A globális felmelegedés miatt az Antarktiszról leszakadt jéghegyek korántsem élettelen tünemények, pezseg körülöttük a tengeri élet; mi több, széndioxid-elnyelő hatásukat is kimutatták kaliforniai kutatók - olvasható a Monterey-öböli Akvárium Kutatóintézetének (MBARI) sajtóközleményében.
Az Antarktiszról több ezer jéghegy vált már le a globális felmelegedés következtében, s a Monterey-öböli Akvárium Kutatóintézetének szakemberei néhány ilyen hatalmas jéghegy közvetlen vizsgálatával megállapították, hogy ezek nagy mennyiségű földi táplálékot juttattak a közeli Weddel-tengerbe, így madarak, planktonok, halak és krillek (világítórákok) lakmároznak körülöttük. A "mirelit" táplálék a jéghegyek olvadásával kerül a tengerbe mintegy három kilométeres körzetben.
Becslések szerint a jéghegyek a Weddel-tenger biológiai produktivitását összességében csaknem 40 százalékkal emelik.
A kutatók arra a paradox jelenségre is felfigyeltek, hogy bár a hatalmas - akár 20 kilométer átmérőjű - jéghegyek a globális felmelegedés miatt szakadnak le, biológiai produktivitásuk révén széndioxid-elnyelő hatást fejtenek ki, amely - a kutatók szerint - némileg ellensúlyozhatja a felmelegedést.
A további kutatás már csak azért is szükséges, mert elképzelhető, hogy a leszakadt jéghegyek hatásmechanizmusait érdemes beépíteni a globális klímamodellekbe.
A kaliforniai kutatók egy-egy 20 kilométer hosszú és 40 méter magas jéghegyet vizsgáltak meg, amelyek közül az egyik csaknem háromszáz méter mélyre nyúlik a tengerbe. Eleddig sosem vizsgáltak úszó jéghegyeket olyan behatóan, mint a kaliforniai kutatók.
A Monterey-öböli Akvárium Kutatóintézetének jéghegykutató programja 2008/2009-ben is folytatódik.