A sorozatos igazgatósági szabálysértések gyanúját felvető ügyek kivizsgálását kérő közérdekű bejelentést tett a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság ökológiai szakreferense dr. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszternek 2007. február 21-én.
Tisztelt Miniszter Úr!
Alulírott Sipos Ferenc, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság ökológiai szakreferense közérdekű bejelentéssel fordulok Önhöz.
Kérem, hogy szíveskedjék az alábbiakban felsorolt, sorozatos igazgatósági szabálysértések gyanúját felvető ügyek kivizsgálását elrendelni, és amennyiben az ellenőrzések eredménye erre okot ad, úgy mind az esetleges felelősségre vonásról, mind a jövőbeli szabálytalanságok megelőzéséről intézkedni.
Régóta érlelt bejelentésem közvetlen kiváltó oka a Figyelő c. hetilap 2007. február 15-21-i számában megjelent cikk, amely egyebek között a KNPI egyes gazdálkodási anomáliáival foglalkozik. Bár mindig is helyeseltem a sajtó tényfeltáró szerepét, úgy gondolom, a jogállamiságból és önmagunk becsületéből egyaránt az következik, hogy az ilyen esetekre született eljárási szabályok alapján elsősorban magának az apparátusnak kell önellenőrzést tartania, és a szükséges intézkedéseket magától is meg kell tudnia hozni.
Kilenc éve az a feladatom, hogy az Igazgatóságon folyó természetvédelmi tevékenység természettudományos szakmai hátterét biztosítsam - mostanában egyre fogyó kollégáimmal együtt -, továbbá a jog- és szakszerű természetvédelmi érdekérvényesítés előtt álló akadályokra felhívjam a figyelmet, és lehetőségeim szerint megpróbáljam azokat elhárítani. Meggyőződésem, hogy az Igazgatóság gazdálkodási tevékenysége és természetvédelmi érdekérvényesítése egymástól elválaszthatatlanok, sok szálon összefüggnek. Manapság, amikor - költségvetési okokból - működésük finanszírozását mindinkább saját bevételeikből kell biztosítaniuk a nemzeti parkoknak, vagy országos polémiák tárgya például a védett erdőterületek vagyonkezelésének természetvédelmi kezelőkre történő átruházása, különösen visszásnak tűnik, és közérdekű céljaik elérésére nézve kontraproduktív hatású, ha ezek a kezelők nem feddhetetlenül gazdálkodnak, illetve ha nem tesz meg mindent az apparátus az ezzel kapcsolatos gyanú tisztázására.
Az ügyek, amelyek kivizsgálását kezdeményezem:
Bár az Igazgatóság állományát a részletekről nem tájékoztatta Kállay György igazgató úr, tudomásunk van róla, hogy a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás 2006. decemberi ellenőrzése szabálytalanságot tárt fel a dolgozóknak is árult, saját szürkemarha állományból származó hús származása körül (állatorvosi ellenőrzés hiánya, bizonytalan vágóhídi eredet). Erre a Figyelő fent hivatkozott cikke is utal. Az ellenőrzésből annyi mindannyiunk számára kiderülhetett, hogy húskészítmény eladására, ilyen jellegű kereskedelmi tevékenységre a jelenlegi feltételek mellett vélhetően nem jogosult a KNPI, mert igazgató úr a hatósági ellenőrzési jegyzőkönyv számára azt a valótlan állítást tette, hogy húskészítményt az Igazgatóság el nem ad, csupán a dolgozóinak biztosít ingyen, természetbeni juttatásként.
Talán kevésbé érdekes az, hogy a dolgozók korábban is pénzért vásárolták a húst év végén, és 2006-ban is így kezdődött a dolog. (Aki már kifizette az árát, az ellenőrzés után visszakapta azt. Az eljárás szabályosságát nyilván nem a dolgozóknak kellett ellenőriznie.) Arról is tudomásunk van azonban - bár a jelenség dimenzióit egészében csak szűk körű, beavatott társaság ismeri -, hogy az Igazgatóság rendszeresen ad el húskészítményeket külső feleknek, a piacinál gyakran lényegesen kedvezőbb áron. Ezt bizonyítja - csupán példálózó jelleggel - a 2006.09.06-i keltezésű, 2006000485 számú számla, amely 30 kg marhahús 400 Ft/kg egységáron történő eladását bizonyítja (Porta Egyesületnek), vagy a LASZ-BOK Ker. Kft.-nek 2006.08.22-én, 2006000401 sorszámmal, 34 kg húsról kiállított számla.
Az eladások tényével Kállay György igazgató tisztában van, hiszen maga is vásárol az olcsó marhahúsból: például a 2006.08.03-án, 2006000321 sorszámmal kiállított számla szerint 40 kg frissen hűtött szarvasmarhahúst vett a KNPI-tól, 300 Ft/kg egységáron.
"Ajándék", "repi" és hasonló feliratokkal ellátott szállítólevelek még intenzívebb húskészítmény gyártásról tanúskodnak: csupán példaként a 4296010 (2006.05.26.) sorszámú szállítólevél 65 kg csontos szürkemarhahús átadásáról született (személynév mellett a "rendőrségnek" felirat is szerepel a dokumentumon), avagy a 4499009 (2006.09.22.) sorszámú szállítólevél 103 kg marhahús átadását tanúsítja Bugac és Bugacpusztaháza Községek Polgármesteri Hivatala felé.
E nagyvonalú húseladás és ajándékozás vagyonkezelői kötelezettségekkel való összhangját megvizsgálandónak tartom, hiszen naponta sugallják azt vezetőink - s az elmúlt évben huszonegy kollégánk elbocsátásával erősítették meg -, hogy minden forintot meg kell fognia az állami természetvédelemnek. Az olcsó húskészítmények eladásának hatóság előtt is titkolt mivolta, és a fent említett ellenőrzés tapasztalata alapján alaposnak tűnik a gyanú, hogy nem szabályos és engedélyezett húskereskedelemről van szó.
A húskészítmények elkészítésére vonatkozó állatorvosi ellenőrzés elvégzésében ugyancsak okkal lehet kételkedni. Erre utal például, hogy 2005. december 7-én, 3181-12/05 ikt. sz. alatt két kolléga írásbeli, iktatott bejelentést tett arról, miszerint az eladásra és vágásra ítélt állatok selejtezéséről szóló dokumentumokat anélkül állítja ki, illetve írja alá a KNPI-val szerződésben álló állatorvos, hogy ténylegesen látta volna az állatokat. E bejelentés nyomán azonban tudomásom szerint nem indult belső vizsgálat; feltételezhető, hogy az állattartással kapcsolatos tevékenységeket végző, illetve e téren felelősséggel bíró személyek szoros érdekszövetsége miatt. Ezt támasztja alá, hogy tudomásom szerint akkor sem került sor semmilyen személyi felelősség megállapítására, amikor 2006. őszén a KNPI pusztaszeri bivalygulyájából négy állat rendkívüli körülmények között, az illető állatorvos elvileg rutin tevékenységnek számító, altatásos beavatkozása után elhullott. Tudomásom szerint tanúvallomásokkal támasztható alá, hogy a nagy létszámban altatott állatok mindegyike órákat feküdt az altatószer hatására (ez a szokásos altatási idő többszöröse), és az utolsó állatok másnap hajnalban álltak talpra a kora délután beadott injekció után. E körülmények között következtek be a sok százezer forintos kárt jelentő elhullások, felelőse mégsincs az esetnek. (Tudtommal mostanában tervezik a pusztaszeri gulya állatorvosi felügyeletére vonatkozó szerződés felbontását, ám ennek közvetlen kiváltó oka vélhetően elsősorban az adott településen való praktizáláshoz szükséges állatorvosi kamarai befizetés hiánya lehet, ezt az anomáliát ugyanis tudomásom szerint a hatósági ellenőrző szerv szóvá tette más települések vonatkozásában is.)
A fent hivatkozott bejelentés azt is taglalta, hogy a selejtezést a valóságban végző, a KNPI-vel szerződéses jogviszonyban álló, nem állatorvos illető véleménye konkrét esetben gyökeresen eltért egy független állatorvos által kiállított szakvéleménytől. Utóbbi az általa megvizsgált 35 db szarvasmarhából 26 db-ot tenyészállat minőségűnek tartott. Ennek ellenére, az írásbeli állatorvosi szakvélemény ismeretében, a KNPI nem állatorvos dolgozójának véleménye alapján, mind a 35 db állat csökkentett áron, selejtként lett értékesítve. A bejelentés egyik aláírója a személye körül kialakított konfliktusok miatt kevéssel később felmondott, és a privát gazdálkodói szférába vonult.
Egy másik belső jelentés kapcsán indult vizsgálatban a vizsgálatot végző jogász kolléganő azt állapította meg 2006. január 16-án készült jelentésében, hogy a KNPI által árverésre kínált tehenek selejtessé nyilvánítása, annak dokumentálása nem történt meg az árverést megelőzően, továbbá a vizsgált értékesítési eljárás során az állatok tenyészállat vagy selejtes tehén minősítése többször is megváltozott. Személyi konzekvenciákról nem tudok az ügy kapcsán, a bejelentő később a központilag elrendelt létszámleépítés kapcsán elbocsátásra került.
A fentiek alapján indokoltnak tartom a KNPI saját dolgozóival működtetett, és a fenti ügyekben érintett bugaci szürkemarhatelep állatállományának létszámváltozásait alapos ellenőrzés alá vetni, legalább az utóbbi két esztendőre (2005-2006), illetve az idén eltelt időszakra vonatkozóan, annak érdekében, hogy feltáruljanak az eladott és ajándékozott húskészítmények "keletkezésének" részletei.
Tekintettel arra, hogy feltételezni lehet az esetlegesen érintett személyek egymást is fedezni igyekvő magatartását, minden, az ügyben előadott állítást és dokumentumot többszörös összevetéssel, keresztellenőrzésekkel tartom célszerűnek kontrollálni. Vizsgálandónak javasolom mindennemű létszámcsökkenés okát (eladás, kényszervágás, elhullás, átszállítás másik gulyába), a megjelölt okokra vonatkozó bizonyítékokat; a selejtezések gyakorlatát, az eladásra kerülő állami vagyon eladási értékét alapvetően meghatározó selejtezési dokumentumok szabályosságának és szakszerűségének a vizsgálatát; a szükséges állatorvosi papírok megfelelő időben történt kiállítását; az állatokkal kapcsolatos ügyletek minden fázisában ? szerződéskötés, szállítmány elindítása, átvétele - a létszámok és egyedi azonosítók egyezését; elhullott állatok esetében a dögtelep, levágott állatok esetében a vágóhíd minden azonosító tekintetében egyező, megfelelő időben keletkezett átvételi elismervényének meglétét. Az állatorvosi vizsgálat megtörténte (az általa kiállított dokumentumon kívül) vélhetőleg igazolható kell legyen az általa vezetett, munkanapló jellegű dokumentumok egyidejű bejegyzéseiből.
Az állatok mindennemű, saját vagy idegen szállítójárművel történő mozgatását (például elhullott állatok szállítása) az idő, kiindulási hely, célállomás tekintetében egyező menetlevélnek kell tudnia igazolnia.
Kollégák jelzése szerint minisztériumi állományban lévő köztisztviselők is intenzív kapcsolatot ápoltak az állattenyésztési ügyekért felelős KNPI dolgozókkal. Az ügyek egyértelmű tisztázásáig nem javasolnám megkérdőjelezhető függetlenségű személyek bevonását az ellenőrzési eljárásba, mert ez gyengítené a vizsgálat objektivitásába vetett közbizalmat.
A KNPI élőállat eladással kapcsolatos tevékenységének szabályszerűsége a Figyelő cikke szerint ugyancsak megkérdőjelezhető bizonyos esetekben. Ezzel kapcsolatban kívánom előadni, hogy a Vk. 42-8/2005. ikt. sz.-ú ügyiratban hat köztisztviselő írta alá azt az igazgatónak szánt feljegyzést, amelyben rögzítik, miszerint a zártkörű értékesítés során felmerült, hogy az eredetileg eladásra tervezett, elvileg leselejtezett állatokon kívül tenyészállatok is bemutatásra és értékesítésre kerüljenek. Az ügyiratot a továbbiakban idézve: "ekkor tájékoztattuk az Igazgató Urat, hogy a tenyészállatok elidegenítésére egyéb jogszabályi előírás is vonatkozik, amely jelen tények alapján nem áll fenn. Ezen tájékoztatás ellenére az Igazgató Úr a tenyészállatok mai napon történő értékesítése mellett döntött, ami jegyzőkönyvbe is került."
Az Igazgatóság vagyongazdálkodási tevékenységének szabályosságával kapcsolatban egyéb esetekben is felmerültek kételyek. Nem tartom szerencsésnek és példamutatónak azt, ha - akár a legjobb szándékkal is - olyan precedensekre kerül sor, mint például belső információk szerint a KNPI 2006. évi erdőgazdálkodási tervéhez készített pótterv kapcsán. A póttervben ugyanis (amelynek elkészítéséért egy állami erdőgazdálkodó felelős beosztásban dolgozó szakembere vállalt felelősséget) az informátor szerint önkormányzati és állami erdőgazdálkodói vagyonkezelésben álló (a Tisza Alpár-Bokrosi öblözetében található) ingatlanokat is saját vagyonkezelésűként szerepeltetett az Igazgatóság, és emiatt az eljáró hatóság sem emelt kifogást. Az ügy vélhetően az érintett felek megegyezésén alapult. A történteket talán a KNPI által szorgalmazott, nemzetközi pályázat végrehajtásához szükséges, végleges erdőletermelésbe való beleegyezésért járó kompenzációként lehetett értelmezni (a vagyonkezelő megmásítása például a fahasználat után befizetendő illetékteher KNPI által történő átvállalását eredményezhette).
Amennyiben valóban a fentiek szerint játszódott le az engedélyezési eljárás, úgy az alkalmas lehetett az Igazgatóság jogkövető magatartásáról kialakított kép lerontására, s nem javítja annak esélyét sem, hogy az Igazgatóság esetlegesen a későbbiekben, természetvédelmi kezelőként, más ügyekben hatékonyan követeljen jogkövető magatartást az érintett felektől.
Tisztelt Miniszter Úr!
Az eddigiektől eltérően a továbbiakban nem vagyongazdálkodási jellegű problémákat szeretnék jelezni. Nem kívánok a végletekig visszaélni türelmével, ezért igyekszem rövid lenni.
Mindössze közigazgatási szakvizsgámmal is könnyen belátható tájékoztatást szeretnék kérni Öntől arra vonatkozóan, hogy kollégáimmal együtt már a manapság oly sokat emlegetett közigazgatási reform hivatalos részeként tekintsük az alábbiakban felsoroltakat, vagy csupán vezetőnk egyedi államigazgatási elképzelései következményének. (Természetesen szép számban akadnak olyan kollégáim is, akiknek inkább nincsenek kérdései, tehát az alábbiakat nem szándékozom maradéktalanul kollektív kérdéseknek beállítani):
- A köztisztviselők teljesítmény-orientált ösztönzési rendszerének jellemzőjeként tudjuk-e be azt, hogy erdészeti és vadászati ügyintézést végző, erdésztechnikus, vadgazda mérnök és természetvédelmi szakmérnök végzettségű kollégánkat a következőkben szó szerint idézett jegyzőkönyvi tájékoztatással építette le 2006. decemberében a KNPI igazgatója: " X. Y-al nem sikerült szinkronba kerülni, legkevésbé tudok vele együtt dolgozni. Ez a döntés az enyém, nem az osztályvezetőé. Például a stílusunk sem egyezik, a csípős, humoros beszólások. Szakmailag nincsen kifogásom, a természetvédelmi elkötelezettség is megvan, az együttdolgozással vannak problémáim." Az illető korábbi minősítései nem jeleznek gondot, fegyelmi eljárás ellene korábban nem indult.
Kállay György igazgató a továbbiakban 2007. elején jelezte a megmaradt kollégáknak, hogy erdésztechnikust kíván felvenni az Igazgatóság erdészeti feladatainak ellátására, mert e tekintetben jelentős hiány mutatkozik az állományban. Emellett, nyilván hosszú távra szólóan tervezett személyzeti stratégiájának szükségszerű velejárójaként, néhány nappal a kolléga leépítésére vonatkozó döntésének bejelentése után "Kire bízzuk?" írásbeli kérdéssel szignálta a megbízott igazgatóhelyettesre a leépített kolléga feladatkörébe tartozó ügyiratot, amelyben vadászati üzemtervekkel kapcsolatos, dömpingszerű ügyintézéshez kéri a természetvédelmi hatóság kapcsolattartó személy kijelölését (36-231/2006 ikt. sz.).
- A legújabb szakszerű államigazgatási irányítás szükségszerű velejárójának tekintsük-e azt, hogy 2005. január 1-je óta, amikor is a nemzeti park igazgatóságok korábbi természetvédelmi hatósági feladatkörét a körülbelül egy héttel azelőtt kihirdetett költségvetési törvény alapján egy újonnan létrehozott hatósági szervre ruházták át, s így jelentősen átformálták az igazgatóságok maradó feladatkörét, nincsen elfogadott szervezeti és működési szabályzata a KNPI-nak? (Amivel tudomásom szerint nem állunk egyedül az országban.)
- A legújabb szakszerű államigazgatási irányítás szükségszerű velejárójának tekintsük-e azt, hogy a fent jelzett időponttól kezdve a gyakorlatban megváltozott feladatkörű köztisztviselők jelentős részének, magamat is beleértve, nincs jóváhagyott, új munkaköri leírása? Vajon a kötelezően elvégzendő köztisztviselői minősítések milyen alapon születtek az elmúlt időszakban?
- Milyen típusú vezetői stratégia jellemzőjének tudjuk be azt, hogy a KNPI igazgatója által a minisztériumba utoljára 2006. októberében felküldött szervezeti és működési szabályzat javaslat három fős Erdészeti Osztály működéséről rendelkezik, majd két hónappal később az igazgató leépíti az állítólag tervezett osztály fentebb már említett erdészeti ügyintéző kollégáját, az osztály másik tagját a Pénzügyi Osztályra helyezi át, és a virtuális (hiszen elfogadott szabályzatban jóvá nem hagyott) osztály vezetőjének vezetői megbízását visszavonja (mindezt természetesen nem fegyelmi vétségek következtében, hiszen ilyenek megállapítására nem került sor). Az ilyen gyors váltások teszik indokolttá a szervezeti és működési szabályzatok elfogadásának mellőzését? Milyen változásokra számíthatunk még?
Tisztelt Miniszter Úr!
Kérem, bocsássa meg levelem helyenként szarkasztikus hangvételét! Talán nem kell részletesen magyaráznom ennek emberi okait. Az általam leírtakért névvel, köztisztviselői mivoltomban felelősséget vállalok. A közreadott, tőlem telhetően ellenőrzött információkat nyilvánvalóan számos kolléga segítségével tudtam összefoglalni, akiknek a nevét nem kívánom kiadni a vizsgálat során. A példálózó jelleggel megjelölt ügyiratok elegendő támpontot szolgáltathatnak a részletes ellenőrzések lefolytatásához, s a vizsgálat során megítélésem szerint nincs szükség az informátorok kilétének kutatására.
Kérem, ne a bizalmatlanság, hanem a korrekt, kiszámítható magatartás jelének tekintse azon tájékoztatásomat, miszerint amennyiben közérdekű bejelentésemre a vonatkozó jogszabály által előírt határidőn belül, a jogszabály által előírt módon, az elvégzett vizsgálatok objektivitását is meggyőzően bizonyító választ nem kapok, úgy a felvetett problémákkal kapcsolatban, illetve a közérdekű bejelentés kezelésével kapcsolatban törvényességi felügyeleti vizsgálatot fogok kérni a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészségétől, illetve a Miniszterelnöki Hivataltól. Természetesen hiszem és remélem azt, hogy ezen legutóbbi kijelentésem szükségtelennek minősül.
Válaszát megkülönböztetett figyelemmel várva, tisztelettel:
Sipos Ferenc, ökológiai szakreferens, KNPI
Kecskemét, 2007. február 21.