Erdőtelepítésről álmodó farmergazda
Hét szűk esztendőre fel lehet készülni. Ám az olyan veszélyekre, mint a jégeső, gabonatáblákat ledöntő viharok vagy aszály, már kevésbé.
- Van még valami, ami az említettekkel egy súlycsoportba tartozik: a felvásárlási ár - mondja Solymos József kisdobronyi farmergazda. - Jelenleg sok az olyan kistermelő, aki nem jut annyi bevételhez, ami akár kisebb fejlesztésre is elegendő lenne. Képletesen: mindenki vet, ám senki sem arat. Jó, ha a gazdák a termés értékesítése után visszakapják azt az összeget, amit a földbe fektettek. Többen kiszámolták, hogy a befektetett pénzen a termés 1,5-szeresét megvásárolhatták volna.
- Ha valami, hát ez csökkentheti a termelési kedvet.
- Nálunk, Kisdobronyban - kivált a nyugdíjasok - egymás után szabadulnak meg a földtől. Bérbe adják olyan feltételekkel, ahogy viszik.
Solymos József szerint az vezetett ide, hogy Kárpátalján jóval rosszabb minőségű szántóföldek vannak, mint a hágókon túl. Ráadásul nálunk lényegesen nagyobb a népsűrűség. Megyénkben egy gazda 2,5-3 hektár földet igényelt és kapott, az ország más régióiban 12-20 hektár jutott.
- 3-4 évvel ezelőtt nagy tételben termesztettem paradicsomot - folytatja. - Együttműködtem a munkácsi, az őrdarmai és a beregrákosi konzervgyárral is. Volt értelme.
Manapság viszont merőben más a helyzet. Az említett vállalatok Herszon megyéből hozzák vagy hozatják be a paradicsomot, ahol kilóját 15 kopijkáért meg lehet termelni. Ezzel az árral mi nem tudjuk felvenni a versenyt még akkor sem, ha hozzáadjuk a szállítás költségeit. Nem véletlen, hogy míg korábban nagyban termesztettünk paradicsomot, burgonyát, még padlizsánt is, mára csak az új krumpli és a cirok maradt. Már a káposztával sem nagyon érdemes foglalkozni. Két kisdobronyi gazdának és nekem jelenleg 65 tonna, a két Dobronyban mintegy 150 tonna még raktáron áll... Nem tudjuk értékesíteni, mert a hágón túlról ezzel is elárasztották a piacot. Kárpátalján pedig senki és semmilyen szervezet nem védi a helyi termelőket.
- Milyen támogatást, védelmet látna indokoltnak?
- A rosszabb földön gazdálkodókat anyagilag kellene támogatni. Ukrajnában ilyesmi még nincs, s amíg nem lesz, addig szenvedni fogunk. Az Európai Unióban például meg van határozva a hektáronkénti támogatási összeg. Tudomásom szerint akinek jobb a földje, az kevesebbet, akinek gyengébb, az többet kap. Így egyenlítődnek ki a földek minősége közötti - és az anyagi ráfordításban meglévő - különbségek.
Van egy másik EU-s gyakorlat is, amely szintén figyelemre méltó. Ha a gazda például F1-es búzát vet, megtérítik a vetőmag árának 20%-át. Ha viszont Elitát vagy Szuper Elitát, ami az előbbinél drágább, már az 50%-át kapja vissza! És ezzel nemcsak a gazdákat ösztönzik, hogy minél jobb minőségű magot vessenek, s így nagyobb és jobb minőségű termést érjenek el, hanem a kutatóintézeteket is!
Fontos lenne az erdőtelepítés is, vált témát Solymos József. Kisdobrony környékén is vannak magántulajdonban olyan, részben mocsaras területek, amelyek nem megművelhetők. Viszont fásításra alkalmasak. Az EU-ban erre is adnak támogatást. Az erdősítés már csak a globális felmelegedés szempontjából is fontos. Meggyőződésem: ha az állam támogatná az erdőtelepítést, akadna bőven vállalkozó.
- Csak én 8,5 hektárt ültetnék be fával. Számításaim szerint a község területén 4-500 hektár szántatlan - és kihasználatlan - föld van. Olyan táblák is parlagon hevernek, ahol annak idején Komonyi Bertalan megdöntötte a termésrekordot, s 66 mázsa búzát aratott hektáronként.
- Ha az erdőtelepítést nem támogatja az állam, nem lenne érdemes ezeket a földeket legelőként, kaszálóként hasznosítani?
- Az állam támogatja az állattenyésztést, csak az a gond, hogy nálunk teljesen tönkrement az ehhez szükséges infrastruktúra. A földeket felparcellázták, s két-három hektáros területen nem lehet legeltetni, különösen, ha mellette búza vagy kukoricatáblák vannak. Márpedig a szarvasmarha-tenyésztésbe legalább 50 tehénnel, a sertéstenyésztésbe 30-40 kocával, a juhtenyésztésbe pedig minimum 100 anyajuhhal érdemes csak belevágni. És az ilyen vagy ennél nagyobb állományokhoz nagy területek kellenek, a raktárakról, istállókról már nem is beszélve. Sokkal többe kerül ebbe az ágazatba belevágni, mint az erdőtelepítésbe.
A Solymos József által említett két kérdésben - a kárpátaljai gazdák érdekeinek védelme és az erdőtelepítés - megkerestük Nagy Istvánt, a megyei mezőgazdasági főosztály helyettes vezetőjét.
- Ha valaki nem tud versenyképes áron termelni, hagyja abba - mondja. - Ma már nem a kommunizmus világában élünk, s a piac diktálja a feltételeket. Országon belül nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy ki milyen minőségű földön, milyen önköltséggel vagy hol foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. Azt tudom mondani, hogy Nagydobronyban vagy a Nagyszőlősi járásban igenis vannak sikeres gazdák, akik nyereségesek, s a konzervgyárak át is veszik tőlük a termést.
Bármelyik gazda bátran fordulhat problémáival a mezőgazdasági főosztályhoz, s közösen meg tudjuk vizsgálni, hogy milyen feltételekkel kaphat az illető állami támogatást és mire. A farmergazdák részesülhetnek dotációban, ha be vannak regisztrálva, másképp nem. Gyümölcstelepítésre például - megfelelő projekt elkészítésével - vissza nem térítendő támogatás igényelhető. Aki elnyeri, azt 4-5 év múlva leellenőrizzük, betartotta-e a vállalt feltételeket, s valóban gyümölcsöt termeszt-e. Ha nem, kénytelen visszafizetni a korábban megítélt támogatást.
Erdőtelepítésre viszont valóban nincs állami támogatás. T. V.