2016.08.29. - Sok szép település van Magyarországon, de akad néhány, amelynek hangulata már az első séta alkalmával meglepi és magával ragadja a látogatót.
Zölden hullámzó dombok, virágos mezők, takaros porták, csillagda és indiánok, ősfás monostori arborétum, remek kilátóhelyek és a csend hangjai. Bakonybél győzött. Mentünk, láttunk, visszamennénk.
A cél az volt, hogy olyan helyet találjunk a Bakonyban, ahol három-négy napra való látnivaló akad. Ahol jókat lehet kirándulni, van szurdok, kilátó, változatos környezet, és maga a bázishely is tartogat néhány meglepetést. A jó megközelíthetőség szintén fontos szempont volt. A világháló és a térkép szerint a Zirctől 17 kilométerre, a Magas-Bakony festői völgykatlanában megbúvó Bakonybél pont ilyen helynek tűnt.
Bencés ínyencségek
A település egykori szellemi központjában, a Szent Mauríciusz-templom és monostor arborétumában kezdtük a falusétát. A hagyomány szerint 1018-ban Szent István király alapított monostort Szent Günther szerzetes javaslatára a Bakony völgyében, a mai Bakonybél környékén.
A község barokk templomát 1754-ben szentelték fel. Közvetlen közelében a bakonybéli bencés monostor apátja, Guzmics Izidor 1834-ben angolpark telepítését kezdeményezte, amelyet az elmúlt fél évszázadban nagyrészt fakitermelésre használtak.
Néhány perc bóklászás az arborétum ösvényein, a hatalmas fák árnyékában, és mintha egy másik világba csöppentünk volna. A 2012-ben felújított történeti kert egyik fő vonzereje a csendje és a hosszú múltja. Na meg a tökéletes arányai. A mintegy öthektáros klastromkertben közel 200 éve ugyanott kanyarog a sétány az ég felé törő, százéves fák között a Gerence patak partján.
A monostori arborétum természetvédelmi terület, a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része. Érdekessége, hogy főként őshonos fákat mutat be a másutt szokásos egzotikus növények helyett. De van itt gyógynövényes kert és gyümölcsös is, amelyet az itt élő bencés szerzetesek organikus módszerrel gondoznak. Sőt teákat, kézműves lekvárokat, csokoládékat, bonbonokat, likőröket is készítenek a kert terméseiből.
És egy valamirevaló monostornak bizony söre is van. Ráadásul nem is akármilyen. Ha erre járunk, nem szabad kihagyni a Szent Mauríciusz égisze alatt futó sörök kóstolását. Vidámabbra kerekedik tőle a napunk.
Erdő, csillagok, Cseh Tamás
A monostortól alig néhány száz méterre, a Fő útról egy kisebb mellékutcába letérve egymás tőszomszédságában találjuk a Bakonyi Erdők Házát és a Pannon Csillagdát. Mindkettőbe érdemes betérni. Az előbbiben a környék természeti értékeit, földtörténeti múltját, a Magas-Bakony élővilágát és az erdőgazdálkodás eszközeit ismerhetjük meg, az utóbbiban pedig kozmikus utazásban lehet részünk, amelynek során megismerhetjük az égbolt és az univerzum csodáit.
A következő látnivaló a Fő út mentén a falu tájháza. Ahogy belépünk, azonnal érezzük, hogy érdekes helyre csöppentünk. A 19. században épült, tipikus bakonybéli füstös konyhás, tornácos parasztház udvarán tipi (indián sátor) áll.
A néprajzi múzeumként is működő tájházban ugyanis nemcsak a Haspray család – ők voltak a porta egykori módos gazdái – életének emlékei láthatók az 1920-as évekből, hanem az egyik melléképületben Cseh Tamás és bakonyi indiántársainak tárgyai, eszközei és ruhái sorakoznak.
A szoba úgy néz ki, mint egy hatalmas tipi. Van itt hímzett mokaszin, pipa, tollas fejdísz, díszes indiánöltözék, mind olyan autentikusnak tűnik, hogy szerintem Winnetou, Bőrharisnya meg az összes Karl May és Cooper indiánhős is büszkén feszítene bennük.
A falakon dokumentumok, naplórészletek, újságcikkek, fotók idézik meg az elmúlt 50 év bakonyi indiánjátékainak legizgalmasabb részleteit. A bakonyi indiántáborok egyik kitalálója és alapítója, Cseh Tamás idővel törzsfőnök lett. Indián neve így hangzott: Füst a szemében.
Van itt minden, amire egy túrázó vágyik
A Fő út folytatása, a Köveshegy utca vezet a falu északkeleti részén emelkedő Köves-hegyi kilátópontra, ahonnan remek rálátás nyílik Bakonybélre. Innen nézelődve könnyen megérthetjük, miért tartják a falut a Bakony egyik gyöngyszemének. A völgykatlanban szépen lapulnak egymás mellett a piros és palatetős házikók, a láthatáron dombok hullámzanak.
A zöld távlatot csupán néhol törik meg a mezők, rétek, legelők, kertek parcellái. Ezért a látványért megéri ide feljönni. Mint ahogy a falu déli végén lévő, különleges hangulatú Szent- vagy Borostyán-kúthoz és kápolnájához is.
De választhatunk távolabbi célpontot is. Hosszabb, öt-hat kilométeres túrával eljuthatunk a vadregényes Kerteskői-szurdokba, az edzettebbek pedig felkapaszkodhatnak a Bakony legmagasabb pontjára, a 709 méter magas Kőris-hegyre, amely Bakonybélből mintegy két és fél órás gyaloglással érhető el. De a Hubertlaki-tó, azaz a bakonyi Gyilkos-tó sincs elérhetetlen messzeségbe innen. Bakonybél és környéke mindent megad, amit egy néhány napos, túrázós, erdőjárós feltöltődéstől elvárunk. Csak győzzük kapkodni a fejünket a természeti szépségek láttán. Joó Annamária