Kilencmillió fát ültettek el abban az országban, ahol az erdőirtások mértéke olyan nagy, hogy a ranglétrán az ötödik helyen kuksol. Ez a rangsor a legtöbb erdőt pusztító országokra vonatkozik. Tehát Mexikóban, ahol eleddig csak fogytak a fák, most végre csemeték kerültek a földbe.
A kormány 2007-ben kétszázötven millió fát ültetett el, ami nem csekély szám így első hallásra. Viszont évente háromszáztizenhatezer hektárnyi területről söprik el a lombosokat, mintha csak a papírról fújnák le a radírmaradványt.
A kevesebb néha több
Hiába nagyobb az erdőirtások mértéke, az a fontos, hogy most felkapta a fejét ez az ország, és azt mondta, hogy eleget károsítottuk a Földet, most tegyünk is érte. Idénre kétszáznyolcvan millió facsemete ültetése a cél. Ezek valamelyest ENSZ ösztönzésre kerülnek a földbe, hiszen ez a szervezet célul tűzte ki, hogy egymilliárd fa cseperedhessen az évek folyamán.
Mexikó ennek az egynegyedét teljesítené. Ahhoz képest, hogy az ötödikek a ranglistán, ez jó arány. Már csak az előttük álló négy országnak kellene ugyanezt mondania. Bár most, hogy elindult valami, szépen lassan utat tör magának ez az elképzelés, és akkor talán még lajstrom sem lesz.
Zöld Béke
A Greenpeace bírálja Mexikó hozzáállását, hiszen szerintük a faültetések elenyészőek a kivágásokhoz képest. Tenniük kellene ezek ellen az illegális cselekedetek ellen, mivel ez nyújtana igazi megoldást.
Viszont Mexikóban legalább tesznek valamit, és nem nézik ölbe tett kézzel, ahogy fogyatkoznak az erdők. Lehet, hogy oly kevés a veszteséghez képest, de legalább nem a fejüket lógatják, hogy nincs mit tenni, hanem fogják magukat, és újraélesztik azt, ami már az utolsókat rúgja. Nem bírálni kellene, hanem segíteni, hogy mások is csatlakozhassanak hozzájuk. Hiszen a cél, hogy ne pusztítsuk el a Földet. Ne csak magunkért küzdjünk. Szalai Hajnalka