2018.05.03. - Magyarázatok arra, miért kellett szívnia Gabnai Ernőnek a lepkeperrel Debrecenben.
Őt a szakszerűtlen szakértők bosszantják nagyon.
Az ügyészség által korábban elbukott kártérítés után május 3-án a büntetőeljárás is jogerősen lezárult a kokadi lepkeperként elhíresült ügyben, mely kapcsán a kívülálló csak azt találgatta, mi végre ragaszkodik a vádhatóság makacsul a teóriájához, amit látványosan képtelen bizonyítani. Mint írtuk, Gabnai Ernőt az elsőfokú ítélet helybenhagyásával felmentette a Debreceni Törvényszék a természetkárosítás és rongálás vádjával folyó büntetőeljárásban.
Ex lege lápok
A „lepkeper” abszurditásának megértéséhez muszáj még egyszer, utoljára végigmenni az eseményeken.
2012-ben Gabnai Ernő úgy döntött, legeltetni fog három, Kokad közelében található, összesen 30 hektár kiterjedésű földjén a Kék-Kálló-völgyben. A Kálló egy, az alföldi homokbuckák között kanyargó ér, ennek egyik leágazása a Kék-Kálló. Mint kitűnik, a „völgy” erős fenntartásokkal értendő. Helyileg a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetben járunk, fákkal, cserjékkel tűzdelt, helyenként lápi vidéken. És Natura 2000-es, természetmegőrzési területen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdálkodásra – legyen szó erdőről, vízről, gyepről stb. – szigorú jogszabályok vonatkoznak, melyek betartását szakhatóságok ellenőrzik. Kiemelendő: minden magyarországi láp úgynevezett „ex lege” védettségű, a latin kifejezés azt jelenti, hogy „a törvény erejénél fogva” védett. Azonban arról, hogy Gabnai Ernő földjén pontosan hol találhatóak lápok, nem készült felmérés, így az ingatlan-nyilvántartásban sem rögzítették, pedig annak szükségességét alkotmánybírósági határozat rögzíti.
Gabnai Ernő tehát legeltetni kívánt, amihez gyepet kellett létrehoznia. 2012 októberében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának interneten bejelentette, hogy kaszálni fog a területén, míg decemberben a fakitermelés szándékával fordult a megyei kormányhivatal alá tartozó erdészeti igazgatósághoz. Az engedélyt megkapta, a tervezett munkát, vagyis a kaszálást a fakivágással együtt 2013 márciusára elvégezte. Ezután jött a baj: a nemzeti park egy természetvédelmi őre jelentése alapján még márciusban kifogást emelt, mondván, Gabnainak a munkák megkezdése előtt tudatában kellett volna lennie, hogy ahhoz nem kezdhet hozzá az ő hozzájárulások nélkül.
De miért nem közölték ezt a gazdával, amikor néhány hónappal korábban megkereste őket a kaszálás szándékával? S miért nem vonta be az erdészeti igazgatóság a nemzeti parkot a fakitermelésre vonatkozó engedélyezésbe?
A nemzeti park felrótta továbbá, hogy a gazda a kaszálással és a fakitermeléssel a keleti lápibagoly lepke élőhelyeként is szolgáló rekettyefűzeket irtott ki, kárt téve a rovarpopulációban.
Gabnai hiába védekezett azzal, hogy nem tudott az engedélykötelezettségről és erre a szakhatóságok sem hívták fel a figyelmét, közigazgatási eljárásban 1 millió 250 ezer forintos természetvédelmi bírságot kapott a nyakába 2014 elején.
Viszont akkor már sejthette, hogy ez csak a kezdet.
A gyilkossághoz hulla kell…
Az erdész szakember ugyanis 2013 karácsonya előtt szokatlan levélben részült: a megyei főügyészség 1,5 milliárd (!) forintos kártérítést követelt tőle, mondván, 6 ezer lepkehernyó elpusztulásért felelős. A rovarok egyedenkénti eszmei értéke 250 ezer forint, így jön ki a matek. Gabnai eleinte valamilyen groteszk, de jóvátehető ügyészségi malőrre gondolt. Tévedett.
A brutális összegre indított kártérítési perben a Debreceni Törvényszék 2014 őszén az alperes gazda javára döntött. Mint indokolták, sem a károkozást, sem a gazda jogellenes magatartását nem lehetett megállapítani. Hiszen a keleti lápibagoly lepkéről még a faj legelismertebb szakértője sem tudta megmondani, hol él, mivel táplálkozik, hernyóként hogyan telel. Márpedig így nehéz alátámasztani az ügyészség azon állítását, miszerint a Gabnai által kivágott rekettyefűzekkel a kis állatok ezrei semmisültek meg. Talán az eddigiekből kiderült, de akkor most hangsúlyozzuk: az ügyészség egyetlen lepke, hernyó halálát sem tudta dokumentálni, legerősebb tanújuk, a már említett természetvédelmi őr ellenmondásosan nyilatkozott. Az eljárás pikantériája, hogy a perelt összeg nagysága extrém, 12,5 millió forintos perköltséget eredményezett. Hogy tovább fokozzuk, ballépéséért – anyagi vonatkozásban – nem a megyei főügyészségnek kellett megfizetnie, hanem – így rendelkeznek a jogszabályok – a bíróságnak, ezúttal a Debreceni Törvényszéknek.
Ennek azért van jelentősége, mert az ügyészség fellebbezése után a másodfokon, a Debreceni Ítélőtáblán folyatódó kártérítési perben a táblabíróság alkotmányossági aggálya miatt fel is függesztette az eljárást egy időre. Mennyire lehet független az ítélkezés, amikor a pervesztés esetén felmerülő költség a jogvitát eldöntő bíróságra hárul? – vetették fel. Az Alkománybíróság háromszor ült össze a kérdésben, végül továbbot intett. Az ügyészség akkor már nem ment fejjel a falnak, 14 milliós kártérítéssel is beérték volna. A Debreceni Ítélőtábla azonban helybenhagyta a törvényszéki határozatot. – Az eljárást elindító tanú, a természetvédelmi őr sem látott egyetlen elhullott lepkepéldányt sem. Márpedig nem a pusztítás potenciális lehetőségét, hanem a tényleges kárt kell igazolni. A gyilkossághoz hulla kell, de senki sem talált elhullott jószágot, még darabjait sem, márpedig a kártérítés ehhez kötődik – hangzott el a szóbeli indoklás során 2016 júniusában.
Időközben, mert ezt elfelejtettük említeni, a közigazgatási eljárásban kiszabott természetvédelmi bírságot negligálták.
Az ügyészségnek miért jó?!
Téved, aki azt hiszi, hogy az ügy ezzel lezárult. A megyei főügyészség 2016 novemberében büntető síkra terelte a történetet. A fene tudja miért. Saját magukat kergették jogi csapdába? A torkukon akadt, hogy Gabnai Ernő viszonylagos ismertséggel bíró védője, Zeke László bohócot csinál belőlük a médiában? Totálisan tévesen következtettek a procedúra vélt kimenetelére? Vagy magas szinten valaki, talán nem is ügyész, személyes érdekből, indulatból döntött így? Azt hitték, a sajtót ügyesen felhasználó védőt a bíróságon is utálják már annyira, hogy nem tudják különválasztani az érzelmeiket az eljárástól? Vagy pontosan tisztában voltak azzal, hogy a gazdát fel fogják menteni, de bélyegként rajta marad, hogy nem bűncselekmény, hanem „csak” bizonyítottság hiányában? Gyönge lábakon álló fikció mind, de jelen pillanatban nincs több ötletünk.
A lényeg, hogy a természetkárosítás és rongálás vádjával 2016 novemberében induló büntetőper első és másodfokon egyaránt Gabnai Ernő felmentésével végződött. Az ügyészség ezúttal sem volt képes hathatós bizonyítékkal előállni. A szakértőről, akire támaszkodtak, kiderült, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park alkalmazta és sosem ellenőrizte terepen a kinyilatkoztatásait. A lepkepusztítás bizonyítása döglött hernyók, erről szóló tanúvallomások, dokumentumok hiányában végleg holt vágányra került. Az ügyészség egyébként a kezdeti 6 ezerhez képest most már csak 54 hernyót kért számon Gabnain. De hogy miért nem 55-öt, vagy 53-at, azt valószínűleg a világon senki nem tudná hitelt érdemlően megindokolni. A felmentés mellett szólt az is, hogy az elfogadott elfogulatlan szakértői vélemény szerint sem a kaszálással, sem a fakitermeléssel nem történt olyan mérvű természetkárosítás, ami a büntetést – felfüggesztett szabadságvesztést kértek a férfira – alátámasztaná.
Példát statuáltak volna?
Lesz-e folytatás, megfordulnak-e a szerepek, pereli-e az államot kártérítésért, kérdeztük Gabnai Ernőtől a csütörtöki ítélethirdetés után.
– Az elmúlt évek pereskedése tényleg rengeteg energiába került, de még nem látom biztosan, hogy érdemes-e belevágni. Erről a védőmmel fogunk egyeztetni. Fárasztó volt ez az öt év… Természetesen van, ami bosszant. Mint az olyan, önmagukat szakértőként feltüntető szereplők, akik a pereimben elképesztő állításokat tettek. Hogy ők tovább dolgozhassanak természetvédelmi területen, az kellemetlen. Nem nekem, hanem azon gazdálkodók számára, akiknek ezer hektárokra készítenek szigorúan betartandó kezelési, fenntartási terveket. Azokban is lehetnek ugyanolyan szakmai megalapozatlanságok, mint amiket velem szemben elkövettek. De nem tudom, hogyan lehet elérni, egyáltalán el lehet-e érni, érdemes-e azzal foglalkozni, hogy ezek az emberek másoknak ne okozzanak kárt – reagált.
Hogy szerinte miért folytatott ellene hadjáratot a nemzeti park és az ügyészség?
– Mindenki bizonyítania akarja, mennyire sokat tesz a természetért. A nemzeti park szemében szálka voltam bizonyos mértékig. Velük szemben még a kétezres években volt egy 5 millió forintos kártérítési perem, akkor én voltam a kezdeményező. Erdősíteni szerettem volna ezen a bizonyos Kék-Kálló-völgyi földterületen, de nem engedélyezték, amiben talán szerepe volt annak, hogy erdészeti körökben ismert voltam a régióban. Az erdőtelepítés tiltásának jogszerűségét megtámadtam a bíróságon, a pert elvesztettem. A nemzeti parkot nem volt szokás perbe vonni, ezek után presztízskérdés volt számukra a „lepkeügy” – közölte a Cívishírrel.
A Kék-Kálló-völgyi birtok azóta haszonbérletbe van adva. Gabnai Ernő azt mondja, azért nem maga legelteti, mert belefáradt a történtekbe. Ratalics László