2016. július 28. - Mit tehetünk, hogy unokáinknak is maradjon erdő? Jelenteni kellene a törvénytelenségeket. Na de a seftelők országában csodálkozunk, ha korrupt a hivatalnok?
Idén először vett részt meghívottként a táborban Hans Hedrich aktivista, aki beszámolt az érdeklődőknek a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó nagyvállalat elleni perek aktuális helyzetéről is.
„Három perünk folyik Bukarestben, egy Kolozsváron, és ha minden jól megy, még indítunk két pert” – mondta el a Neuer Weg fogarasi civil szervezet alelnöke. A perekben az építkezési engedélyek felfüggesztését kérték, ám úgy látja, egyelőre Romániában sajnos a bírók nem értik, nem érzik a környezetvédelmi problémák fontosságát. Az igazságszolgáltatás nem egy ideális „igazsággép” terméke, amelybe beteszed az információkat, és kijön a helyes döntés – fogalmazott.
Leszögezte, nem állnak le mégsem az igazságszolgáltatás keretein belül vívott küzdelemmel. „Nagyon fontos a szabályok betartása, a fair play egy társadalomban; ha a szabályok szerint cselekedne minden játékos, szerintem valamikor – nem túl későn – le kéne állítani a céget, mivel vissza fogják vonni az építkezési engedélyt” – vélte. Úgy érzi, az utóbbi években azért valami változott, témává vált az erdőirtás, és ebben szerepe van a Schweighofernek is. „Ez alkalommal meg is köszönöm nekik” - mondta.
Toró Attila sepsiszentgyörgyi környezetvédő aktivista, a beszélgetés moderátora elmondta, amikor a nagyberuházó ellen tiltakoznak, sok esetben a székelyföldi famaffia felbérelt embereiként tekintenek rájuk. Tavaly óta kezdett ráharapni a közvélemény a famaffia fogalomra, amely ugyanakkor tisztázásra szorul – vélte.
Hans Hedrich elmesélte, 2013-ban hogyan kezdett el először Kászonaltízen információkat gyűjteni a famaffia működéséről. (Az ezzel kapcsolatos kutatásokról jelentést írt, illetve részben ezt tematizálja a Méregzöld mesék című, Szabó Attila rendezte dokumentumfilm is.) Onnan Csíkszeredába, Gyergyóba, Ditróba ment, és rájött arra, a közigazgatásnak van a legnagyobb szerepe a famaffia működésében. A rendőrségen, ügyészségen, bíróságon, közbirtokosságokban és más intézményekben tevékenykednek azok a személyek, gyakran vezető pozícióban, akik nélkül nem létezne a famaffia – jelentette ki. Ezt igazolja az is, hogy a rétyi Schweighofer-gyárat a közigazgatás hagyta jóvá, a helyi és megyei hatóságok engedélyezték ezt törvénytelen befektetést – tette hozzá.
A famaffia működését tehát egyrészt az ipar maga generálja, azáltal, hogy hatalmas a kereslet a nyersanyagra, másrészt a hatóságok, amelyek nem lépnek közbe, sőt a segítségükkel létezhet és működhet a gépezet – mondta. Ugyanakkor szorosan összefonódik a politikai pártokkal is, a famaffia táplálja a pártokat, informált források szerint például a Schweighofer 7 millió euróval támogatta Klaus Johannis kampányát 2014-ben, ám nem közvetlenül, hanem az akkori tanácsadóján, Eduard Hellvigen keresztül – jelentette ki. „Hellvig annak a mai román titkosszolgálatnak a vezetője, amely ma mindent tud pl. a székely terroristákról, nehogy azt gondoljuk tehát, hogy nem tud a famaffiáról; de hagyják, hogy az üzlet menjen tovább” - mondta.
Strukturális okai is vannak, hogy Románia ebben a helyzetben van, a forradalom után gyenge pozícióba került, a nemzetközi globális munkamegosztásban alárendelt szerepet kapott, innen csak a nyersanyag kell, ezért hagyják, hogy folytatódjon a törvénytelen fakitermelés, amivel etetjük a nagy külföldi befektetőket – tette hozzá.
Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke cáfolta azt az önmegnyugtató hiedelmet, hogy Székelyföldön úgyis annyi erdő van, hogy nem lehet kiirtani. Ez akkor volt igaz, amikor fejszével vágtuk és lóval húztuk a fát – szögezte le. Székelyföld jövője szempontjából gazdaságilag az egyik alappillér az erdő lehetne, és a feldolgozott fából készített termékek, ám ha ilyen intenzitással vágjuk ki az erdőket – „mindegy, hogy pecsétes papírral vagy anélkül” –, az nem fenntartható. Ahhoz, hogy az legyen, többek között azt kellene megérteniük a helyi embereknek, “ne vegyék meg az 50 ezer eurós BMV-t, elég a húszezres” - utalt azokra a helyi székelyföldi vállalkozókra, akik az erdők és a fa eladásából meggazdagodva luxuscikkek megvásárlásával fitogtatják vagyonukat, miközben meg a jövedelmi szakadék egyre nő, a székelyföldi megyék országos szinten sereghajtók az átlagbér tekintetében.
Fazakas Péter, az EMNP Kovászna megyei önkormányzati képviselője arra hívta fel a figyelmet, az erdő-visszaszolgáltatás folyamata nagyon bürokratikus, ezt kihasználva sok ügyeskedő tette rá a kezét azoknak a területeire, földjeire, akik már belefáradtak az ügyintézésbe. Tudomása szerint a Schweighofernél a beígért 650 helyett csak 400 munkahely van, és sok munkást Prázsmár környékéről hoznak a rétyi gyárba; a munkások túlóráznak, de nincsenek megfizetve, nem jöttek be az ígéretek, hogy jó lesz minden – hangsúlyozta.
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter utalt arra, hogy olyan érdekszövetségek működnek a fakitermelésben, amiben rendet tenni akár civil fejjel vagy akár politikusként sem igazán lehet. A famaffia jobban kötődik az „állam az államban” rendszerhez, a bürokratákhoz, mint a politikusokhoz, vélte. Olyan összefonódások vannak, amit csak úgy lehet feloldani, ha a rendszereket továbbépítjük, embertől függetlenné tesszük a követhetőséget, az adatok folyamatosan elemezhetővé válnak; ez a következő időszakban remélhetőleg megvalósul, másként egy-egy pontszerű megoldás csak ideig-óráig segít – tette hozzá. Ennek alapjait a civilekkel közösen, miniszterként próbálta lefektetni, és ennek részeredményének tekinthető az erdőradar is. A fakitermelésre vonatkozó adatok digitalizálásával lehetővé kell tenni, hogy bárki le tudja ellenőrizni egy rakomány törvényességét; hosszú távon olyan rendszer kiépítése a cél, amelyben az, aki tisztességesen vállalkozik, az maradjon meg a piacon.
Jelenleg az erdőgazdálkodásban elég egy gyenge láncszem, egy korrupt tisztségviselő, és szinte lehetetlen tetten érni a törvénytelen erdőkivágást - mondta el Korodi. A belügyminisztérium pedig sajnos nem érdekelt abban, hogy nyilvánosságra hozza az erdőradaron tett lakossági feljelentések nyomán indított eljárások eredményeit, sőt nyomást gyakorol annak érdekében, hogy ez ne történjék meg. Addig, amíg az erdőradar pusztán egy erdészeti minisztérium által felkarolt eszköz, és nem történik egy integrált, közös erőfeszítés a működtetésére az erdészeti és a belügyminisztérium részéről, lesznek hiányosságok ezen a téren. Korodi szerint az a nagy kérdés, hogyan lehet korlátozni azt a gazdasági nyomást, ami az olcsó fa iránti keresletből adódik, és nemcsak a Schweighoferről van szó, hanem az Egger, a Kronospan is hatalmas nyersanyagigénnyel lép fel.
Első lépésként ezért volt jó, hogy sikerült az erdészeti kerettörvénybe belefoglalni, 30%-ban maximálható adott nyersanyagtípusból egy vállalat felvásárlóképessége. Mint arról beszámoltunk, Klaus Johannis államelnök visszaküldte a törvényt arra hivatkozva, hogy az korlátozza a szabadpiacot. Végül a parlament döntése nyomán Johannis kihirdette a jogszabályt, amely érvénybe is lépett. Ennél jobb törvény még lehet, vannak hibái, de előbb azt kellene elérni, hogy egyáltalán végrehajtsák a törvényt – replikázott Korodi Kovács Csongor erdészeti kerettörvény illető bírálatára. Kovács szerint ugyanis sokkal merészebb lehetett volna a jogszabály, sőt bizonyos témákban visszalépést jelent, egy korábbi dokumentumban ugyanis például szerepelt, hogy a kormány vállalja, 1 millió hektár erdőt telepít záros határidőn belül, a mostani törvényben azonban ez sehol nem jelenik meg. „Az is, ami előremutató, csak inkább megnyugtató célú volt, hogy a civil mozgás elhaljon a témában, de az intézkedéseket elfelejtették meghozni, és nem történik semmi” – rótta föl.
Korodi vázolta, hogy jelenleg a parlamentben még mindig folyik a vita az erdészeti kihágások törvényéről, sajnos nincs meg a többség a támogatására, és lehetséges, hogy ősszel sem fog kikerülni a törvény. Ez az a tervezet, amely konkrét és drasztikus intézkedésekkel lépne fel a famaffia ellen: az illegalitáson kapott cégektől, személyektől elkoboznák a járművet, amivel tevékenységét folytatja, míg korábban az történt, hogy kifizették a büntetést, és másnap ugyanúgy folytatták üzelmeiket. Ha logisztikailag ellehetetlenítjük az ilyen cégek működését, kivesszük az eszközt a kezükből, akkor lehet hatásos eredményt elérni – vélte Korodi.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az erdőtelepítéseknél a Romsilva, az állami erdészet a legnagyobb szereplő, de a reformja csak idén indult be. Kapott egy új, kívülről hozott vezetőséget, amely elkezdte a munkát. Ebből szerintem eredmények is lesznek – mutatott rá.
Kovács Csongor hangsúlyozta: „a politikusokat mi választjuk meg, ha ilyen a társadalom, a politikus sem lesz jobb, és fordítva”. Nyilván seftelnek a fával helyi tanácsosok is, mert mindenki seftel, ugyanúgy a megyénél, a kormányban, ahol azok ülnek, akiket a társadalom odajuttat – fontos felismerni viszont, hogy „amikor a politikusokat szidjuk, magunkat is szidjuk. És erre nem az a megoldás, hogy legyintünk, hanem először is beszéljünk erről” - szögezte le.
„Például ha a tanácsos fával seftel, mondjuk meg, hogy ez nincs rendben; ha egyedül vagyunk, az sajnos azt jelenti, a többség nem akar ténylegesen változást. De az a minimum, hogy ha kiáll valaki és kiabál, akkor álljunk mellé” – szögezte le. Idézte román civil szervezetek aktivistái véleményét, akik szerint „eddig egy magyar volt a legjobb erdészeti miniszter, és nem Borbélyra gondoltak”, és arra szólította fel a hallgatóságot, keressék meg a jó politikusokat, azokra szavazzanak, sőt a vásárlásaikkal is úgy döntsenek, hogy annak hatása legyen. „Megvesszük az Ikeában a Schweighofer-terméket? Meg – akkor mit akarunk, ha még egy levelet sem írunk a svéd cégnek?” - tette fel a kérdést.
A résztvevők mindegyike felszólította a hallgatóságot és az egész közvéleményt, használják a rendelkezésre álló eszközöket, az erdőradar-applikációt, a jogokat és lehetőségeket, és kommunikálják a nyilvánosság előtt, akár a közösségi hálózatokon, e célból alakult Facebook-csoportokban a lépéseiket.
A hallgatóságból az egyik hozzászóló egy illegális Kovászna megyei esetet jelzett, mint mondta, nem tudja, mi tévő legyen, kihez forduljon, milyen szervnél tegyen feljelentést. Hans Hedrich praktikus tanácsokkal szolgált a hasonló dilemmákkal küzdőknek: mint mondta, először is a megyei környezetvédelmi felügyelőséghez, őrséghez, rendőrséghez lehet fordulni egy-egy panasszal (sesizare), amiben lehetőleg minél pontosabban fogalmazva vázoljuk a problémát; ha nem személyesen, akkor ajánlott levélben kell ezt elküldeni a hivatalokba, és minden esetben fontos iktatószámot kérni. Ezután, amennyiben a helyzet megköveteli, akár ők, az aktivisták is segítenek továbbvinni az ügyet – mondta.
A résztvevők egyetértettek abban, növelni kellene a lakosság részvételét a hasonló ügyek elleni fellépésben. Toró Attila szerint ha az erdőradar keretében 2 millióra nőne az 112-re betelefonálók száma, azt már a döntéshozók sem hagyhatnák figyelmen kívül.
Disclaimer: Bár egyesek hiányolták az erdőirtásról szóló kerekasztalról is az ellenvéleményeket a 27. Tusványoson, az ERDő nélkül nincs ERDély! Környezetvédők versus famaffia című kerekasztal-beszélgetésen, a TOTB álláspontja szerint ez speciel az a téma, ahol minél kevesebb, a gazdasági-politikai érdekszférához kapcsolódó meghívott szólal föl, annál jobb. Szerintünk már elég sokáig uralta "az erdő olyan, mint a kukoricatábla, le kell vágni, különben elromlik" premisszájú diskurzus az erdélyi közbeszédet, nem árt fordítani ezen. Mindez nem változtat azoknak az állásfoglalásoknak az érvényességén, amelyek a szabadegyetem egyoldalú, sem igazi vitákra, sem párbeszédre teret nem adó tematizálási és előadó-rekrutálási politikáját bírálják. B. D. T.