Van-e esélye egy zöld pártnak?
Múlt és jelen
Magyarországon nincs kézzel fogható, működő zöld párt, ami egyszerre felel meg a zöld és a párt definíciójának. Van ugyanakkor ellenérzés a kétpólusú hatalomgyakorlással szemben, időről-időre felmerül, hogy a technokrata és a populista – színleg bal és jobb – felosztásból van kiút, és azt az ökopolitikában kell keresni.
Vörös Danny, Zöld Párt
A zöld pártok hazája istenigazából a „nyugat”. A második világháború után született nemzedéknek az a szelete, amelyiknek esélye volt arra, hogy egyetemre járjon, a '60-as évek végén fellázadt a szülei és az általuk képviselt rendszer ellen. Mindazok a leendő értelmiségiek és véleményformálók, akik részt vettek ebben a mozgalomban, meztelenül jártak-keltek a kollégiumi szobákban, keresztbe-kasul gyakorolták a szabad szerelmet, füvet szívtak, szabadságot követeltek, és nem érezték a falon függő Trockij-portré és az értékeik közötti ellentmondást. A pattanások eltűnése évezredek óta együtt jár a látótér kiszélesedésével. A barikádok hősei letették a macskakövet, meghaladták romantikus kommunista gyökereiket, és a liberális demokrácia lelkiismeretévé váltak. Nyilván rájöttek, hogy amíg a liberális demokráciában a rendszer meghibásodása az állami erőszak vagy a szabadságjogok lábbal tiprása, addig a kommunizmusban mozgatóerő. A pacifizmus, vagy az atomenergia-ellenesség éppúgy a játékforradalmi időkre emlékeztető zárvány, mint a nagyvállalatok utálata, vagy a szimpatizánsok körében népszerű bio-életmód, a lelkiismereti bicsérdizmus. Nyerskoszton élnek, és Thoreaut olvasnak, mint Grabowski a Macskafogóból.
Hazai gyökerek
Magyarországon a rendszerváltozás előtti ellenzék karolta fel a zöld gondolatot. A vízlépcső ellenzése burkolt rendszerkritika volt, összefonódott a jogállamiság igényével. A mitikus időkbe vesző Duna-kör tagjai és koponyái végül szétszóródtak, és másutt foldozgatták tovább a frissen megalakult magyar jogállam eresztékeit. Sólyom László, jelenlegi köztársasági elnök, a '80-as évek elején jogi tanácsokat adott a nemhivatalos zöld és más ellenzéki csoportoknak, alapító tagja a Duna-körnek, majd '87-ben az MDF-nek. A párt delegáltjaként vett részt az ellenzéki- később a nemzeti kerekasztal megbeszélésein. Később csatlakozott a Védegylet névre hallgató zöld civil szervezethez, és segített a jövő nemzedékeinek ombudsmanjáról beterjesztendő törvényjavaslat megalkotásában. Államfőként fellépett a Zengőre tervezett NATO-lokátor ellen, kezdeményezője a „zöld elnökök hálózatának”. Ma Európában Magyarországon kívül csak az EU-n kívüli Nyugat-Balkánon található olyan ország, amely nem rendelkezik egy épkézláb zöld párttal, ami legalább egyszer bejutott volna a törvényhozásba.
Balta a gyökereken
Az első választásokon induló Magyarországi Zöld Párt csúfos szereplése után a szélsőjobboldalra sodródott, sokkolva ezzel a hagyományos zöld értékek képviselőit. Kialakult a jelenlegi felállás, valamennyi nagy párt felkarolja programjában – vagy legalább a választási programjában – a környezetvédelem ügyét, de komplex zöld párt nincsen. Az az egy-egy ember, aki személyes meggyőződésből koncentrál a környezetvédelem ügyére, nem csinál nyarat. Kiemelni a Fideszből Illés Zoltánt, az MDF-ből Katona Kálmánt és Olajos Pétert lehet. A kormánypártok belső ellenzékének emblematikus alakjai, Szili Katalin és Fodor Gábor hangsúlyozzák néha nyilatkozataikban a zöld nyitás fontosságát.
Zöldségpártok
Meg kell emlékeznünk a csak nevében zöld pártformációkról. A Polgár Tamás, azaz TomCat nevével fémjelzett Magyar Szociális Zöld Párt be akarja vezetni a halálbüntetést, és meg akarja szüntetni a parkolási díjat. Gyakorlatilag rendszerellenes, provokatív antipártként viselkednek, politikai akcióik komolytalan bohózatok. A bloggerként és botrányhősként ismert pártarc nem beszédekkel vagy más hagyományos módon kommunikál, hanem afféle performance-ok révén, melyekből az hámozható ki: nem egyszerűen állam, hanem jogállam ellenes is, így keveredhet buksi kis fejében az anarchizmus a szélsőjobbal, a zöld jelzőt tán csak a Jóisten tudja, honnan merítették. A párt két szlogenje szépen példázza ezt. Az egyik szerint azoknak szólnak „Akik nem szavaznak, mert nincs kire”, a másik arra az elcsépelt szóviccre van kihegyezve, hogy az „Ő országuk jobb”. A nagykovácsi vendéglős Zöld Centrum pártját csak azért érdemes megemlíteni, mert utazásokat sorsolt ki Balira.
Görögdinnyepárt
A Duna-kört még a '80-as évek végén megpróbálták pacifikálni, és együttműködésre ösztökélték a KISZ KB környezetvédelmi tagozatával. De a mozgalom más utat választott. Az első szabadon választott parlamentnek több mint a negyedét adták a volt Duna-körösök a rendszerváltó pártok padsoraiban, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. A választások után alakult Zöld Alternatíva első társelnökei a Duna-kör akkori ügyvivője Droppa György és Schmuck Erzsébet, a KISZ KB környezetvédelmi tagozatának volt vezetője lettek. A párt a választások előtt tűnik fel rendre, valamelyik egyválasztási pártszövetséghez csapódva. Az Együtt Magyarországért Unió, a Szűrös Mátyás-féle Új Baloldal és Centrum Párt szerepel azon középről szavazatot csenő trójai-pártok sorában, amivel eddig együttműködésre léptek. Két kis szociáldemokrata szervezettel összenőve alapították meg a Zöld Demokraták Szövetségét. Belőlük vált ki a Zöldek Pártja, ami egyedül zavaros kopogtatócédula-gyűjtési ügyével lépte át a hírküszöböt. Különösebb zöld aktivizmust nem tudnak felmutatni. A Zöld Demokraták szerveztek egy demonstrációt egy bükki lokátor ellen, akkoriban, amikor a Zengő ügye a tetőfokra hágott, illetve egy konferenciát a margitszigeti fák védelmében, mindkettőt különösebb visszhang nélkül. Annak ellenére, hogy a klasszikus zöld pártokat az erős mozgalmi háttér jellemzi, egyedül Droppa György múltja az, ami részükről felmutatható. Civil zöld körökben hallottuk a görögdinnyepárt kifejezést: miszerint csak kívül zöld.
Erőtlen kísérlet
2005 végén indult az Élőlánc Magyarországért Mozgalom, amelynek vezetői – Lányi András és Kajner Péter – korábban a Védegyletben működtek. A párttá alakulást több hónapos előkészítő munka előzte meg – többek között a Védegylet részvételével, aminek végén a résztvevők túlnyomó többsége úgy ítélte meg: nem adottak a feltételek egy új zöld párt alapításának. Lányiék ennek ellenére úgy döntöttek „kiugranak a lövészárokból”. Tevékenységük inkább civil szervezetre hasonlít, pártként kevésbé funkcionálnak. A Védegylet és az Élőlánc kölcsönösen úgy nyilatkozik a másikról, hogy avval szervezeti kapcsolata nincsen, a részt vevő személyek útjai váltak el, harag nélkül. A civil szervezet azóta több helyen hangsúlyozta, 2005 nyarán nem érett meg a helyzet a párttá alakuláshoz. Egy ökopolitikai célokat is megfogalmazó, életképes radikális demokrata pártformáció egyelőre várat magára. Tálos Lőrinc