2023.március 25. - Uganda rengeteg dél-szudáni menekültet fogadott be, egy kezdeményezésben őket vonták be az erdőtelepítésbe.
Palorinya települését dél-szudáni menekültek alkotják, az Ugandába érkezett mintegy másfél millió menekültből 126 ezer él itt, a 2016-ban kimondottan nekik létrehozott településen. Ugandában az elmúlt 20 évben kb. 10 ezer négyzetkilométernyi erdőt vágtak ki, többek közt mezőgazdasági, urbanizációs terjeszkedés miatt. A menekültek a főzéshez a környező erdőkből gyűjtenek ágakat, ám ezek az erdők igencsak sérülékeny ökoszisztémát alkotnak, s félő, hogy a tűzifagyűjtés további súlyos hatásokkal járhat.
A helyi vezetők egy nonprofit szervezet, a Wild Forests and Fauna (WildFF – Vad Erdők és Állatvilág) segítségével példamutató kezdeményezésbe fogtak: a menekültek fákat ültetnek el, ezzel javítják az erdőirtásban sajnos bőven részesülő ország helyzetét, és persze a saját magukét is. A terület száraz voltán tovább rontana, ha a maradék fák is eltűnnének, ezért az erdősítés mindenkinek jól felfogott érdeke. Az elültetett fák közt gyorsan növekvő, tűzifának, építőfának alkalmas fajok és gyümölcstermő fajok egyaránt vannak, a munka pedig élelmet s megélhetést nyújt a menekülteknek – számolt be az EOS földtudományi hírportál.
A fák fontossága abban is rejlik még, hogy némi árnyékot adnak és megkötnek egy kis nedvességet – az egyre hosszabbra nyúló száraz évszakban ez pedig különösen fontos ahhoz, hogy az emberek valahogy kihúzzák. A tűzifáért gyakran a gyerekeket küldik az erdőkbe, és ahogy egyre fogy a fa, nekik egyre messzebb kell menni, s így kimaradnak az iskolából. A fák nélkül a talaj eróziója sokkal nagyobb, és a sivatagosodás is felgyorsul. Számos probléma van tehát ezek körül az erdők körül, ami megoldásra vár.
2018-21. között az itt élők mintegy félmillió magoncot ültettek el, ezek kb. fele még most is él, ám sok elpusztult áradások során, kiszáradt eső híján, lelegelték a kecskék, vagy épp a nap égette ki őket. Azóta módszert váltottak: az esős évszak előtt ültették el a csemetéket, és tanítani is kezdték az embereket arra, miként gondoskodhatnak a fákról – a hatás nem maradt el, 76 százalékra nőtt a túlélő fák aránya.
Ez önmagában azonban kevés. A szakemberek hozzásegítették a település lakóit ahhoz, hogy helyi anyagokból a korábban használtnál sokkal hatékonyabb tűzhelyeket építsenek, így ma a település lakóinak 42 százalékát már ilyen tűzhely szolgálja ki. Ezekben kevesebb tűzifa szükséges a főzéshez, ritkábban kell az erdőre menni érte, és így a gyerekek se maradnak ki az iskolából.
Bár az eddigi faültetés csak kis töredékével pótolta a régióban elveszett erdőket, a példa remek, és ha sokkal nagyobb léptékűvé tudják alakítani a munkákat, akkor van esély arra, hogy megfordíthassák a trendet. LANDY-GYEBNÁR MÓNIKA