Már öt tagú a kaposmérői bölénybika háreme
Panka végül csak egy hugicát kapott: bár Gelencsér László íjkészítő kaposmérői birtokán tavaly még úgy tűnt, Samu és háreme három taggal bővül, az elsőnek érkező csemetét csak egy újabb üsző követte, így jelenleg féltucatnyi bölény rója a domboldalt naphosszat.
– A szaporulat miatt örülök, hogy mindkét utód tehén lett – mondja a tulajdonos, miközben a karám felé bandukolva átvágunk a vasúti síneken. – Genetikailag nem gond, hogy a második generáció a saját apjától lesz majd vemhes. Lengyelországban a második világháborút követően szinte kipusztult az erdei bölény, aztán néhány bikának köszönhetően ismét magára talált a populáció.
Nagyobb gondot okozhat, hogy idővel kicsi lesz a mostani kifutó. A bölények szeretnek vándorolni, s ha a mostani fél tucat helyett már húsz-harminc fős csorda bolyong fel s alá, előfordulhatnak összetűzések.
– Emiatt vettem meg a szomszédos hét hektárt, már be is füvesítettem – teszi hozzá gelencsér László. – Eledelnek mindenképpen elég lesz, remélem, a hely sem lesz szűkös.
Ez persze még a következő évek problémája, jelenleg leginkább Vilmos és Boglárka okoznak gondot, akik nem szívesen engednek be a kapun. A két tekintélyt parancsoló komondor miatt félve lépünk a szögesdrót mögé, főként, amikor látjuk, hogy az őrcsoport harmadik tagját, egy német juhászt milyen játszi könnyedséggel teper le a pár kisebb tagja, Boglárka. A megszeppent – és megalázott – eb nyüszítve rohan arrébb, így nem repesünk az örömtől, amikor a két komondor minket vesz górcső alá. Szerencsére gazdájuk jelenlétében moderálják magukat, így ép bőrrel jutunk el az első védelmi sávig. Átbújunk a villanypásztor alatt, s közelebb merészkedünk a dombtetőn legelésző famíliához.
– Az aknákra vigyázzanak! – int egy nagy halom bölénycitrom felé házigazdánk, így fél szemmel az egyre közelebb merészkedő állatokat, fél szemmel emésztőrendszerük termékét figyeljük – ennek megfelelően időnként megbicsaklik a láb a pataszabdalta réten.
Az újabb villanypásztoron már csak Gelencsér László mászik át, s közelít óvatosan az elkerülő út forgalmát méla egyhangúsággal tanulmányozó minicsorda felé. Kezében frissen vágott fűzfaágat tart: egy kis csemege a legelészésre ráunt állatoknak.
– Főként a friss hajtásokat szeretik, de elrágják a vastagabb részeket is – magyarázza, miközben Samu, a háziúr kicsámcsogja kezéből az egyre rövidebb ágat. – Ezért is kerítettem körbe ezt a friss telepítést – mutat a szomszédos apró liget felé –, ugyanis egy hét alatt lezabálnának róla mindent.
Európai bölények – lengyel ősök
A bölény a mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlőse, amely 3-5 méter hosszúságot és 1,8 méter magasságot ér el. Két ma élő faja, az európai és az amerikai bölény. Az európai a középkorban még gyakori volt a kontinens erdeiben, az újkorban pusztították ki végleg. Az utolsó Kárpát-medencei példányt 1814-ben ejtették el Erdélyben, Udvarhely megyében. Az utolsó vadon élő európai bölényt 1927-ben lőtték le a Szovjetunióban. Visszatelepítésük a vadonba 1951-ben vette kezdetét Lengyelországban. Valamennyi ma élő vad bölénynek az ekkor visszatelepített 12 példány az őse.
Persze érthető a nagy étvágy, az aprócska borjak már két és fél mázsát nyomnak, míg Samu, a még mindig növésben lévő bika veri a nyolcszáz kilót.
– Télire fogyott egy keveset – teszi hozzá Gelencsér László. – Hiába enyhe az idő, ők megnövesztették a szőrüket, épp most kezdenek vedleni. Láthatóan melegük van – állítja, majd gyorsan elsasszézik az egyik közelítő tehén elöl. – Ha emelgetik a farkukat, jobb megtartani a megfelelő távolságot – magyarázza.
A csorda közben nekilendül, eldübörögnek a birtok másik vége felé, a tó partjára. Nehézkesen követjük őket, szerencsére a vízparton újabb villanypásztor állja útjukat, így látótávolságon belül maradnak. Ha már a fürdés elmaradt, Samu új időtöltés gyanánt bepróbálkozik a vezértehénnél – kevés sikerrel...
– Bár elmúlt az ideje, még nagyon fickós – nevet gelencsér László. – Pedig a tehén már valószínűleg vemhes. De hát ilyen fickó, nagy természete, elképesztő szexuális étvágya van.
Mint a tinédzsereknek általában...
Vas András