- Csütörtökön este lakossági bejelentésre érkeztünk a forráshoz, ahol döbbenetes látvány fogadott bennünket. A közeli úton mindenütt békatetemek hevertek - mesélte Fitos Eleonóra, a Domberdő Természetvédelmi Egyesület aktivistája. - Sokuk már csak többnapos, száraz maradvány, azonban rengeteg volt a sokkoló látványt nyújtó, pár perccel azelőtt elütött állat - folytatta.
- Én húsz éve vettem a telkemet a közelben, de ennyi békát itt még nem láttam - nézett végig a pusztuláson egy idősebb férfi pénteken déltájt.
Az aszfalton szanaszét heverő tetemek mellett percenként bukkantak fel az újabb és újabb potenciális áldozatok. Mindkét irányban zajlott a vonulás. Közöttük vágtak rendet az autók, ugyanis amióta rendbe hozták a Besenyőbe vezető átkötő utat, errefelé rendkívül megnőtt a forgalom, s ez okozta az erdőben lakó, de a szaporodás érdekében a tóhoz igyekvő példányok vesztét.
A katasztrófa elhárítására akcióba lendültek a domberdősök, figyelmeztető táblákat raktak ki és pénteken délutánra már állt a békamentő védvonal, köszönhetően a Zalaerdőnek is. A cég ugyanis egyetlen telefonhívásra anyagot biztosított, hogy az út mindkét oldalán 150 méter hosszban kiépülhessen a fóliafal. Felállítására és a varangyok összeszedésére pedig a Domberdő aktivistái vállalkoztak, akik naponta kétszer vitték át az úton a fólia mentén és a leásott vödrökben összegyűlt varangyokat. Kit az erdőbe, kit a tóhoz, attól függően, épp hová tartott, mert lakóhelyükről indultak a párzás parancsára a vízhez, s utána vissza.
A barna varanggyal Magyarországon bárhol találkozhatunk, ahol megfelelő nappali búvóhelyet talál magának, hiszen szürkületben és éjjel aktív. A vizektől távolabb is előfordulnak, mert a vízhez csak szaporodáskor kötődnek: mindig oda térnek vissza, ahol születtek. Egyik legnagyobbra növő békánk, a nőstény nem ritkán eléri a 14 centimétert, míg a hím legfeljebb 8 centiméteresre nő. Leginkább mászik, ritkán ugrik, inkább csak akkor, ha megriad. A ragadozók elleni védekezésül felfújja magát és így próbál nagyobbnak mutatkozni. Ez az autóktól azonban nem védi meg - szerencsére a vonulásuk hamarosan befejeződik.
Ferenczy András, a domberdősök egyike, vödörben vitte át az összegyűjtött békákat az úton
Hétszáz béka volt a csúcs
A Zalacsányi-tó nyugati végében jó tíz éve mentik már az erdő, a telelőhely felől a tó vizébe szaporodni tartó, majd néhány hét múlva az ellenkező irányba igyekvő békákat. A munkát anno a keszthelyi Fehér Holló egyesület kezdte, mára viszont szinte teljesen zalacsányivá vált az ügy: az önkormányzat közmunkásait küldi ide, a Csány László Általános Iskola tanulói pedig a biológia-kémia szakos tanárnő, Molnárné Dőri Gyöngyi vezetésével működnek közre. A hathetes akció elején együtt építik a fóliaakadályt az állatok elé, menet közben javítják a forgalom által megtépázott alkalmatosságot, félidőben áthelyezik az út egyik feléről a másikra, amúgy pedig napjában segítik át vödörben az állatokat a túlpartra. Idén a legnagyobb „termést” a múlt hétfő hozta: több mint 700 béka kucorgott a kezeik között. Arany Gábor, Varga Andor
(Képek a Domberdő civilszervezetnél, az alábbi helyen: http://picasaweb.google.hu/domberdo)