Szenet bányásznak Farkaslyukon. A nyolcvanas években ez nem számított volna hírnek, ám a borsodi bányából majdnem húsz éve gördült föl az utolsó csille. Ma az egykori bányászok és rokonaik fejtik a szenet - saját szakállukra. A faluban fél mázsa barnaszénért hétszáz forintot kapnak az alkalmi vájárok.
Farkaslyuk. Az Ózdtól néhány kilométerre, dombok közt megbúvó település a kútfők szerint nevét a farkasok utáni hajtó-vadászatokról kapta. Szállingózó hóesésben Csernelytől kanyargós úton érünk a völgykatlanba; a környező lankák erdeiben hektárnyi lyukak tátonganak, a falu területén több helyen is feketére égett a máshol szalmasárga tarló - a helyiek szerint két „kapucnis gyerek" gyújtogatja föl a mezőket jobbára passzióból.
A völgy aljáról körbetekintve a községen szembetűnő, mennyi kémény füstölög. Helyben vagyunk. Kérdezősködve gyorsan rábukkanunk az illegális szénbányák nyomára: az egyik élelmiszerüzlet előtt egy középkorú férfi igazít útba, merre tartsunk. - Nagyon sajnálom őket, mert veszélyes az a munka, éjjel-nappal ott vannak -mondja. A főúton egy helyi, neve elhallgatását kérő nő készséggel segít nekünk, néhány rövid telefont követve az egyik sarkon fölvesszük Harkály Orbán volt bányászt, ő kalauzolja autónkat tovább.
- Erre körbe, amíg a szem ellát, erdő volt - mutat az autóból körbe
a hölgy -, de a fatolvajok letarolnak mindent, egy akác sem tud karvastagságúra sem megnőni, mert menten kivágják. Meséli, régen a faluban és környékén rengeteg madár, vad élt, mára alig látni egyet-egyet - elpusztul az élőhelyük. - Én azt mondom, akkor már inkább szenet bányásszanak, azzal nem ártanak senkinek - nyomatékosít.
A falu határát elhagyva egy darabig alig járható földúton haladunk, egy ponton azonban ki kell szállnunk a járműből, onnan gyalogszerrel teszünk meg nagyjából ötszáz métert tíz centis sárban. Harkály Orbán egy magaslatra mászik, követve a volt bányászt, megdöbbentő kép tárul elénk a halom tetején: két mély lyuk tátong a sárga földbe vájva.
Az üregek előterében egy csákány hever a földön, mellette rafia-zsákot rángat a szél, nem messze műanyag hordóból kialakított szállítóeszköz - a bányászoknak szemmel láthatóan hirtelen kellett kereket oldaniuk. Az egyik - nevezzük így - táró megvan tíz méter mély is, falán lánc és létra segítségével juthat le, aki a szénhez szeretne férni. A sötét üreg alján lapát fekszik. - Huszonöt évig bányásztam, de én bizony le nem mennék ide - csóválja a fejét Harkály Orbán, szerinte életveszélyesek a szénlelőhelyek, faluk ugyanis nincs kitámasztva. - Eddig szerencséjük volt azoknak, akik itt bányásznak, de most, hogy jön az enyhe idő, és a föld kiolvad, akármikor beomolhatnak. Akire pedig ekkora mennyiség rászakad, biztos ott marad - magyarázza.
A másik tárót szemmel láthatóan később nyitották, a homokfalon még jól kivehetők a lapátnyomok. Kemény munka lehetett kiásni a gödröket. A kisebbik lyuk alján is egy otthagyott lapát árulkodik az állandó jelenlétről. Hajdani vájár úgy emlékszik, legalább három éve bányásznak a helyiek a környéken, de azt gondolja, e két üreg talán ha pár hónapos. Az aknákat vizsgálva úgy véli, az önjelölt bányászok legfeljebb két Zsuk kisteherautónyi szenet termelhetnek ki egy nap alatt, ha keményen dolgoznak.
- Kár volt annak idején bezárni a bányákat - veszi át a szót a helybéli hölgy -, inkább újra meg kellene nyitni őket. Azelőtt itt mindenki jól élt, romák, magyarok barátságban, együtt szórakoztunk, most meg szinte senkinek nincs munkája, mindenki nyomorban tengődik - panaszolja. Harkály úr is csatlakozik a gondolatmenethez, szerinte hetven évre elegendő, remek minőségű barnaszenet rejt a föld, ami nemcsak Farkaslyuk, de a környék, Somsály, Csernely, de még Ózd vagy Putnok lakóinak is munkát adhatna. Együtt nézzük a távoli hegyeket, mindketten tudjuk, valamit tenni kellene. - Nem lenne szükség a sok segélyre -folytatja -, nem ráfizetés lenne a bányát újranyitni, hanem kész haszon. A legtöbben nem tudják fizetni már a gázt, de nem bánja senki, hogy élnek errefelé emberek - panaszolja.
A községbe visszaérve éppen a Miskolci Bányakapitányság munkatársaival találkozunk. Megtudjuk: a polgármesteri hivatalban kifüggesztették a jegyzőkönyvet mai látogatásukról, amelyben a bányakapitányság megtiltja a további termelést. – A polgármesteri hivatal tájékoztatta a bányakapitányságot, hogy a tevékenység végzéséhez semmiféle engedélyt nem adott ki - áll továbbá a jegyzőkönyvben. Az önkormányzat vállalta azt is, hogy szórólapokon és a helyi kábeltévén keresztül tájékoztatja a lakosságot arról, hogy a bányászat életveszélyes és törvénytelen, valamint az aknák közelében tiltótáblákat helyez el. A szakemberek elmondják, a gödrök megszüntetése nem a bányakapitányságra tartozik, ők csak a termelésről határozhatnak, a betemetés minden bizonnyal az erdészetre marad.
A község utcáin üres, elhagyott, olykor kiégett házak állnak, hölgy kísérőnk elmondja: a hajdani szép kultúrház és könyvtár szintén hasonló sorsra jutott. A környéken szinte semmi munkalehetőség nincs. - Nem élet ez így, tönkrement minden körülöttünk, csodálkoznak, ha ezek a szerencsétlenek bányásznak. Maguk is ilyen körülmények között élnek? - kérdez. „Nem", intem a fejemmel. - Irigylem önöket - reagál végtelen szomorúsággal a szemében. VELKEY TAMÁS
2009. március 21. - Illegális bányászkodás Farkaslyukon - Két kisteherautónyi szén egynapos kemény munkával kerülhet felszínre