hogy az Erdőgazdaság kénye kedve szerint azt tegye, amit a fényesre nyalt seggek tulajdonosai akarnak.
Az már csak a hab a tortán, hogy megpróbálták a regisztrációmat megakadályozni, mert mint az ügyintéző elmonta: Másképp értelmezi a törvényt.
Erre én meglehetősen indulatosan kijelentettem, hogy nincs itt arra szükség, hogy ő valamit is értelmezzen, mert ezt megtették helyette már mások. Ebben az országban egy vadászati törvény van, azt csak egy féle módon lehet értelmezni. Bár számtalan példa van ennek ellenkezőjére is. Megyéje válogatja. Egyébként a közös képviseletet önmagának megszavazó Erdőgazdaság ügyintézőjének egy év kevés volt, hogy a haszonbérleti szerződés két pontját módosítsák, hogy a határidőket megfelelően be lehessen tartani. Erre a korábbi közgyűlésen a kistulajdonosok felhívták a figyelmet. Arra a kérdésre, hogy ilyen hozzáállással hogyan képviseli a tulajdonosok érdekeit, megint elkezdett mellébeszélni. Ugyanúgy két éve hiába jelezzük, hogy a bérleti díjak megfizetésére kérjük garanciák megjelölését, de erre szintén az Erdőgazdaság nem volt hajlandó. Az Erdőgazdaság jelen lévő vezérigazgató helyettese elég cinikusan, vigyorogva próbálta előadni a véleményét, de mindössze annyit ért el, hogy a jelenlevők ismét megbizonyosodtak arról, hogy mint egy marionett bábut a bérlők rángatják. A probléma gyökere ugyanis ott leledzik, hogy olyan magas rangú és beosztású emberek tagjai a bérlő vadásztársaságnak, hogy az Erdőgazdaság vezetői nem tudják, összeszarják-e magukat félelmükben, vagy az ágyba vizeljenek. Ragyogó pofával nyalják fényesre a felettesek seggét, lehet, hogy még a szájuk szélét sem törlik meg utána.
Én csak egyet szeretnék tudni: Ezek az emberek időnként belenéznek-e a tükörbe és olyankor vajon mit látnak?
A legundorítóbb a dologban, hogy ezeket a dolgokat olyan mértékű cinizmussal és gúnnyal teszik, hogy hányingere van tőlük a jóérzésű embernek. Kiegészítésül annyit, hogy a korábban vadbőségéről híres területet sikerült a bérlőnek két év alatt szabályosan kiherélnie. A kukorica ott rohad meg a szórókon, a kihelyezett siló tetején pedig gomba nő. Semmibe veszik a VTV egyes pontjait, hogy például vadgazdálkodási berendezést a terület tulajdonosának engedélyével lehet csak elhelyezni stb. A föld felett lebegnek, teljesen törvények felettinek képzelve magukat.
Éppen ezért tanácsolom mindenkinek: úgy próbálják kialakítani a vadászterületet, hogy semmilyen módon az állami területek ne kerülhessenek többségbe, mert óriási és megoldhatatlan problémát fog okozni az ilyen helyzet. Nem ismerek minden állami tulajdonú erdőgazdasági vezetőt, nagyon bízom benne, hogy akiket nem ismerek nem ilyen talpnyalók. Akiket eddig megismertem, kivéve a tárgyban érintett erdőgazdaság vezetőit, azokra szerencsére nem jellemző, hogy ilyen mentalitásúak lennének, sokkal inkább a szakmai hozzáértés és elkötelezettség az, ami döntéseiket vezérli. A fentebb leírt helyzethez hasonló vezethet aztán ahhoz, hogy ellenőrizetlenül, felsőbb utasításra annak játszák át a vadászterületet az illetékesek, akinek akarják, vagy aki számára utasításba kapták a kijelölést.
A történet nem kitalált, ha valaki magára ismer, az nem a véletlen műve.
Ennyi volt a mese mára, csak az az elkeserítő, hogy a mese alapja valós történet, amihez hasonló elég sok felé jellemzi a mai magyarországi vadászvalóságot. A számtalan joghézag, hiányos szabályozás, kiskapu, mind arra ad lehetőséget, hogy ahol akarják, ott ki is tudják kerülni a törvényi szabályozást. Úgy tűnik mintha, az illetékeseknek nem lenne érdeke a tiszta, egyértelmű szabályok megalkotása.
Punk János