Vízágyúval támad a varjúfészkekre a Széchenyivárosban ma a kecskeméti tűzoltóság - nem önszántából. Beesteledvén tehát arra térhetnek haza a védett madarak, hogy (megint) nincs hova hazatérniük.
- A környékbeliek kényszerítették ki ezt az intézkedést, és nem arról van szó, hogy az
önkormányzat akarná így. Egy szerűen kénytelenek vagyunk reagálni a széchenyivárosiak óhajára - mondja Iványosi-Szabó András alpolgármester.
Madártetemekkel is megpróbálják elriasztani a varjakat.
- A lakossági fórumon is teljes értetlenség mutatkozott az ügy mindenfajta természetbarát megközelítésével szemben. Nem lehetett mit tenni: a jegyző asszony kénytelen volt megkérni az engedélyt az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől a vetésivarjú-fészkek eltávolítására. Nekem jutott a jó szívvel nehezen vállalható feladat most erről nyilatkozni. A kecskeméti tűzoltók segítségével vetjük be az egyik alkalmazható „technológiát": vízágyúval leverik a fészkeket -
remélhetőleg a lakók megnyugvására. A Széchenyivárosban élő emberek jó ideje nem tudják elviselni, hogy a panelvárosrészben vetési varjak is laknak, méghozzá jó nagy kolóniában. Halálmádárként emlegetik őket, azt mondják rájuk, hogy rondák, és folyton kárognak, ráadásul oly' hangosan, hogy felverik álmukból a kisgyerekeket. Sőt le is sz.ják őket, így már a játszótérre se lehet velük lemenni.
A varjak rövid időn belül másodszor válnak fészektelenné. Korábban a református temető nyárfáin laktak, ám azokat 2007 márciusában, illetve augusztusában (vagyis két hullámban) a temető üzemeltetője kivágta. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a nyárfák nagy része elöregedett, kiszáradt, balesetveszélyessé vált (Petőfi Népe, 2008. március 19., 3. oldal). Ugyanakkor tagadhatatlanul forgalomban van a helyi köztudatban, illetve szóbeszédben, hogy a hozzátartozókat - is - zavarták a madarak. Különösképpen méltatlannak és kegyeletsértőnek érezték a helyzetet, amikor a varjak anyagcseréjének nyomait kellett takarítaniuk a sírokról.
Az Irinyi úti fakivágás eredményeképpen aztán a Március 15. utca nyárfáin jelent meg egy nagyszámú varjúcsoport 2008 tavaszán. Kényszerűségből ott, a vízműdomb környékén raktak fészket a jószágok, mire föl természetesen már onnan hallatszott a lakók panasza. De nem véletlen az sem, hogy az Irinyi út - Akadémia körút környékétől sem tudnak elszakadni a madarak.
- Azt már a fakivágáskor lehetett tudni, hogy kétszáz méteres körzeten belül visszatelepülnek - így az alpolgármester, a Kiskunsági Nemzeti Park egykori igazgatója. - És most sem lesz ez másként: hiába veretjük le a fészküket, két hónap múlva nyilván újra tábort ütnek valahol a közelben. Mindenesetre azt megelőzendő, hogy mostani helyükön újra fészket rakjanak, kilógatunk a fákra úgy harminc varjútetemet, melyeknek a kipreparálását ingyen vállalta a Kiskunsági Nemzeti Park. A varjak ugyanis, nemcsak intelligens illatok, de „érző lelkek" is: ahol elhullott társat látnak, óda nem szívesen mennek vissza.
A műveletre egyébként február 15-25-ig érvényes a város engedélye, vagyis még a héten él. A tűzoltók a télelőtti órákban kerítenek alkalmat a fészekvízágyúzásra, tehát amikor sem az emberek, sem a madarak nincsenek otthon. A Március 15. utcán, a garzonnál kezdenek kilenckor, és a Móra-iskolánál fejezik be a hadműveletet. A lehulló fészkeket az önkormányzat összeszedeti. Kosa György
MADÁRHADMÜVELET Városházi kényszerintézkedés a lakók panasza miatt