2023. február 3. - Nem azért alakulhatott ki az állatok közötti őszinte kommunikáció, mert a megbízható jelzések létrehozása túl nagy befektetés és kockázat az alacsonyabb evolúciós fitneszű egyedeknek, ahogy azt a „költséges jelzés elmélete” sugallja.
Ehelyett a megbízható jelzéseknek sokszor egyáltalán nincs költségük, vagy egyenesen hasznosak, ami garantálja hogy az őszinte kommunikáció fennmaradjon az evolúció során – állítja egy három magyar kutató részvételével folytatott kutatás, amely a BMC Biology folyóiratban jelent meg januárban, és amelyről pénteken adott ki közleményt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH).
Számadó Szabolcs, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék tudományos főmunkatársának és kollégáinak eredményei megkérdőjelezik Amotz Zahavi izraeli evolúcióbiológus 1975-ben kidolgozott hátrányelv hipotézisét, aminek az elmúlt évtizedekben komoly befolyása volt az állatok közötti kommunikáció kutatására, még ha arról folytak is viták, hogy mennyire általánosítható és mekkora a valódi jelentősége.
A hipotézis szerint például a pávakakasok nagy méretű és díszes faroktollazatának az egyed túlélése szempontjából költségesnek kell lennie, hogy valóban őszinte jelzésként tükrözze az állat rátermettségét. Számadóék azt állítják, hogy korábbi, a hipotézist támogató modelleknél a jelzések költségei erősen specifikus, a kimenetelt tükröző feltételezésekből származnak. Ezeket aztán túlságosan általánosították szerintük, és így hibásan jutottak arra, hogy a jelzéseknek mindenképpen költségesnek kell lenniük.
Ezért olyan modellre volt szerintük szükség, amivel túlságosan szűk feltételek nélkül vizsgálható, hogyan alakították ki a jelzések kompromisszumai a megbízható kommunikációt a populáció egyedei között. A kutatók egy ilyen matematikai modellt dolgoztak ki, amivel különböző szituációkban ki lehet számolni, hogy az őszinte kommunikációnak milyen költségei vannak az evolúciós egyensúlyban.
A kutatók szerint ahhoz, hogy megértsük a megbízható jelzések kialakulását, nem a költségeikre, hanem a velük járó kompromisszumokra kell koncentrálni, és a folyamat jobban értelmezhető az evolúciós játékelméletet és optimalitási modellek segítségével. Mivel modellük azt mutatta, hogy a jelzéseknek nem kell költségesnek lenniük, a hátrányelv hipotézis szerintük képtelen megmagyarázni, hogyan jöttek létre a megbízható jelzések az evolúció során.
Eredményeik arra utalnak, hogy a jelzéseknek minden más, darwini természetes szelekció alatt álló jelleghez hasonlóan nem pazarlónak, hanem kifejezetten hatékonynak kell lenniük, még akkor is, ha a pávakakasok faroktollai vagy a szarvasagancsok eltúlzott jelzéseknek tűnnek. Ezek szerintük valójában minimális költséggel járnak az állatoknak az evolúciós fitneszük szempontjából, és azok az egyedek, amelyek jelzései hitelesen mutatják rátermettségüket, valójában a csalóknál hatékonyabban képesek őket létrehozni. Tóth András