2019 legjei a Transindex szerint: mire fogunk emlékezni az idei évből?
2019. december 27. - Ki lett az év embere vagy az év lúzere? Mi volt a legsokkolóbb és kinek köszönhetjük az év találkozását? Megint összeadtuk!
Adta magát, hogy az erdészeket válasszuk az év emberének Romániában. Idén a Netflix stábja is Romániát választotta az erdőirtás témájában forgatási helyszínnek: sokkolták őket a hírek, miszerint Romániában, az EU egyik tagállamában erdővédő aktivistákat támadnak meg és erdészeket ölnek meg (ráadásul őket is megtámadták). Az ilyen hírek Kongóból, az Amazonas térségéből vagy Indonéziából szoktak érkezni, nem pedig az EU-ból. Minket sem hagytak hidegen ezek a hírek, amelyek közül a legelképesztőbb éppen a fatolvajok által meggyilkolt máramarosi erdész esete volt. Évente 20 millió köbméternyi fát vágnak ki illegálisan nálunk, és igaz ugyan, hogy a minisztérium most újra felfegyverzi az erdészeket, de ezzel együtt embert próbáló feladat lesz a számukra az illegális fakitermelések visszaszorítása.
Az év témája: a klímakatasztrófa
Évek óta tehetetlenül nézi a bolygó józanabbik fele, amint a politikum és a gazdasági szereplők nem teszik meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy megakadályozzák a bolygó hőmérsékletének drasztikus emelkedését. Greta Thunberg svéd diáklány még tavaly nyáron döntött úgy, hogy nem megy iskolába, ehelyett leült a parlament elé és egymagában sztrájkolni kezdett. Mára azt látjuk, hogy gyakorlatilag alig van ismertebb, elismertebb és gyűlöltebb ember Gretánál, akivel rendszeresen csörtézik az amerikai elnök is. A diáklány idén a Time magazin szerint az év embere lett. Másrészt viszont a nemrég Madridban lezajlott, ENSZ által tartott klímacsúcson nem történt semmilyen érdemi előrelépés. Az azonban biztos, hogy a Greta által indított Fridays for Future mozgalomhoz diákok és felnőttek milliói csatlakoztak világszerte, péntekenként elözönlik az utcákat, és felelősebb politizálást követelnek. A politikusok pedig ezt már nem nagyon hagyhatják figyelmen kívül (soha nem jó ötlet fiatalok ezreivel farkasszemet nézni), és egyre több párt foglalja programjába a “zöld” kérdéseket. Például az RMDSZ is, bár döntse el ki-ki maga, hogy ez mennyire volt szerves fordulat.
Az év találkozása: Ferenc pápa csíksomlyói látogatása
Ilyen még nem volt és a közeljövőben valószínűleg nem is lesz. Már akkor tudtuk, hogy az év végi legekben a helye, amikor eldőlt, hogy a katolikus egyház feje ellátogat Csíksomlyóra. Aztán ránk zúdult megannyi hír és megannyi részlet, a Hármasoltár átalakításától a pápa csíksomlyói miseruhájáig, ami sokszor elterelte a figyelmet a lényegről, amit végül csak fenn a nyeregben, bőrig ázva érthettünk meg, amikor a hívek valódi lelkesedését megtapasztaltuk. A csíksomlyói zarándoklat igazi közösségi élmény volt. Csíksomlyón összekulcsolt kézzel vagy éppen rózsafüzért morzsolva imádkoztak az emberek, és mit sem törődtek az elején még zuhogó, később csak szemerkélő esővel, amely a mise végére teljesen elállt, és kisütött a nap.
Az év döbbenete: a caracali bűncselekmények
Még a Colectiv-tragédián edződött romániai közvélemény számára is megrázó élmény volt a caracali bűncselekmény és az ezzel összefüggő események. Egyrészt a nyilvánosság szembesült azzal, hogy az erőszaktevők és gyilkosok nem csak a filmekben léteznek. Másrészt kiderült, hogy a hatóságok megengedhetetlen mulasztásokat követtek el, felkészületlenek voltak, amire az államapparátus csak egy felfüggesztés sorozattal tudott válaszolni. A legnagyobb sokkot az országnak mégis azok a nyilvánosságra került beszélgetések okozták, amelyeket az Olt megyei kiskorú lány a halála előtt a 112-es segélyhívón folytatott, és amelyeket nehéz lesz valaha is elfelejtenünk.
Az év előrelépése: 1 méter autópálya
Moldvában Egy Suceava megyei vállalkozó nem akart tovább az államra várni, úgy döntött, hogy saját költségén megépíti az első méter moldvai autópályát. A Románia autópályákat akar c. kampány részeként megvalósított akciója hatalmasat szólt: nem csak a hazai, hanem a külföldi média is ?tefan Mandachival volt tele, aki március 15-én, 15 órakor avatta fel az "autópályát", és sokakat buzdított sikeresen egy 15 perces munkamegszakítással járó sztrájkra a hazai infrastruktúra siralmas helyzete miatt. Az egyméteres autópálya a hírek szerint 45 ezer eurójába kerülhetett a vagyonát gyorsétkezdékkel megalapozó vállalkozónak. Bár mindig igyekezett kiemelni, hogy nem politizál, nem tagja semmilyen pártnak vagy egyesületnek, az üzletének azért minden bizonnyal nagyon jót tett a körülötte kialakuló hírverés.
Az év bukása: Dragnea, Dăncilă és a PSD
Bár azt nem állíthatjuk, hogy a PSD idén végleg kiírta magát a történelemből, az biztos, nagy bravúr kellene ahhoz, hogy a jelenlegi állapotához képest mélyebbre süllyedjen. Liviu Dragnea exelnök egyértelműen a párton belüli legnagyobb vesztes: az ország legerősebb emberéből vált "börtöntöltelékké". Dragnea az elmúlt három évben azzal töltötte az idejét, hogy kicsinálja a PSD-n belül megerősödő politikusokat. Nem véletlen, hogy maga helyett egy engedelmesnek, saját ambíciókkal nem rendelkezőnek véltEP-képviselőt Viorică Dăncilă-t állította a párt élére. De amint Dragneát bebörtönözték, Dăncilă mégiscsak átvette a párt de facto vezetését, bár elnöksége nem tartott sokáig. Az államfő-választáson dicstelen eredményt ért el, a PSD történelmének leggyengébbikét, kormánya is belebukott az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványba, így Románia első női miniszterelnöke vélhetően nem a megvalósításai miatt marad majd emlékezetes.
Az év hullámvasútja: az USR-PLUS szövetség
Ma már nem tűnik úgy, hogy a Mentsétek meg Romániát az a párt tud lenni, amit nevében is vállalt. Bár az EP-választásokon fantasztikus előretörést könyvelhettek el, hiszen májusban a PSD és a PNL után a harmadik legerősebb párt voltak, addig az őszi államelnök-választásokon már nem tudtak megfelelni az elvárásoknak. Ez aztán visszavetette kicsit a lendületüket: míg egész ősszel hangosan követelték az előrehozott választások kiírását, ez már nem bizonyult annyira sürgetőnek, miután elnökjelöltjük, Dan Barna nem jutott be a második fordulóba. Az arcvesztéshez sok minden hozzájárulhatott. Az USR és a PLUS tényleg a legeurópaibb pártoknak tűntek május előtt, és Dacian Ciolos tapasztalatára jó kampányt lehetett építeni, azonban Barna nem annyira karizmatikus politikus, mint a volt miniszterelnök. Emellett egy korrupciógyanús eset is negatívan befolyásolta a kampányát. Azóta Barna már túlélt egy párton belüli bizalmatlansági indítványt, de a kedélyek nem nagyon csitulnak az alakulaton belül.
Az év szakítása: a PSD és az RMDSZ Úzvölgyében
Bár a dormánfalvi önkormányzat már egy éve nekifogott, hogy keresztet állítson a katonai temetőben - ahol állítólag vannak román hősi halottak is -, az RMDSZ és a magyar közvélemény figyelmét csak idén tavasszal keltette fel az ügy, áprilisban ugyanis a temető gondnoksága kiment takarítani, és meglepődtek az elkezdett munkálatokon. Április végén cikkezni kezdett a sajtó, Dormánfalva meg próbálta bizonyítani az igazát. Az események május közepén pörögtek fel, amikor egy civil akciócsoport fekete szemeteszsákokkal takarta le azokat a román katonáknak állított kereszteket, amiket tkp. magyar katonasírokra helyeztek el. A román társadalom egy része igencsak provokatívnak tartotta a gesztust, a székelyek minden esetre őrizni kezdték a temetőt, nehogy suttyomban felavassák az emlékművet. Az RMDSZ a kormánytól várta a megoldást, a kormánynak meg kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ezzel az üggyel foglalkozzon. Emiatt kenyértörésre került a sor az RMDSZ és a PSD között. Az Úzvölgyében végül mégis megtörtént az avatás, majdnem egy valódi magyar-román konfliktus árán: Az év elveszett levele: Mezei visszautasíthatatlan ajánlata az RMDSZ-nek Mozgalmas évet zár a két erdélyi magyar kispárt is, az MPP-ben például jelentős hatalmi harcok zajlottak, a konfliktus több tag kizárásával ért véget. Az MPP „visszautasíthatatlan ajánlatot” tett az RMDSZ-nek a tavaszi EP-választásokkor, az év második felében azonban inkább a Néppárttal lépett volna frigyre. Az említett ajánlatot tartalmazó levél azonban soha nem került nyilvánosságra. Bár az MPP elnöke, Mezei János szerint ezt elküldték az RMDSZ-nek, Kelemen Hunor úgy nyilatkozott: a titokzatos ajánlat soha nem érkezett meg hozzájuk.
Az év szívatása: Csomortányi karlendítéses fotója
Az EMNP Kolozs megyei szervezetének Facebook-oldalán rejtélyes körülmények között megjelent egy régi fotó, amely Csomortányi István elnököt ábrázolja náci karlendítés közben. Az ügy botrányba fulladt, ezt meg csak tetőzte, hogy Csomortányi és a Néppárt különböző fiókszervezetei összevissza nyilatkoztak a képről, a pártelnök mai napig tagadja, hogy eredeti lenne, holott éveken keresztül ott volt egy másik ex EMNP-tag Hi5 oldalán. A Néppárt akkora kommunikációs pofont adott magának, hogy a fal adta a másikat, ráadásul ezzel Csomortányi “Karlendítő” céltáblát akasztott a nyakába, és a politikai ellenfelei azóta is vígan lődöznek rá. Az RMDSZ elnöke például többször is említette, hogy le kellene mondania. Az EMNP-nek aztán a kegyelemdöfést a diszkriminációellenes tanács vitte be, amikor a MIÉRT feljelentése nyomán kiszabott egy büntetést a gesztusért. Csomortányi “Karlendítő azóta is hallgat az esetről, mi pedig - míg bocsánatot nem kér -, ragaszkodunk a “Karlendítő” jelzőhöz.
Az év töketlenkedése: a parajdi medvegázolás
Hatalmas felháborodást váltott ki a Parajd közelében elgázolt, majd hosszú órákon át az úttesten szenvedni hagyott medve ügye. Bár Romániában évente százezrével lelik halálukat állatok az utakon, ez volt eddig az egyetlen olyan baleset, amiben (csak) egy állat volt a sérült, mégis heves reakciókat váltott ki. Végül a helyi vadásztársaság lépett, Bukarestből hivatalosan kérték a speciális kilövési engedélyt, ennek birtokában vetettek véget az állat szenvedésének. Az eset körüli szerencsétlenkedés nem maradt büntetlenül, leváltották ugyanis Hargita megye prefektusát. A medvékkel kapcsolatos gondok azonban az idén is egész évben terítéken voltak, és az elmúlt években nem is volt olyan legünk, amelyből kimaradtak volna a medvék.
Az év zarándoklata: a Csíki Sör "Eszem-iszom" akciója Telt ház
Telt ház Ingyen sör, Edda koncert és közös himnuszéneklés elég volt ahhoz, hogy egy egész történelmi székely székben megálljon az élet, kitörjön a káosz és beduguljon két jelentősebb útszakasz. Az idei legek közül nem maradhatott ki a Csíki sör Nagy Nyereményjáték zárásaként szervezett rendezvénye, ahová azok kaphattak ingyenes belépőt, akiknek volt „NYERT!” Eszem-iszom, tombola feliratú söröskupakjuk. Több 10 ezres tömeg, a helyszínen és a Facebookon elégedetlenkedők, valamint a végeláthatatlan kocsisor lett az eredmény. A mulatozás iránt állítólag akkora volt az érdeklődés, hogy még a pápalátogatás alkalmával sem tapasztalt dugók alakultak ki - habár azt is hozzá kell tennünk, hogy a pápalátogatás mögött több hónapig tartó szervezés állt.
Az év filmje: Joker
Tömegek várták, sokan ünnepelték és elegen csalódtak is Todd Philips újragondolt filmjében. Ami nem véletlen, hiszen a rendező újszerűen, egy átélhető, konkrét emberi és társadalmi szemszögből közelítette meg Gotham egyik ikonikus anti-szuperhősét (amely már a The Dark Knightban szimpatikussá vált). A filmet a kritikusoknak is kihívást jelent elhelyezni, mert egyszerre Batman újragondolt genealógiája, éles társadalom- és kapitalizmuskritika (romlott pénzügyi szektor, megalázott munkás, az egészségügyi- és szociális rendszer összeomlása, a gazdagok és a szegények közötti szakadék, „forradalom” stb.), egy pszicho(pato)lógiai vázlat egy megkattanásról, médiakritika és abszurd drámajáték. A film visszanyúl az udvari bolond, a Harlequin, a bohóc toposzához, és annak mindent felforgató erejét – a kegyetlen, gyilkos (ki)nevetést – mutatja fel érvényes válasznak korunk számos problémájára. Mindezzel együtt sikerül megmaradnia egy hol megható, hol groteszk, máskor drámai és fanyar humorú filmnek, egy esti mozinak, amin hetekig lehet vitatkozni. Ráadásul rohadt jó a zenéje.
Az év sorozata: Csernobil
Hiába tudjuk, hogy 1986. április 26-án az egykori Szovjetunió Pripjaty és Csernobil városai melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben megtörtént ember által valaha okozott legnagyobb atomkatasztrófa. Nem számít, mert részleteiben valószínűleg sosem tudtuk, sőt még csak elképzelni sem tudtuk, hogy mi történt a katasztrófa után. A sorozat ezt mutatja meg, szinte dokumentarista részletességgel, nagyon-nagyon pontosan kreálja újra a szovjet hatalom utolsó éveinek világát. Őszintén szembesít a látszatot féltő, ostoba és romlott szovjet hatalommal, aminek összeomlásához talán pont ez az atomkatasztrófa adta meg a kezdőlökést. Ugyanakkor emléket állít azoknak a szovjet hősöknek, akik megtették, amit csak tehettek, hogy enyhítsenek a borzalmas következményeken. A Csernobil sorozat jelentőségét mutatja, hogy a mindent leigázó Trónok harca őrület árnyékban is ki tudott tűnni. És mi jelezné jobban megkerülhetetlenségét, mint hogy megjelenése óta Gyatlov főmérnök szavai, miszerint a sugárzás 3,6-os értéke "nem jó, de nem is tragikus" szinte szállóigévé váltak. Az év sorozata kategórián belül azért mindenképp meg kell említeni a Trónok harcát, aminek a 8. évadának a megjelenésével talán csak a Csillagok háborúja: Skywalker korával tudta felvenni a versenyt, és mint ilyen akkora csalódás lett, hogy a végén már annak örültek a rajongók, hogy vége lett. Egyszerűen HITVÁNY volt, nem véletlen, hogy az évad újraforgatását követelő petíció is indult.
Év színházi előadása: A nép ellensége, Tompa Miklós Társulat
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata idén ősszel mutatta be Ibsentől A nép ellenségét, a mindig aktuális választások sosem enyhülő korrupcióján, a szólásszabadság ambivalenciáján, a személyes és állampolgári felelősségvállaláson gondolkodva. Keresztes Attila rendezése és Szabó Réka dramaturgiai munkája egy friss, csontos, de nem sovány Ibsent tár elénk, amiben egyrészt a drámaíró vészjósló éleslátása és kapitalizmuskritikája tűnik ki, másrészt a társulat színészeinek minimalista, pontos játéka és figyelme. A nép ellensége megkísérli a fórumszínházi formát, ami Vásárhelyen termékeny kezdeményezésnek bizonyult: az előadás interaktív részeinél a közönség a lehető legváltozatosabb módon kapcsolódott be a Henn János által levezényelt párbeszédbe. Az előadás kőszínházi keretek között is bátor lépés a politikai színház felé, a nézők szellemi aktiválása pedig üdvözlendő egy olyan városban, ahol igen gazdag színházi tematikák kínálkoznak (és halnak el) nap mint nap.
Az év könyve: Láng Zsolt: Bolyai
Láng Zsolt nagyszabású vállalkozásába kicsit azt is beleírta, másvalakik hogyan írták volna meg Bolyai János életregényét. Ezt a könyvet viszont csakis ő írhatta, görbületek, eltérített valóságok, időjátékok és párhuzamosságok idézik meg benne azt, aki a félreértett, mellőzött különleges elme lehetett. A könyv a szerző pályájának is új, figyelemre méltó állomása. Fontos kötetek voltak még idén: Hajdú Farkas-Zoltán: Csonkamagyar 1919, Bookart, Sánta Miriám: Hétfőn meghalsz, versek, Erdélyi Híradó.
Az év zenéje: Billie Eilish: bad guy
Billie Eilish még csak decemberben lett 18 éves, de már a teljes zenei világot maga mögé utasította. Debütáló stúdióalbuma When We All Fall Asleep, Where Do We Go? címen jelent meg márciusban és különcnek mondható stílusa ellenére a hazai kereskedelmi rádiók playlist-jeire is felkerült. Ő lenne a depressziós Z-generáció autentikus hangja? Mindenesetre az amerikai énekes idén megkerülhetetlenné vált, a Spotify értékelése szerint az övé az év legjobb albuma, de minden év végi zenei toplistára így vagy úgy felkerült. És akkor a trendteremtő öltözködési stílusáról még nem is beszéltünk...
Az év lúzere: a román sport
A román sportnak nem volt rossz éve. Igaz ugyan, hogy a jövő évi Európa-bajnokságra nem sikerült egyenes ágon kvalifikálni, de még versenyben vannak a Nemzetek Ligája selejtezőágában, és a klubfutball is alig látott magasságokban jár. Sőt, még egy történelmi tett is összejött idén: Simona Halep wimbledoni győzelme kincset ér egy olyan alacsony presztízsű sportországnak, mint Románia. A román sportból mégis idén egy dolog fog megmaradni az európai átlagembernek, mégpedig a botrányok. Arnold Hunter bíróhoz mentőt kellett hívni. A Craiova-Honvéd botrány, ahol egy bíró testi épségét kockáztatták és egy kontinens láthatta, hogy az Universitatea Craiova nem képes egy meccset megszervezni. Az állandó rasszizmus és xenofóbia, hiszen még a Románia – Spanyolországot is rasszista bekiabálások jellemezték, de pl. egy tizenéves gyereket is kihuhogtak a Románia–Svédországon. A román szurkolók rasszisták, ezt most már egész Európa tudja. És miután a román sport hosszú hónapokon keresztül a rasszizmus melegágya volt, a végére még egy doppingbotrány is belefért. A Brassói Corona közpénzből doppingoltatta a játékosait, természetesen elkapták őket, ennek az eredménye pedig az lett, hogy a Nemzetközi Kézilabda-szövetség kizárta őket az európai kupákból, a román válogatott pedig emiatt csúfosan leszerepelt a világbajnokságon.
Az év mémje: a szigszalagos banán
A 120 ezer dollárért kelt el egy banán, amit Maurizio Cattelan olasz művész állított ki a miami Art Basel kiállításon. Szerencsére egy másik művész megette a globális kereskedelem szimbólumának szánt alkotást, és így még népszerűbb lett. A jelenség mindenkit megihletett, és így év végére senki sem kerülhette el a méregdrága banán inspirálta mémekkel való találkozást. Brooke Shields fejére is banán került
Azt is eláruljuk, mi volt az év legolvasottabb Transindex cikke: Karda Edith egyetemistával készített interjúnk alapján úgy tűnik, hogy valóban olyasmit próbált megvalósítani, amire nagyon sokunknak szüksége lenne: Több mint 11 ezer gyógyszer kölcsönhatásait mutatja ki a kolozsvári diák által kitalált applikáció.