Valaczkai Erzsébet, Csergezán Pál-díjas grafikus-festő munkái a képzőművészettel egészítik ki a vadon megidézését. Vadászélménynek is felfoghatók a képek, amint az erdő mélyén, tisztáson felbukkan a várt zsákmány.
Akár ezzel az átéléssel is születhettek volna az alkotások, ám nem a távcsöves puska, hanem az ecset hozza közel a látványt. Megjelenik az a csodálatos miliő, amitől a természet az élőhely, az életközösség játéktere és harcmezeje. A természet különlegességei válnak maradandó pillanatokká, amik olykor ritka, rejtett titkokba engednek betekintést. Valaczkai Erzsébet a látvány élményére vadászik, távcsővel cserkészi be a vadakat. Munkái a természetfestészet sajátos ágában képzőművészeti trófeák. Mint önmagáról vallja: feladatának érzi, hogy megmentsen és megörökítsen valamit abból a harmonikus világból, amelynek eredetileg az ember is része volt, ám a felgyorsult élet során a valóságban egyre kevesebbet lát belőle. Nem csupán témaként kezeli a természetet, munkáin keresztül védi is azt.
A rajz-biológia szakos tanári diplomával bíró alkotóra jellemző a technikai sokféleség, szívesen dolgozik szénnel, pasztellel, grafittal, olajjal egyaránt. Számos szakkönyvben, szaklapban szerepelnek illusztrációi, 25 esztendeje rendszeresen állít ki egyénileg, s csoportos tárlatokon. A most Keszthelyre hozott munkák az utóbbi két évben születtek. A látnivalók nagy alkotói termékenységet mutatnak, rávilágítanak tág környezetszeretetére is. Éles szemű megfigyelőként azzal is törődik, hogy munkái mások számára beszédesek legyenek, lehessen belőlük kiolvasni a mondanivalót. Horányi Árpád
A kiállítás június 5-ig látogatható.