Vadászengedély védett fajokra? (Népszabadság)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2009. január 29. - Engedélyezni kellene a veszélyeztetett fajok vadászatát, hogy megmenthessük őket a kipusztulástól. A Nemzetközi Erdészeti Kutatóközpont (CIFOR) eretneknek tűnő javaslata szerint az orvvadászat visszaszorításának legjobb módja, ha a vadászatot legalizálják, és a helyi lakosok segítségével elfogadható mederben tartják.

Ma körülbelül 1000 szárazföldi állatfajt vadásznak. Csak Közép-Afrikában évi egymillió tonna dzsungelhúst termelnek - nem mellékesen, ez fedezi az ott élők fehérjeszükségletének 80 százalékát -, ám ez a fajta vadászat ritkán fenntartható.
Néhány afrikai ország kategorikusan tiltja, másutt engedélyezett az éjszakai vadászat vagy a hurkok kihelyezése - modellből tehát van többféle. A gond az, hogy egyiket sem sikerül betartatni. A CIFOR úgy véli, több hatalmat kellene adni a földdel nem rendelkező helyieknek, rájuk bízva egy terület vadvilágát, hogy kezeljék lehetőleg fenntartható módon.
Mint kiderült, Kamerunban és néhány elszigetelt területen már működik az ötlet. A malajziai Sarawakban például bevált, hogy 1998-ban teljesen betiltották a kereskedelmi célú vadászatot, és engedélyezték a helyi lakosoknak az állatok saját fogyasztásra való kilövését. A kongói kormány még az erdőben működő fakitermelő cégeket és egy légiónyi természetvédelmi őrt is bevont az ellenőrzésbe, hisz a vadászat az erdő mélyén zajlik.
Vannak persze, akik vitatják a módszer eredményességét. A kétkedők szerint nem reális azt hinni, hogy a vadászokat le lehet majd beszélni a vadászat jelentette gyors pénzszerzésről.
Egyesek szerint gazdasági ösztönzők bevezetésére lenne szükség, hogy megjutalmazhassák azokat a helyi közösségeket, akik megőrizték vagy gyarapították a rájuk bízott természeti javakat. Mások szerint ez felesleges, mert a jutalom villámgyorsan felszívódna a helyi kiskirályok zsebeiben.
Azzal talán el lehetne érni valamit, ha a kormányok az élővilág fenntartható kezeléséhez kötnék a fakitermelési és bányászati engedélyeket, ezáltal egy cég csak akkor végezhetne termelőtevékenységet, ha szigorúan tiltaná munkásainak a dzsungelhúsvadászatot. A veszélyeztetett fajok szempontjából ez azért jelentős, mert a bányászati és fafeldolgozó cégek remek utakat építenek az addig megközelíthetetlen vidékekre, így a beruházások környékén mindig drasztikusan megugrik a dzsungelhús-kereskedelem.
A megoldást keresők valójában csak abban értenek egyet, hogy a veszélyeztetett fajokat valamilyen módon értékesebbé kell tenni élve, mint holtan. Márta Kriszta


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.