Gál Sándor, a Zalaerdő kerületvezető erdésze többek közt ezt írta: „Én vagyok a felelős a cikkben szereplő erdőrészben folyó terepi munkákért, és így jól ismerem a leírtakkal kapcsolatos tényeket. A Zalakaros Parkerdő egy hozzávetőlegesen 300 ha (hektár) területű egybefüggő állami kezelésben lévő erdőtömb része. A parkerdő tényleges területe is meghaladja a 100 ha-t. A cikkben említett terület mindössze 4,7 ha, amelyet korábban már több részterülettel 0,3 ha-on véghasználtunk az állomány egészségi állapota miatt, illetve többször kellett élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető fákat kivágni a lakott részekkel határosan. Az állományban azonban továbbra is nagyon sok ilyen fa volt később is.
Fentiekből következően nem a Parkerdő „nagy része" tűnt el, és semmi esetre sem mondhatjuk azt, hogy „Eltüntették a parkerdőt". Ennek mindössze egy darabját érinti a fakitermelés, de az erdőfelújítás, amely a folyamatos gazdálkodáshoz elengedhetetlen, még törvényben előírt kötelességünk is. Így néhány év múlva ismét fával borított lesz a terület, csak éppen egy fiatal egészséges erdő veszi át a helyét.
A Szabad Zöldek egyesülete kifogásolta a védett értékek veszélyeztetését. A lónyelvű csodabogyó nevű védett növény a fakitermeléssel érintett területen nem fordul elő. Legközelebbi regisztrált élőhelye kb. 1 km távolságban egy magántulajdonú erdőrészben található. Egerészölyv fészkelőhely szintén nem volt a területen. A védett madár élőhelyét ez a munka semmilyen formában nem veszélyezteti, mert az egerészölyv az erdős és nyílt területek határán szeret mozogni, így a fészek helyén kívül nem kötődik szorosan az erdőhöz. A békafélék pedig köszönik szépen, elég jól érzik magukat így is.
Dr. Fejér László, a Szabad Zöldek Egyesületének elnöke így fogalmazott: „A cikkben Zalakaros polgármestere döbbenetét fejezi ki az erdőirtással kapcsolatban. Álláspontunk
szerint ez édeskevés. Egyesületünk időben, az erdőirtás megkezdésekor felhívta a helyi önkormányzat figyelmét a veszélyre. Az önkormányzatnak lehetősége lett volna az erdőirtás megállítására. Az lehetséges, hogy a kiirtott erdő, vagy annak nagyobbik része Zalamerenyéhez tartozik közigazgatásilag, de akkor is - akár a két önkormányzat közösen - változtatási tilalmat rendelhetett volna el a területen.
Az állami hivatalok és hatóságok riadóztatására is lett volna lehetőség... Az ilyen irányú tanulságok levonása a Zalakarosi Önkormányzat részéről saját elemi érdekeivel eshetne
Zalakaroson. Turizmus pedig e nélkül elképzelhetetlen. Sajnos a Kanicai-erdő is hamarosan a parkerdő sorsára juthat.
Tulajdonosai ennek az erdőnek a nagy részét már elpusztították, és nyíltan hirdetik, hogy az egész erdőre ez a sors vár...
A Zalaerdő Zrt. osztályvezetője a cikkben hangoztatja, hogy a parkerdő „letermeléséhez" az összes engedélyt beszerezték és a „letermelést" ezek birtokában hajtották végre. Mi ebben nem is kételkedünk.
Annak azonban már egyáltalán nem tudunk örülni, hogy a „letermelés" megvalósíthatóságához az nem volt szempont, hogy az erdő a Balatonfelvidéki Nemzeti Park határában, Zalakaros kellős közepén védett és fokozottan védett állat- és növényfajok élőhelye is volt. Ezek az élő fajok valószínűleg végérvényesen eltűnnek Zalakaros ezen részéről. Szegényebb lesz a természet és ezzel szegényebbek lesznek az itt élő emberek is. Mi tiszteljük a tulajdonhoz való jogot. De állítjuk, hogy a tulajdonnal egyenértékű jogok is léteznek. Az emberek egyetemes joga a tiszta levegőhöz, a tiszta ivóvízhez, az érintetlen természethez, a madárdalhoz, a zöldellő és virágzó erdő látványához...
Az egész ügy tragikomikumát jól jellemzi, hogy Zalakaros Turisztikai Rendezvénynaptár 2009 című programfüzete több olyan rendezvényt is tartalmaz, melynek helyszíne a parkerdő.”