- A tapolcai dr. Sáry Gyula öreg vadász. Több évtizedes vadászmúlt áll mögötte, megélt történeteit, gondolatait számos könyvének, elbeszélésének gondosan, élvezetes stílusban megírt sorai őrzik. Írói tehetsége nemrég újabb babérokat termett. Legutóbb a Nimród újság vadászirodalmi pályázatán nyert értékes díjakat vadászmese és vadászirodalom kategóriákban.
A vadászirodalomnak hazánkban szép hagyományai vannak. Fekete István nevét szinte mindenki ismeri, de rajta kívül is számos nagy név dolgozta fel a vadászat kultúráját, szinte életművészet szintjére emelve azt. Ők a természet szeretetén keresztül voltak képesek megragadni az állatok megölésének ősi mesterségét. A szavak megformálásának erejével igyekeztek bizonyítani, hogy az öles is lehet kultúra. Aki ma húst eszik és ezzel biztosítja a szervezete számára szükséges anyagokat, az - ha közvetetten is -ludas a gyilkolásban. Ki meri kijelenteni, hogy a vágóhídra komótosan ballagó szarvasmarhák tömeges mészárszéki vágása megbocsáthatóbb, mint a magaslesről kilőtt golyó, mely egy vad testébe fúródik és a pusztulását okozza? Képmutatásunk eszerint nyilvánvaló. De mit kezdjünk azzal a vadásszal, akit csak a „lődüh" vezet, aki számára a természet pusztán sportpálya, ahol győzni kell mindenáron, akinek a másoknak kárt okozó csalás is megengedhető a pénzért vagy pénzért és a vélt dicsőségért. Eötvös Károly szerint a nemes embert a kezdeti időkben az különböztette meg a pórnéptől, hogy képes volt ölni. Egy későbbi értelmezés szerint a nemes ember az, akinek környezetében jó lenni, hiszen jelleme, műveltsége és humora kifinomult, azaz olyan társaság, aki szórakoztató, akitől érdemes tanulni az életet. Ölni és élni tehát egy tőről fakad. Nincs kivétel, legyen az ember, illetve állat. A jóllakott, kölykeit nyalogató oroszlán mellett biztosan bátran szökellhet az antilop.
Dr. Sáry Gyula szinte minden hazai vadászati témájú újságban publikált már. Szerinte a vadászirodalom megérdemli, hogy több legyen, mint kaland, de azt is, hogy a Fekete István-i világtól is elszakadjon végre, megújuljon stílusában és műformáit tekintve. A magasztos cél: népszerű olvasmányélményeken keresztül rendbe tenni végre azokat a züllött viszonyokat, azt a leromlott erkölcsi állapotot, amely ma a vadásztársadalmat jellemzi. Szeretné, a mai vadászok minőségi irodalmat olvasnának, és fény gyúlna azoknak a fejében is, akik csak a puszta szórakozást, a társadalmi státust, a pénzt, a kapcsolati tőkét látják benne. Ma könnyű vadásznak lenni, de mégsem. Akár a jól ismert idézet szerinti hadviseléshez, nem kell más hozzá, csak pénz, pénz és pénz.
A pénzt a gazdag és trófeaéhes nyugat-európai vadász hozza, a hazai vadásznak egy kis kedvezményes hús, kemény adminisztráció, földtulajdonosi, vadásztársasági torzsalkodások, alkudozások, perek jutnak osztályrészül, ha az egyébként is rendkívül költséges időtöltéshez támad kedve. A pénz azonban manapság nem feltétlenül jár együtt a műveltséggel, az etikus életvezetéssel. Ettől szenved a hazai vadásztársadalom, ezért a vadászok - általánosságban fogalmazva - nem szimpatikusak a közvélemény „szemében". A zöldek, az állatvédők igazsága pedig ezért tűnik igazabbnak ma, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt, a kádári érában. Dr. Sáry Gyula megélte azt is. Azt mondja: akkor vált tömegsporttá a vadászat. A vadászat volt a vezető elit számára az az eszköz, amely megteremtette a lehetőséget a Nyugattal való érintkezésre, titkolt diplomáciai susmusok elintézésére. Az alattuk lévőknél, a „vadásztársadalom pórnépeinél" ugyanígy működött, legfeljebb az említett susmus a jó állásokról, bűntettek eltussolásáról, a társadalmi ranglétrán való gyorsabb előrejutásról szólt. És mégis, valahogy tisztább volt minden - állítja sok, ma már idősödő vadászember. A rendszerváltás nem hozott megváltást, csak tovább rontott a viszonyokon. Ma minden megvehető pénzen - állítja dr. Sáry Gyula, és valószínűleg sokan egyetértenek vele. Megvehető a vadászterület, a hajtók, a vadászati szakemberek és a tisztesség is. A „mezei" vadász arra jó, hogy elvégezze a közmunkákat, a téli vadetetést, a magaslesek építését. A drága terepjárós „krém" fogadja a pénzes külföldi vendéget. Bátran és nevetve lő és lövet az új pénzes vadászarisztokrácia...
Mit változtathat ezen az irodalom? Talán semmit, talán hosszú távon sikerül valamit javítani a cikk írója által túl sötétre festett viszonyokon. Sáry doktor hisz a bölcs könyvek hatásában. A keszthelyi Festetics vadászati múzeummal, egy ismert vadászújsággal, könyvei kiadójával, az erdőgazdasággal, a vadászkamarával és a zöldekkel közösen egy olyan vadászirodalmi gyűjtemény létrehozásán dolgozik, amely leginkább a Zala és Veszprém megyében született vadászati irodalmat gyűjtene össze.
Azt szeretné elérni, hogy azok is olvassanak, akiket a tudományos és ezzel együtt sokak számára unalmas erdei szakirodalom nem érdekel. Az olvasottság, a könyvekből megszerezhető műveltség és etikus gondolkodás javíthatna legtöbbet a szomorú viszonyokon - véli. TÖREKY LÁSZLÓ
Kulcs a vadászok szívében rejtőzik
A vadászatnál, a vadállatok megölésének hagyományánál ősibbet aligha ismer az ember. A civilizáció mai állapotában sokan kedvtelésből űzött gyilkolásnak tartják, mások az ember formálta természet harmóniájának megőrzését, sőt erős szükségét látják benne. Bizonyítani mindkét állítást lehet, ám az igazság az, hogy ma nincs igazság. A kulcs a vadász lelkében, a vadászok szívében rejtőzik, valahol a lelkiismeret és morál számára fenntartott területen.