Alaszkában olyan farkasok maradványaira bukkantak amerikai kutatók, amelyek képesek voltak a mamutokat is elpusztítani. A robosztus állatok 12 ezer évvel ezelőtt haltak ki, körülbelül akkor, amikor elfogytak a táplálékul szolgáló mamutok és bölények.
Rendkívül erős farkasok éltek Alaszka észak-keleti részén, és az akkor még meglévő földnyelven simán átjárhattak Ázsiába egy kis potyázásra. A kutatók szerint ezek az állatok nincsenek közvetlen rokonságban a ma élő farkasokkal, ami talán jobb is: így egy véletlen génmutáció következtében nem jelenhetnek meg újra a szupererős farkasok.
Blaire van Valkenburgh a kaliforniai egyetem professzora kutatótársaival együtt 56 koponyát vizsgált meg, és a radiokarbon módszerrel meghatározták korukat. A vizsgálat alapján elmondható, hogy 12 és félezer évvel ezelőtt drasztikusan csökkent a farkasok száma. A csontok vegyi összetételéből a kutatók következtetni tudtak arra is, hogy a farkasok milyen állatokat zsákmányoltak. Eszerint a ragadozók mamutokkal, bölényekkel, vadlovakkal, jakokkal és rénszarvasokkal táplálkoztak.
Az állatoknak széles szájuk és igen erős harapásuk lehetett, még a csontot is szét tudták harapni. A kutatók erre a fogak jellegzetes kopásából következtettek, ezen kívül számos fog a csontok harapása közben eltörött. A vizsgálatok során összehasonlították a kihalt állatok öröklési anyagát a ma élő farkasokéval. A megvizsgált génrészletek közül azonban egyetlen egy sem volt azonos, ami kizárja a közvetlen rokonságot.