2021. február 9. - A biológusok kimutatták, hogy a fák szerte a világon több szén-dioxidot fogyasztanak, mint korábban becsülték, azaz az erdők még fontosabbak a Föld légkörének szabályozásában az eddig feltételezettnél.
Az egy évszázadon át fennálló tévedés abból fakadt, hogy korábban rosszul ítélték meg a fák működését, és szerepét a szén-dioxid-körforgásban. Egy alapvető tanulmány pótolta az ismerethiányt, ami teljesen más megvilágításba helyezte a klímaváltozás elleni feladatokat is.
A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmányban Richard Thomas professzor és munkatársa, Justin Mathias, aki jelenleg a Kaliforniai Egyetem (Santa Barbara) kutatója, szintetizálták a fák évgyűrűiről publikált tanulmányokat. Megállapították, hogy az elmúlt évszázadban a légkörben a szén-dioxid-tartalom emelkedése megnövelte a fák vízhasználatának hatékonyságát, a fotoszintézis által felvett szén-dioxid és a párologtatás során elvesztett víz arányát.
Addig jó, amíg vannak fáink
„Ez a tanulmány valóban kiemeli az erdők és ökoszisztémáik szerepét az éghajlatváltozásban. Az erdőkről úgy gondolkodunk, mint ökoszisztéma-szolgáltatásokról. Ezek a szolgáltatások sokféle dolgot jelenthetnek, rekreációt, faanyagot, ipart. Bemutatjuk, hogy az erdők hogyan teljesítenek egy másik fontos szolgáltatást azzal, hogy a szén-dioxid elnyelőjeként működnek. Enélkül több szén-dioxid kerülne a levegőbe, ami még a jelenleginél is jobban feldúsulna a légkörben súlyosbíthatva az éghajlatváltozást. Munkánk újabb fontos okot mutat be erdőink megőrzésére és egészségesen tartására” – mondta Thomas professzor az egyetem híroldalán.
Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy a fák az elmúlt évszázadban hatékonyabban használták a vizet a sztomatális vezetőképesség csökkentése révén. Ez azt jelentette, hogy a fák több nedvességet tartottak vissza, amikor leveleik pórusai kissé elkezdtek bezáródni a növekvő szén-dioxid-szint miatt.
Azonban 1901 és 2015 között a fagyűrűk szén- és oxigénizotópjainak felhasználásával végzett elemzést követően világszerte 84 helyszínen 36 fafaj vizsgálataiból azt állapították meg a kutatók, hogy az esetek 83 százalékában a fák fő hajtóereje a fotoszintézis fokozása volt, azaz több szén-dioxidot dolgoztak fel. Eközben a sztómavezetés csak az idő 17 százalékában növelte a hatékonyságot. Ez nagy változás a fák vízhatékonyságának magyarázatában a korábbi kutatásokhoz képest – számolt be a Science Daily tudományos hírportál.
A 60-as évektől kezdődött a durva változás
„Megmutattuk, hogy az elmúlt évszázadban a fotoszintézis volt valójában az az elsöprő hajtóerő, ami a fák vízhasználatát hatékonyabbá tette. Ez egy meglepő eredmény, mert ellentmond sok korábbi tanulmánynak. Globális szinten ennek komoly következményei lehetnek a szénforgalomra nézve, ha több szén kerül a légkörből a fákba” – mondta Mathias. A fák belső vízfelhasználási hatékonysága 1901 óta világszerte körülbelül 40 százalékkal nőtt összefüggésben a légköri szén-dioxid hozzávetőlegesen 34 százalékos növekedésével. Mindkét jellemző az 1960-as évek óta körülbelül négyszer gyorsabban növekedett az előző évekhez képest.
Míg ezek az mérések azt mutatják, hogy a légköri szén-dioxid növekedése a fő tényező a fák hatékonyabb vízfelhasználásában, az eredmények a hőmérséklettől, a csapadéktól és a légkör szárazságától függően is változnak. Ezek az adatok segíthetnek az éghajlatváltozás globális szén- és vízciklusokra gyakorolt ??hatásainak előrejelzésére használt modellek finomításában. „E folyamatok pontos bemutatása kritikus fontosságú a jó előrejelzések meghozatalában arra vonatkozóan, hogy mi történhet a jövőben. Ez segít egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, hogy ezek az előrejelzések kevésbé bizonytalanok legyenek” – jelentette ki Mathias.