2008. február. 29. - Savanykás, nyers fűrészporillat csapja meg az orrunk a placcon. Kosik Mihály a behúzott fát „hosztolja”. Felbőg a motoros láncfűrész Serbán János kezében s takaros, méteres darabok szakadnak az akác törzséből. Bár Dézsi Ferenc, a remetei kerület vezető erdésze szólt érkezésünkről, cigarettára gyújtva sandán mérnek végig munkásruhámon az erdőkitermelők. Enyhül a kezdeti hűvösség, amikor szemükkel győződnek meg arról, hogy nem először veszek a kezembe láncfűrészt.
— Tizennyolc éves koromban az erdészetnél kezdtem. Zöldterület-karbantartó, kertész- és láncfűrész-kezelői vizsgám is van — mondja a 30 esztendős, dobozi Serbán János, amíg a váltásban vontató rönkfogós traktorokra várunk, a méterfarakásnak támaszkodva.
Szapora léptekkel érkezik Dézsi Ferenc
— Az erdészeti nyilvántartásban Sarkad 16/A jelű erdőként szerepel ez az akácos. Az akácnak 35—45 esztendő a vágásfordulója. Ez az erdőrész elmúlt negyvenéves. Jócskán vágásérett már, s a szakhatóságok, így a természetvédelem által is jóváhagyott üzemterv alapján kezdtük meg a véghasználatát. Nem irtását, az ugyanis kipusztítás lenne és nem párosul felújítási kötelezettséggel — részletezett a kerületvezető erdész.
Elüti a tizenegyet az óra, s jólesik a korai ebéd. Ülünk a vörösen izzó zsarátnok körül a kuglikon, s hadat üzenünk a reformkonyhának. Szalonna, kolbász, szalámi, sült hús, kenyér kerül elő leginkább a tarisznyákból.
A hetvenesztendős sarkadi Vicze Ferenc 1960—73 között az erdészetnél dolgozott, s a szíve azóta is visszahúzza. Mint mondja: „...takarékosabb fával fűteni, s melegebb is van véle”. A hatvanas években nagyon sok bányafát, -dorongot termeltek, s szürke nyárat a cellulóziparnak.
— Az erdőben az ember csak a beteg vagy alámaradott fát vágja ki. Vétek a fejlett, életerős példányokra fűrészt emelni... De sokat telepítettem, csemetéztem, s mennyi makkot elvetettem én itt a környéken — mondja bundasapkáját feje búbjára tolva, hogy az erdőgazdálkodás nem csak a használatból áll.
Fekete István sorait citálva, irodalmi köntösbe öltöztetve ugyanezt a gondolatot erősíti irodájában Spiegel Endre, a Dalerd Zrt. Gyulai Erdészete erdészeti igazgatóhelyettese.
„...Holtan? Nem igaz. Az erdő nem ismeri ezt a szót. Az erdő volt, van és lesz. Igaz, a fák ledőlnek, de a gyökerek szívják már az új sarj táplálékát, álmodják már az új hajtást, és a csírák mélyén új erdők suttognak. Holtan? Hogy lenne igaz, hiszen fájukból tűz lesz, otthonok melege, út lesz és távolság a kerekek robogásában, játék a gyermekek kezében és szívében, munka lesz és kenyér, szerszám és kisteknő, kitárt kapu és ringó bölcső... Nem, az erdő nem fél a haláltól. A fák dőlnek és nőnek, mert ez a dolgok rendje.” — érvelt a közgondolkodásban gyökeret vert „fagyilkos” jelző ellen Spiegel Endre.
Őszre már két-három méter magas sarjerdő díszlik
— Itt a véghasználatot követően művelésbe megy át a terület, s a gyökérszaggatás után őszre már 2-3 méter magas sarjerdő díszlik. A területen kitermelt mennyiség 300 köbméter, ebből legfeljebb 20-30 százalék egyenes, hengeres, göcsmentes, tehát ipari fa. A többi tűzifa — sorolta a Dalerd Zrt. Gyulai Erdészete remetei kerületének vezetője, a Kötegyán, Gyula, Doboz, Sarkad közigazgatási területén 800 hektár erdőre vigyázó Dézsi Ferenc. B. I.
