2023. március 17. - A Vízgazdasági Globális Bizottság felhívása a kollektív cselekvésre
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világ vízválságát.
2023. március 22-24. New York, USA
A víz „üzletkötő” a Fenntartható Fejlődési Célok, valamint az emberek és a bolygó egészsége, jóléte érdekében. A vízzel kapcsolatos célok és célkitűzések terén elért előrehaladásunk azonban riasztóan elmarad a pályán, veszélyeztetve a fenntartható fejlődés egészét. Március 22-én a Bizottság hivatalos kísérőrendezvényt tart az ENSZ 2023-as vízügyi konferenciájához. Ezt egy informális különleges esemény követi március 23-án.
Elbukunk az éghajlatváltozással kapcsolatban, ha nem oldjuk meg a vízellátást. Valamennyi Fenntartható Fejlődési Cél (SDG) teljesítésében is kudarcot vallunk. Egyetlen személy, hely, gazdaság vagy ökoszisztéma sem marad meg. Nem a furcsa események, nem a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés következményeit látjuk, hanem azt, hogy évtizedek óta rosszul kezelték a vizet világszerte. Amint azt a tudomány és a bizonyítékok mutatják, most olyan rendszerszintű válsággal kell szembenéznünk, amely egyszerre lokális és globális. Kollektív cselekedeteink az emberiség történetében először mozdították ki egyensúlyából a globális vízkörforgást, és mindenhol egyre nagyobb károkat okoznak a közösségekben. Ezen túlmenően, az országok nemcsak határokon átnyúló folyókon vagy felszín alatti vízfolyamokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, hanem a légköri vízgőz-áramlások révén is. És veszélyes módon szembesülünk azzal, hogy a vízgond egyre elmélyül az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség csökkenésével, amelyek egymást erősítik.
Ezt csak közösen tudjuk megoldani, és ha sürgősen cselekszünk.
Hétpontos felhívás a kollektív cselekvésre
Fenntartható és igazságos vízügyi jövő érhető el. Ehhez át kell alakítani a gazdaságot és át kell alakítani a vízgazdálkodást. Merészebb, integráltabb, ágazatokon átívelő és nemzeti, regionális és globális szinten hálózatosabb lépéseket kell tennünk.
Először is a globális vízkörforgást globális közjóként kell kezelnünk, amelyet közösen és mindenki érdekében védenünk kell. Ez azt jelenti, hogy felismerjük, hogy a közösségek és nemzetek regionálisan és globálisan kapcsolódnak egymáshoz; hogy a víz egyre inkább összefonódik az éghajlatváltozással és a bolygó természeti tőkéjének kimerülésével; hogy a víz kritikus fontosságú az élelmezésbiztonság és az összes fenntartható fejlesztési cél szempontjából; és hogy a vizet nem lehet visszaállítani egy fenntartható pályára igazságosság és méltányosság nélkül a világ minden sarkában.
Másodszor, eredményközpontú, küldetésvezérelt megközelítést kell alkalmaznunk a vízzel kapcsolatban, amely magában foglalja az összes kulcsfontosságú szerepet, amelyet az emberi jólétben játszik. Fenn kell tartanunk a biztonságos vízhez való emberi jogot. Közösen kell fellépnünk a globális vízkörforgás stabilizálása érdekében. Több érdekelt fél mozgósítását jelenti: a köz-, a magán-, a civil társadalom és a helyi közösség; innovációs politika felhasználása a konkrét problémák megoldásának katalizálására; valamint a vízbe történő beruházások növelése a köz- és a magánszféra közötti partnerségek új módozatai révén. És biztosítanunk kell, hogy a közösen létrehozott értéket széles körben megosszák.
Harmadszor, fel kell hagynunk a víz alulárazásával. A megfelelő árképzés és a szegények célzott támogatása lehetővé teszi a víz hatékonyabb felhasználását minden ágazatban, igazságosabban minden lakossági körben, és fenntarthatóbb módon helyi és globális szinten egyaránt. Számolnunk kell a víz nem gazdasági értékével is a döntéshozatal során, hogy megvédjük a természetet, amelytől a bolygó és minden élet függ.
Negyedszer, évente mintegy 700 milliárd USD támogatást kell megszüntetnünk a mezőgazdaságban és a vízügyben, amelyek túlzott vízfogyasztáshoz és más környezetkárosító gyakorlatokhoz vezetnek. Drasztikusan csökkentenünk kell a vízrendszerek szivárgását („nem bevételi víz”), amelyek évente milliárdokba kerülnek, a folyamatos karbantartási erőfeszítések előtérbe helyezésével. Fel kell gyorsítanunk a vízlábnyomok nyilvánosságra hozatalának előírására tett erőfeszítéseket, amelyek kulcsfontosságúak a tőke és a fogyasztói preferenciák fenntartható gyakorlatok felé terelésében. Ezen lépések mindegyike lehetővé teszi számunkra, hogy erőforrásainkat a vízmegőrzés és az egyetemes hozzáférés ösztönzése felé irányítsuk.
Ötödször, Just Water Partnershipeket (JWP) kell létrehoznunk, hogy lehetővé tegyük a vízhez való hozzáférést, az ellenálló képességet és a fenntarthatóságot érintő beruházásokat az alacsony és közepes jövedelmű országokban, olyan megközelítéseket alkalmazva, amelyek hozzájárulnak a nemzeti fejlesztési célokhoz és a globális közjóhoz. A JWP-knek csökkenteniük kell a tőkeköltséget azáltal, hogy felhasználják minden finanszírozási ág egymást kiegészítő erősségeit – a mai nem hatékony hazai támogatások újracsatornázását, a multilaterális fejlesztési bankok és fejlesztési pénzügyi intézmények kihasználását, valamint a magáncégek, bankok és intézményi befektetők, valamint emberbaráti pénzek bekapcsolását. E befektetések gazdasági megtérülése jóval meghaladja a költségeiket. A közös munkaprogramoknak maximalizálniuk kell az éghajlatváltozási stratégiákkal és a nemzeti programokkal való szinergiákat az inkluzív növekedés elérése érdekében.
Hatodszor, előre kell lépnünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek jelentősen megmozdíthatják az ügyet a jelenlegi évtizedben:
Az édesvíztároló rendszerek megerősítése, különösen a természeti értékek, például a vizes élőhelyek és a talajvíz, amelyek veszélyesen kimerültek. A városi körkörös vízgazdaság fejlesztése, különösen az ipari és városi szennyvíz újrahasznosításával, amely nagyrészt kezeletlen marad. A vízlábnyom csökkentése a gyártásban, beleértve a víz újrafelhasználását olyan kritikus anyagok előállításához, mint a lítium, amelyre szükségünk van a villamosításhoz. A mezőgazdaság átállítása a precíziós öntözésre, a kevésbé vízigényes növényekre és a szárazságtűrő gazdálkodásra, amely szintén növelheti a bevételeket. A technológiák költségeit minden esetben csökkentenünk kell a nagyarányú átvétellel.
Hetedszer, minden erőfeszítésünket alátámasztva újra kell alakítanunk a vízügy többoldalú kormányzását, amely jelenleg széttagolt és nem felel meg a célnak. A kereskedelempolitikát a víz fenntarthatóbb felhasználásának eszközeként kell használni azáltal, hogy a kereskedelmi megállapodásokba beépítik a vízmegőrzési szabványokat, kiemelik a pazarló víztámogatást, és biztosítják, hogy a kereskedelmi politikák ne fokozzák a vízhiányt a vízhiányos régiókban. A multilateralizmusnak emellett támogatnia kell mindenki számára a kapacitásépítést, előtérbe kell helyeznie a nemek közötti egyenlőséget a vízügyi döntéshozatalban, és meg kell erősítenie a gazdálkodók, a nők, a fiatalok, az őslakosok és a helyi közösségek, valamint a fogyasztók helyzetét, akik a vízvédelem élvonalában állnak.