A kis-balatoni tavasz arcai: gólyák és rapsicok (Zalai Hírlap)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2009. április 07. - Fenékpuszta - Hol mutatkozhatna meg több formában a tavasz, mint a Kis-Balatonon? A madarászok gyógyult gólyákat engednek szabadon, a tározókat kerülgetik az orvhalászok, a madárkórházban pedig gyümölcsözni látszik a szerelem.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park fenékpusztai kutatóházánál Paprika Anikó és Benke Szabolcs, a madárkórház két munkatársa hétfőn egyenként búcsúzott öt, a szabad életre újra alkalmas gólyától.

A ragaszkodás teljesen természetes: a Magyar Madártani Egyesület által működtetett intézménybe tavaly fiókaként kerültek ezek a madarak, s ők ketten mostanáig szinte saját gyerekekként nevelgették őket. De az érzelmi szál erős viszont is: a madarak közül csupán egy repült el azonnal (ő sem messzire, a fejünk fölött, egy termiken lovagolva körözött), míg a többi a füves térségen sétálgatva leste szeme sarkából az embereket: vajon tényleg ezt akarják?

- Most rajzanak a cserebogarak, úgyhogy találhatnak akár itt a fűben is élelmet, de abban bízom, hogy legkésőbb holnap azért elrepülnek - mondta Anikó, akit minden évben nehezen hagynak ott a szabaduló madarak. - A tavalyiakat a kórháznál próbáltuk elengedni, de az ismerős környezetben még nehezebben ment a dolog, szinte úgy kellett kergetni őket. Ráadásul a szomszédos vasúti felsővezeték megrázta az egyiküket, ezért kerestünk új helyszínt az idei búcsúhoz.

A gondos kezek egyébként hat gólyát gyógyítottak meg erre az évre, ám az egyik mégis marad a kórházban: összeszűrte a levet betegtársával, s fészkükben tegnap reggel már négy tojás is lapult.

- A téli szálláson, a röpdében egy körülbelül méter magas fadoboz tetejére építették a fészket - újságolta nagy örömmel Szabolcs. - A bázis hátsó részében vannak, s azt tervezzük, hogy ezt a részt lezárjuk a látogatók elöl, hogy zavartalanul kikölthessék a fiókákat. Óriási dolog lenne, ha egy egész családot engedhetnénk aztán el, melynek gyerek-tagjai ráadásul nálunk látták meg a napvilágot!
A reményeket növeli, hogy a kórházban maradt másik két gólya ugyancsak egy pár, ők szintén saját röpdében töltik az időt, ahol az emberi remények szerint talán szintén sikerül összemelegedniük. Attól pedig nem tartanak nagyon az MME munkatársai, hogy a gólyaállomány sokáig ilyen alacsony lesz náluk: ahogy kikelnek a fiókák (a költési idő a gólyánál 32-35 nap, tehát a pillanat május közepén következhet el), kezdődnek a gyerekbalesetek is.

- Tavaly 183 gólyapár költött megyénkben, de a lakott fészek sajnos évről évre kevesebb - tudatta Darázsi Zsolt, az MME titkára, hogy az emberi erőfeszítés eddig csak a fogyási tendencia mérséklésére volt elég. - A most elengedett fiatal, második éves madarak egyébként nem raknak még fészket. A gólya négyévesen lesz ivarérett, addig a madarak élik a fiatalok szertelen életét. Nem egyszer feldúlják családi fészkek nyugalmát is harmadikként, ezért jobb, hogy azok a példányok, melyek a korosztályból tavaly elrepültek telelni Afrikába, ilyenkor általában még nem jönnek vissza: a Nílus deltájában töltik első nyaraikat.

Néhány kilométerrel arrébb, a Kis-Balaton fokozottan védett szívében ugyanakkor sokadik szezonjukat kezdhetik már az orvhorgászok és -halászok. A vízi világ e haszonélvezői mindig működtek itt, az ellenük való harc pedig idén sem kecsegtet sokkal több sikerrel, mint általában: bár nyílt titok, hogy a környék településein kik vesznek részt az üzletben, leleplezésükre az egyetlen lehetőség a tetten érés, melynek az esélye viszont elenyésző.

A 15 ezer hektárhoz képest ez csak zsebkendőnyi zug, de gyönyörű. Van, akinek a látvány kevés – enni szeretne a víz alatti részekből

- Négyen vagyunk összesen, 15 ezer hektár védett területre - említi ennek egyik okát a nemzeti park természetvédelmi őre, Magyari Máté. Ő és kollégája, Kovács Zoltán orvhalász-hálót keresni indult motorcsónakkal, ám hiába mentünk velük, nem találtunk semmit. - Meglepő - vélte az eredménytelenségről utóbbi. - Közeleg a húsvét, azt hittem, beindultak már...

A nemzeti park zalai osztályvezetője, Megyer Csaba is az óriási, ennyi emberrel lefoghatatlan területet említi a kártételek büntetlenségének fő okaként.

- A horgászok a fő probléma - lepett meg aztán. - Igaz, hogy ők kisebb léptékben dolgoznak, de huzamosabb ideig vannak jelen a fokozottan védett részeken, s nemcsak jelenlétükkel zavarnak, de például szemetelnek is, és ez összességében sokkal károsabb, mint hogy lába kél valamennyi halnak.

Ez a valamennyi a halászok esetében persze nagyságrendekkel több (tavaly egy ízben ötszáz méter hosszú, hallal teli orv hálót is felszedtek!), de a szakértők itt sem a forintális kárt tartják a legnagyobbnak. A körbebetonozott Balatonból a halak a kicsibe járnak szaporodni, s a halászok ebben akadályozzák őket - ártva a nagy tónak is. Egészen míg a tetten érés helyett nem lesz valami jobb...

Két futballcsapatnyi gólyának
A madártani egyesület munkatársai nemcsak mentik és gyógyítják a gólyákat, de elősegítik lakhatásukat is. Paprika Anikó büszkén mondta: erre a szezonra csak ő tizenegy fészket épített, melyeket például megrongálódott, vagy emberi szempontból rossz helyen lévő gólyalakások kiváltására raknak majd ki – így is próbálva zalai családalapításra bírni az Afrikából visszatérő vándorokat. A következő akcióra Zalacsányban kerül sor, a nemzeti parkosokkal együttműködve. Varga Andor


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.