A hazai helyzet több mint ellentmondásos. Pallagi László, az Egererdő Zrt. vezérigazgatója szerint az erdészek a legjobb erdőgazdák.
- Másfél év óta erősödtek fel az erdőgazdaságokat támadó hangok. A környezetvédelmi tárca is az egységes természetvédelmi kezelés megvalósításán dolgozik, mondván, a védett területek sajátos természetvédelmi szempontjainak érvényesítéséhez másfajta kezelő kell. Ennyire rossz gazdák lennének az erdészetek?
- A természetközeli erdőgazdálkodás az erdőgazdaságok kezelésében is tökéletesen megvalósul. Mi a legszigorúbb szakhatósági keretek között, a természetvédelmi és az erdészeti törvény alapján dolgozunk. Több mint 200 éve folyik erdőgazdálkodás Magyarországon, s hogy ma olyan erdőink vannak, amelyek érdemesek a védelem alá helyezésre, az éppen az erdészek érdeme. Nekik köszönhető az európai szintű védett területek léte. Ez egyértelműen mutatja, hogy az erdőgazdálkodás képes volt ezeket az állapotokat megőrizni, s ezek az erdők ezt a természetvédelmi funkciót is képesek biztosítani. Az erdőgazdák, az erdészek kezében jó helyen van az erdő. S azt se felejtsük el, hogy a természetvédelem legfőbb kiindulópontjai az erdészek és az erdészetek voltak. A legjobb természetvédő a jó erdész.
Most mégis mintha harc folyna a védett erdőkért. Az Országos Erdészeti Egyesület szerint hamis indokok alapján kívánják az erdőgazdaságok helyett a nemzeti parkoknak adni a területükön lévő védett erdők kezelői jogát. Hogy úgymond elejét vegyék a tarvágásoknak. Az egyesület szerint erre jelenleg is csak a zöldhatóságok engedélye alapján van mód.
Tehát mekkora pusztító tevékenységet végeznek az erdőgazdaságok?
- Az Egererdő Zrt. az elmúlt évtizedekben „akkora pusztítást" végzett a rábízott erdőkben, hogy évről évre kevesebbet termelt ki, mint a természetes gyarapodás mértéke. Így a korábbi időszakhoz képest közel harmadával nőtt a kezelésében lévő erdővagyon. Nálunk európai szinten is kimagasló (86 százalékos) a természetes, mageredetű újulat aránya. Hasonló eredményeknek e szakmában mindenütt a csodájára járnak. Munkánk színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a közelmúltban kötött együttműködési megállapodással mintegy 80 hektár erdő - a kerecsendi lösztölgyes és a Pipis-hegyi erdő - kezelői jogát adtuk át a Bükki Nemzeti Parknak. Ám az erdőgondozás munkáját továbbra is az Egererdő Zrt. látja el.
A fenti 80 hektár alig több mint egytized százaléka a gondjainkra bízott területnek. De azt is állítom, az erdészek megfelelő jogosítványok birtokában alkalmasak akár a hivatásos természetvédelmi őr szerepének ellátására is, hiszen most is polgári természetvédelmi őrökként dolgoznak. A helyismeret, a szakértelem megvan hozzá.
Mi az oka akkor a mostani érdekharcnak? A természetvédelmi jelszavak jobban hangzanak, népszerűbbek?
- Úgy vélem, nem lehet a természetvédelmet csak öncélúan, csoportérdekek szerint kezelni. Az állami erdőknek a nemzet érdekeit egyformán kell szolgálniuk Ózdon és Szilvásváradon. Szemléletformálással, az újfajta életmódot példaként állítva lehet a legtöbbet tenni ezért, miközben igyekszünk a lehető legkisebbre mérsékelni a természetet ért negatív emberi behatásokat. De tudomásul kell venni, az ember is a természet része. S mivel fára is szüksége van, szigorúan szabályozott erdőgazdálkodást folytat. A szemléletformálásra visszatérve: az Egererdő Zrt. épp e célból tartja fenn a kisvasutakat és az erdei iskolákat. Nem üzleti számításból, hiszen ezek veszteséges szolgáltatások, komoly ráfordítást igényelnek, s az állam ezt nem téríti meg nekünk. Fenn kell tartanunk több mint 700 kilométer utat, ez évi 50 millióba kerül. Mindezekre a fontos dolgokra az erdő- és vadgazdálkodásból jut pénz. Sőt, az Egererdő Zrt. csupán azzal, hogy mintegy 400 dolgozója után fizeti a járulékokat, adókat, a térség egyik legjelentősebb munkáltatója, költségvetési befizetője. S még közel 150 kisvállalkozónak és családjuknak nyújt biztos megélhetést.
Úgy tűnik, mély a szakadék a hazai természetvédők és az erdészek között, s az árokásás, az ütközés tovább folyik. Emlegetik például, hogy miért kell erőművekben eltüzelni a hazai erdőket.
- Szó sincs itt semmiféle rablógazdálkodásról! Ám komoly félreértések, ha tetszik, félremagyarázások, csúsztatások vannak. A kitermelt fának mintegy kétharmada olyan minőségű, amelyet csak energetikai célra, falemezgyártásra lehet hasznosítani. Az elmúlt húsz évben ugyanazt a fát szállítottuk olasz, osztrák, magyar farost és forgácslap-gyárakba, amit most az erőművekbe viszünk. Nincs többlet fakitermelés, csak az értékesítési irányok változtak, mivel az erőművek többet fizetnek. Mi annak örülnénk, ha a lakosság venne meg minden fát, hiszen a kiskereskedelmi árak a legmagasabbak, de ez a piac ma csak a 30 százalékát képes felvenni a kitermelt mennyiségnek. A mi tulajdonosunk a magyar állam, az szabja meg a gazdálkodás feltételeit. Aggodalomra ad okot - miközben az erdőgazdálkodás szakmai tervei 30 évre szólnak -, hogy nincs hosszú távú vagyonkezelési szerződésünk, csak ideiglenes. Netán emögött is a természetvédelem áll? Kovács János
Gigantikus nemzeti parki erdőgazdálkodók jönnek?
LEGUTÓBBI DÖNTÉSÉVEL a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács összességében 7859 hektár - védett és védelemre tervezett - erdő vagyonkezelői jogát az erdőgazdaságoktól térítésmentesen a terület fekvése szerint illetékes nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe adta. A gazdát cserélő erdőterületek legnagyobb része a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park térségében van. A környezetvédelmi tárca elsődleges célja, hogy a tíz nemzeti park területén lévő összesen 150 ezer hektárnyi erdőterület a parkokhoz kerüljön.