2016.02.5 - Miközben az országban masszívan tartja magát egy tévhit, miszerint az erdő mindenkié, az a helyzet, hogy a magyar erdők negyvenhárom százaléka magántulajdonban van. De valójában mindegy is, hogy állami vagy privát rengetegről beszélünk, „kilopni a tulajdonos szemét” egyikben se illik.
Mégis lopnak, és nem kicsit. Ráadásul ugye (szokták mondani) a baj nem jár egyedül, hiszen a megkárosított erdőtulajdonos számára a törvény felújítási kötelezettséget ír elő, aminek összege hektáronként 600-800 ezer forint. Kis magyar abszurd: ez éppen olyan, mintha valakinek ellopnák az autóját, és köteleznék arra, hogy egy éven belül vásároljon magának egy ugyanolyan gépkocsit. A fatolvajok ráadásul igencsak kreatív emberek: sokféle eszközt és módszert bevetnek azért, hogy megússzák a felelősségre vonást. Sokkal inkább jellemzi őket a törvény(ismeret), mint a törvény(tisztelet). Pontosan tudják, hogy a törvény betűje szerint rőzsét vagy korhadt fát sem szabadna kivinni engedély nélkül az erdőből, egyes bandák mégis kifejezetten nagyban játszanak. A zsiványoknak minimum kétféle altípusa létezik; az egyik a hátán cipeli a zongorát (ő a piti megélhetési bűnöző), a másik pedig játszik rajta; s közben súlyos pénzeket keres. Petneházi Attila jegyzete.
