Schwarzenegger a karámban (Hírextra)

Mutánsok ők, de nem a génpiszka, hanem a tenyésztők munkája vezetett hozzájuk, nem úgy mint a sötétben világító kismalacokhoz, akiknek „vérében medúza DNS kering”.
Régi álma a szarvasmarha tenyésztőknek, hogy olyan gyors növekedési ütemű vágómarhákhoz jussanak, aminek hús:csont:zsír aránya kedvezőbb az ismert fajtákénál. Csontot, faggyút növeszteni a drága takarmányból luxus ma már, bár a jó csontleves és velős pirítós hívei ezt biztos másképp gondolják. Belga tenyésztők egy fél évszázada azokkal a példányokkal kezdtek tenyésztésbe, melyek a kívánt húsformák irányába mutattak. A még több színhús, még kevesebb csont és háj iránti hajsza végül odavezetett, hogy megszületett a fehér-kék belga szarvasmarha fajta, ami az úgy nevezett culard jelleget hordozza magán: izmai mint egy szétkokszolt NDK-s úszónőnek. Igaz, a kis borjak többnyire császármetszéssel születnek, de az idegen fajtákkal keresztezve az első nemzedék az alanyként használt fajtánál jobb húsformákat mutat. A fajta rajongói szerint az egyébként leveshúsként ismert nyakhúst is szelethús értékűvé növeli.

A genetikusok a myostatin gén (MSTN) mutációjával magyarázzák a fehér-kék belga és a hasonló piemonti szarvasmarha rejtélyét. Tíz éve írták le az első MSTN mutánst egy laboratóriumi egérben. Akkor a genetikusok kíváncsiságának, kísérletezésének eredményeképpen született a hatalmas egérke. Újabb fajban, történetesen kutyában írták le az MSTN gén mutációját. Az angol whippet az angol munkások orvvadász és verseny agara. A leggyorsabb agárból, az angol agárból, vagy greyhoundból tenyésztették ki, költséghatékony méretre. Szülőatyjánál ugyan lassabb, de jobban gyorsul. Érdekes, hogy olyan, a sprinterek izomzatával bíró fajta a whippet is, ahol a nagy izomtömeg, kevés ballaszt, azaz csont és zsír mindig is szempontja volt a továbbtenyésztésre alkalmas példányok kiválasztásánál, akárcsak a fehér-kék és a piemonti szarvasmarhánál. Amerikai tenyésztők arra figyeltek fel, hogy a versenyre tenyésztett whippetek között megjelent néhány túlizmolt példány, amiket egymás között keresztezve, karikatúraszerűen kigyúrt kutyák születtek. A jelenséget bully-whippet szindrómának nevezték el.

Az amerikai United Kennel Club által irányított tenyésztésű, nem viadal célú pit bull terriereknél is megfigyelhető egy ilyen fajta átrendeződés, főleg a kék – tulajdonképpen szürke – színűeknél. Lehet, hogy a mutáció eredete náluk is a nagy izomtömeg, kevés zsír és finom csontozat irányú szelekcióra vezethető vissza. A viadalokon a kutyákat mérlegelik és különböző súlycsoportokban indulnak, aki az adott súly mellett a legerősebb előnnyel indul az életéért vívott harcban. A gazdaságosabban elrendezett izomzat további utódokat jelent, hiszen a bajnokok utódjaira mindig nagy a kereslet. A késői, küllem szempontú tenyésztésben már a vevők igényeit elégítik ki. A fekvéstől is izmosodó erőkutya komoly érdeklődésre tarthat számot a volt gladiátorok rajongói részéről. A valaha pitekben, arénákban küzdő fajták valamennyiénél megfigyelhető, hogy az izmosabb kutyákat kedvelik a mai nemesítők. Ez leglátványosabb az UKC pit bull terriereinél – az amerikaiak minden fajtában hajlamosak túlzásba esni – miközben a konzervatív pit bull tenyésztők inkább az atletikus, szikár alkatra esküsznek, az olyan kutya kitartóbb. A body builderekben olyan egészségtelen divatot látnak, mint a törpítésben, vagy a rövid életű óriás fajtákhoz vezető irányzatban, ami más fajtákat érintett. A bull típusú terrierekben eleve van némi agárvér, mert nem a közismert foxit vagy a selyemszőrű yorkshire terriert keresztezték az angol buldoggal, hanem a kihalt óangol fehér- és óangol fekete-cser terriereket. Az inkább pinscher-szerű városi kutyák, eredetileg patkányirtók és őrkutyák voltak, hasonlóan a német közép pinscherhez amelyik a dobermann és a törpe pinscher őse. Az angolok nem lettek volna angolok, ha nem fogadtak volna rájuk.
A rat coursing azt jelentette, hogy a kutyát bedobták egy patkányoktól hemzsegő ringbe és minnél többet kellett likvidálnia adott idő alatt. Utódaikat kutyaviadalokon is szerepeltették. Igaz, ott főleg a buldoggal keresztezett vonalak szerepeltek jól. Azok a munkások akik télen a városban rakodtak szenet, nyaranta vidéken dolgoztak idénymunkán és orv vadásztak. Angol agarat és whippetet kereszteztek a kutyáikba, később már a keverékeket keresztezték egymással. A kihalt blue poll terrier, ami a skót cigányok terrier-angol agár keverék orvvadász kutyái és a buldog fele-fele arányú keveréke volt. Tőlük származik a pit bullok és amerikai staffordshire terrierek kék színe. Egy Billy nevű buldog-terrier keverék annyira eredményes volt a rat coursingeken, hogy egyszerre tartják valamennyi színes bull típusú terrier, és a manchester terrier ősének. A manchaster egy agaras tulajdonságokat is mutató, középméretű terrierfajta. A sprinter agarak izomzata előnyös lehetett a ringben, úgy hogy nem járt olyan tömeggel, mint a hasonló izomzatú, de barokkos buldogok esetében. Lehetséges, hogy a kék agarakhoz köthető a kutya fajban fellelt MSTN mutáció, de az is lehet, hogy csak a több fajtában egyszerre kimutatható, hasonló irányú kiválasztás a ludas.

Németországban egy négy éves kisfiúról adtak hírt, aki már komoly súlyokat tudott emelni, az eleinte hírlapi kacsaként kezelt esetről kiderült, hogy a hír igaz. Minden esetben a szokottnál izmosabb szülők után születik az extrémen izmolt MSTN mutáns, az említett gyermek szülei sportolók, anyja sikeres atléta. Felmerül az emberben a géndopping és a sportoló-tenyésztés rémképe. A szép új világ, ahol az emberek párválasztását meghatározott célnak rendelik alá, mint a náci Németországban. A neten már árulják is az MSTN blokkolókat, bár a szakemberek szerint ez olyan kuruzslás, mint amilyet az őssejt-növelők kapcsán lehet sejteni. Vajon ki lehet-e zárni a versenyből a természet szeszélye folytán született MSTN mutánsokat? A felfedezés ugyanakkor reményt is ad. Egereken végzett kísérletek szerint segíthet – a szintén örökletes – izomsorvadásban szenvedő betegeken.  Tálos Lőrinc