2017. június 2. - Igen rendhagyó kezdeményezés történt a magyarországi vadásztársadalom berkeiben.
A napokban az anyaországgal több éve rendszeres kapcsolatokat ápoló tiszaháti és beregi nimródok – a Világjáró Magyar Vadászok Klubjának kárpátaljai tagozata – látták vendégül az anya-szervezet magyarországi és vajdasági képviselőit. A délvidékiek és anyaországiak pedig igyekeztek tartalmasan eltölteni az időt. Mivel a vadászember köztudomásúan nemcsak az erdőt-mezőt szereti, hanem érdekli a múlt is, hát rendhagyó történelemórák keretein belül ismerkedett a tagság vidékünk igencsak mozgalmas történelmével.
Elsőként mindjárt a Szolyvai Emlékparkba látogatott el a csapat, ahol bizony sokak szeme sarkában megcsillant egy könnycsepp. Kerekes Zoli vajdasági magyar vadász kendőzetlenül kimondta, hogy „ti is megkaptátok a magatokét a háború után, csakúgy, mint a vajdasági megtorlások magyar áldozatai.” A tagság a kis kápolna harangjának hangjával búcsúzott a mártír magyarok emlékhelyétől. A fülekben pedig még sokáig visszhangzottak a kondulások, melyek csak annyit mondtak „emlékezz, és sose felejts bennünket”.
A túra következő állomása viszont már vidámabb hangulatban köszöntötte a csapatot. Verecke ősi hágójában pillanatokon belül megelevenedett a honfoglalás története, a magyar törzsek Bölcs Jaroszlávval kötött megállapodásától, Munkács várának nagy munka árán történő megalapításán át, a Feszty Emlékév keretein belül tartott megemlékezéseken keresztül, Feszty Árpád híres alkotásának kárpátaljai kapcsolódási pontjaiig. A Vereckei-szorost elhagyva már kimondottan a vigalomé volt a terep, hiszen a fülöpfalvai szállásokat elfoglalva a Sipot-vízeséshez látogattak a vadászok. Mint köztudott, a vízesés Szent Iván éjjelén ”bor, béke és szerelem” jelszóval hagyományosan hippi, rocker és punk fesztiválnak ad otthont. „Ivana Kupala” – ahogy a szlávok Szent Iván napját nevezik – még ugyan messze volt, no de a forróvérű kárpátaljai lányok tudtak némi meglepetéssel szolgálni, hiszen néhány falatnyi bikinis „ruszalka”, vagyis vízi tündér, szemmel láthatóan nagy örömmel mártózott meg a kb. 5-6 fokos vízben. A klub egyik férfitagja, aki mellesleg a trópusi esőerdők nagy barátja, kezét a vízbe mártva, elborzadva jegyezte meg: „gyerekek, ez ilyen hideg?!!” Fülöpfalva persze további látnivalókkal is szolgált, hiszen a Grand Hotel Pilipec szálloda síliftjével hőseink feljutottak az ökörmezői völgymedence peremére, ahonnan a táj teljes szépségében terült el előttük. A néhol még hófoltos völgyek és gerincek látványára mindenki másképp reagált. Gergely Imre rögtön téli disznóhajtásokat kezdett vizionálni, de a helyieknek ki kellett ábrándítaniuk, hiszen egy székelyudvarhelyihez hasonló disznóhajtáshoz az ukrán Kárpátokban csak a vaddisznó, az infrastruktúra és egy európainak nevezhető vadászati törvény hiányzik. Jenei József erdőmérnök, ausztriai zergevadász viszont a fiatal fenyőtelepítések hiányát vette észre. Morgolódva jegyezte meg, hogy alpesi tapasztalatai alapján a biza nem vezet jóra, ha csak kopasz „fenyérek” és némi öreg fenyves borítja a lejtőket, de sehol sem látni az érdemi erdőgazdálkodásra mutató 5-10-20 esztendős megújító fenyőtelepítéseket.
Másnap már a Szinevéri-tónál köszöntötte a nap – pontosabban a csepergő eső – a csapatot. Szederjei Ákos, a magyar vadgazdálkodás egyik legnagyobb alakja 1943-ban e hegyek és völgyek között írta Farkasok és szarvasok címmel egyik legelső tudományos munkáját, illett hát néhány szóban megemlékezni a magyar vadászati kultúra nagy öregjéről Ukrajna hét természeti csodájának egyikénél.
Tiszapéterfalvára visszatérve egy nyárson piruló mangalica illata és a Kokas banda melódiái fogadták a Világjáró Magyar Vadászok Klubját. Hajnalig sírt és nevetett a hegedű, csendült a pohár, libbent a szoknya és zengett a dal. Végül pedig megerősített a döntés, melynek értelmében augusztus végén a Vajdaságban találkoznak a világcsavargó kárpátaljai, erdélyi, ausztriai, kanadai és namíbiai magyar nimródok, hogy megalakítsák a társulat délvidéki tagozatát, tovább erősítve a civil szervezetek közötti magyar–magyar kapcsolattartás ügyét- írja a Kárpáti igaz Szó online.