2024.július 10. - Indonézia őserdei a világ legsokszínűbb élővilágát rejtették, ám 1990 óta az érintetlen őserdők 25 százaléka, és az összerdőségek 45 százaléka már elveszett.
Egy újonnan, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint az erdők kivágása után több mint 5 évvel a friss vágások 44 százalékának helyén semmiféle tevékenységnek nincs nyoma, magyarán ezeket az erdőket ugyan kivágták, de még csak nem is hasznosítják.
Ahol hasznosították a kivágott területet, ott jórészt olajpálma-ültetvényeket létesítettek, ez váltotta fel Indonézia kiirtott erdőinek 28 százalékát.
1991-2020 között 78 ezer négyzetkilométer olajpálma-ültetvényt létesítettek, 88 ezer négyzetkilométer maradt ugaron. Összevetésül: hazánk területe 93 ezer négyzetkilométer.
A világon három országban található a még érintetlen trópusi erdők zöme: Brazília, Kongói Demokratikus Köztársaság és Indonézia.
Ez utóbbi országban van a legkevesebb és itt zajlik a legnagyobb arányú erdőirtás. Ennek az a további szomorú hozadéka is, hogy mivel itt igen nagy területen találhatók tőzeges altalajok, az erdőirtás után kiszáradnak, pusztító erdőtüzek lobbannak itt fel, és emiatt a korábban a talajban tárolt hatalmas mennyiségű szén is felszabadul.
A kutatók műholdas megfigyeléseket is végeztek, és ebből kiderült például, hogy az ugaron hagyott erdőhelyszíneken nem azért vágták ki a fákat, mert faanyagot akartak kitermelni. Tüzetesebb vizsgálatok kiderítették, hogy az így évekig ugaron hagyott területeken aztán később olajpálmát ültetnek – vagyis sokkal nagyobb hatású az olajpálma-biznisz az erdőkre, mint első ránézésre gondolná az ember. Az, hogy e módon nem közvetlenül az őserdőből lesz olajpálma-ültetvény, hanem az ugarokat ültetik be, csak a látszatot szolgálja.
E késleltetés kimondottan az olajpálma-bizniszre jellemző, a megélhetési célú mezőgazdasági területek rögtön az erdők kivágása után elfoglalták a felszabadult helyet. A műholdfelvételekből az nem derül ki, hogy pontosan milyen okok állnak a háttérben, miért is nincsenek beültetve a kivágott erdők, ha egyszer azután ezekből is olajpálma-ültetvény lesz. Az azonban nagyon valószínű, hogy igen szoros kapcsolat van az olajpálma és az ugaron hagyott erdők között is.
Ez azt is jelenti, hogy Indonéziában teljesen fel lehetne hagyni az erdőirtással, annak köszönhetően, hogy rengeteg már kivágott terület vár hasznosításra. Így az olajpálmákból származó haszon se csökkenne, miközben a még meglévő őserdők megúszhatnák a helyzetet. LANDY-GYEBNÁR MÓNIKA