2023. október - a legkorlátozóbb erőforrás meghatározása a szántóföldi hajtások elpusztításában
Forestry: An International Journal of Forest Research, 96. kötet, 4. szám, 575–587. oldal, https://doi.org/10.1093/forestry/cpac062
Közzétéve: 2022. december 31.
Absztrakt
A hajtások elhalása fontos túlélési stratégia a fiatal Quercus spp. Nem ismert azonban, hogy az „óvodai gyakorlatok” hogyan befolyásolhatják a hajtások kiültetés utáni elhalásának szabályozási mechanizmusait. Ezenkívül kevés információ áll rendelkezésre a konténermélység és a faiskolai trágyázás közötti interaktív hatásokról a palánta teljesítményére, valamint a szántóföldi gyomirtással kombinálva.
Itt a Quercus variabilis palántákat az első évben két konténermélységgel (25 cm, D40; 36 cm, D60) és két nitrogénterhelési fokozattal (25, N25; 100 mg palánta-1, N100) nevelték a faiskolában, a következő évben pedig kiültették gyomirtással/anélkül. Értékeltük az első éves palánták faiskolai tenyésztése utáni funkcionális tulajdonságait (növény- és gyökérmorfológia és tápláltsági állapot), valamint a második évi szántóföldi teljesítményt (túlélés, hajtáselhalás, növekedés és tápanyag-növekedés), és ezek kapcsolatát. A faiskolai kultúrától függetlenül a gyomszabályozás pótolhatatlan gyakorlat volt a palántatábla teljesítményének optimalizálása érdekében. A mély konténerekben nevelt palánták (D60) fokozott terepi növekedést és tápanyagfelvételt mutattak, valamint a hajtások csökkenő pusztulását. A műtrágyázás növelte a N és K terhelést (tartalom és koncentráció) a faiskolában, de a szántóföldön nem mutatott hatást. A rossz minőségű palánták (alacsony trágyázás és normál tartály) magas túlélési arányt tartottak fenn a növekvő hajtáselhalási arány rovására. Így a szántóföldi túlélés nem különbözött az eltérő nevelési gyakorlattal rendelkező palánták között. Együtt a mélytartály és a magas N-tartalmú műtrágyázás, a növények tápanyag-tartalékainak (tartalmának) növekedése és a gyökérrendszer fejlődésének javulása, következésképpen mérsékli a szántóföldi hajtások pusztulását. Kísérleti körülményeink között a mélyedény (D60) használatával javított palántaminőség elegendő volt a szántóföldi palánta teljesítményének optimalizálásához gyomverseny nélkül. Mindazonáltal mind a mélytartály, mind a nitrogénterhelés (D60-N100) volt a legjobb faiskolai gyakorlat a palánta sikerességének optimalizálására a szántóföldi gyomirtás nélkül. Tanulmányunk rávilágít arra, hogy a hajtások elpusztulása a növekedés és a túlélés közötti legfontosabb kompromisszumos stratégia, amelyet fontos mutatónak kell tekinteni a palántatábla teljesítményének további értékeléséhez.
Miaomiao Wang, Zhongqian Cheng, Guolei Li, Jiaxi Wang, Mercedes Uscola