2008. december 23. - Álláspont - Akinek füle van, hallja meg! - hívja fel hallgatóságát Jézus Krisztus az egyik evangéliumi történetben az odafigyelésre.
Tény, sok mindenre kellett volna hegyezni a fülünket a mögöttünk hagyott esztendőben is, kérdés, figyeltünk-e eléggé. A távirati iroda például hírül adta: a borsodi erdőkben egyre több a fatolvaj. Vajon jól sejtjük az okát?
- Maga mit keres itt? Ki engedte ide? — kérdezi az erdőkerülő a funtineli boszorkányt Wass Albert könyvében. Ő olyannyira nem érti a kérdést, hogy nem is tud rá válaszolni. A természet lánya, ide született, apja, nagyapja is itt élt az erdő szélén, a havasok alján. Az erdőkerülő csak most érkezett, mégis őt kérdezi, hogy mit keres itt... A kérdés tehát az erdőlakók nyelvén, az ő „értékkészletükkel" számolva értelmezhetetlen, nem normális.
A funtineli boszorkány ekkor hallott arról először, hogy lakó- és élőhelye (élettere: sic!) valakinek a tulajdona. A tulajdonos valahol a távolban él, és engedélye nélkül ő egy halat sem foghatna ki a patakból. De hát akkor hogyan boldoguljanak a világban azok, akik generációk óta a természet részeként és azzal teljes harmóniában élnek együtt a tájjal? Az iskolázottabbak erre mondják: akik tökéletesen illeszkedtek az erdő ökológiai rend-szerébe. Egy új, az erdőkerülők, grófok, mérnökök, bankárok irányította rendszerben pedig éppen ők vesztik el jogukat az erdőhöz.
Wass Albert könyvében mindenkinél érzékletesebben mutatja be civilizációnk eredendő bűnét, a természeti és a társadalmi törvények olyannyira végletes eltérülését - eltérítését -, amely már veszélyezteti az emberi civilizációt.
Mit várhatunk a jövőtől? Akik az íratlan, a természeti - ha tetszik, égi - és az írott, emberi törvények előtt is értetlenül állnak, azokat semmibe véve élnek - tartsák bár magukat írástudóknak -, azoktól ezután sem várható, hogy javítanak a rendszeren. – „Márpedig akkor a borsodi erdőkben (is) egyre több lesz a fatolvaj. És bizony nem azért, mert az erdőkerülő kevés. Csudai Endre
