2009. augusztus 24. - Munkacsoportokat hozott létre a Fidesz a vízkészlet, a termőföldek és az erdővagyon védelmére, mert "rejtett formában zajló privatizációt" sejt a háttérben. Az ősszel törvényjavaslatot nyújt be, amelyben kezdeményezi, hogy az erdőgazdaságok részvényeit ne a magyar állam, hanem az illetékes önkormányzatok birtokolják. Minderről Tasó László, a Fidesz országgyűlési képviselője beszélt lapunknak.
– Miért fontos a hazai erdővagyon közösségi tulajdonban tartása?
– Annak tudható be az ország kiszolgáltatott helyzete, hogy eladták a nemzeti vagyon kilencven százalékát. A rendszerváltás óta ebből az óriási értékből az MSZP–SZDSZ-kormányok 76,5 százalékot értékesítettek. A kincseink között az erdő, a föld és a vízvagyon a legjelentősebb. Ez még a miénk, de – bár hivatalosan tagadják – ezek bújtatott eladása, illetve a kezelési joguk átjátszása küszöbön áll.
– Miért az erdő van napirenden?
– A meglévő állami vagyontárgyak közül az erdővagyont már korában kiszemelték. Bizonyos jelek a magánosításra, illetve a vagyonhasznosítási lehetőségek átadásának előkészületeire utalnak. Az állami erdők a piacon mintegy háromezermilliárd forintot érnek. Bár nincs elfogadott és pontos vagyonkatasztere az állami vagyont kezelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, abban, ami van, jelentősen alábecsülik az erdők igazi értékét. A termőföldek Magyarországon háromszázezer forinttól egy-kétmillió forintig vásárolhatók hektáronként, bár előfordult tízmilliós eladási ár is. Ha erdőről beszélünk, akkor a leggyengébb terület hektáronkénti ára eléri az egymilliót. A jól kezelt erdőterületek ára a hárommillió forintot is meghaladhatja hektáronként.
– Mekkora az állami erdők területe?
– A Honvédelmi Minisztérium által kezelt területeken kívül mintegy 1,1 millió hektár, amelyen 19 erdőgazdasági részvénytársaság gazdálkodik. Ezek kivétel nélkül ma is monopolhelyzetben vannak, az erdők kezelésére is kizárólag nekik van engedélyük, és a működtetéshez szükséges infrastruktúrával is ők rendelkeznek. A vagyonkezelő azonban, nem tudni miért, nem követeli meg tőlük, hogy a tevékenységeikben rejlő gazdasági potenciál maximumát kihozzák ezekből a területekből, illetve az erdőgazdasági és egyéb gazdálkodási tevékenységükből.
– Milyen hatékonysággal működnek a társaságok?
– Az erdőgazdaságok teljesítménye véleményem szerint jó ha tíz százaléka az elérhetőnek, és ennek ellenére semmiféle "szorításról" nem tudok, amit alkalmaznának a vezetőikkel szemben. A gazdasági társaságok annyit fizetnek be az államkasszába, amennyit akarnak, s annyit forgatnak vissza a saját beruházásaikra, amennyit jónak látnak, vagy külön tárgyalásokon "jóváhagynak". Az állam abban lenne érdekelt, hogy a tulajdonában lévő társaságok a lehető legnagyobb nyereséggel működjenek. Jogos a kérdés: valóban 7,5 milliárd forintot kellett az elmúlt hét évben ezeknek a társaságoknak vadászkastély-felújításokra, bővítésére, wellnesscentrumok kialakítására költeni, főleg akkor, amikor ezek kihasználtsága sok esetben még a húsz százalékot sem éri el? Megdöbbentő, hogy amíg a kórházaktól, az oktatástól, az önkormányzatoktól pénzt von el ez a "szociálisan érzékeny" kormány, addig az erdőgazdaságoktól nem követeli meg a feszített nyereségű gazdálkodást.
– Nemrégiben módosult az erdőgazdaságokra vonatkozó törvény. Ezen a téren nem változik semmi?
– A módosítás részben tovább ront a helyzeten. Új és riasztóan látványos jelenség, hogy az erdőkből számottevő területeket "metszenek ki" "erdővédelmi céllal", körbekerítik vagy vadaskertté minősítik, a külső határait levédik betonacél kerítéssel. Ezeket a törvény változása miatt, korlátlan jogkörben és időkorlát nélkül kiadhatják haszonbérbe. Háromszáz hektárig belföldi, de akár külföldi magánszemély is bérelhet területeket. Ebből az következik, hogy háromszáz hektáronként akár egy egész erdészetet is fel lehet osztani. Ha gazdasági társaságról van szó, akkor a limit 2500 hektár. Néhány cég kezelhet, de inkább uralhat a jövőben egy egész erdészetet, sőt, ha rendelkezik olyan jogosítványokkal, amelyekkel az erdőgazdálkodási tevékenységet is végezhet, azt is megkaphatja. Az erdőgazdaságok visszaélnek a monopolhelyzetükkel, amire az ad lehetőséget, hogy az állam átadta nekik azt a jogot, hogy ezt az értékes állami vagyont ők kezeljék. Ha ez a ravasz és ördögi módon kitervelt haszonbérbeadás elindul, akár betonfallal is elkeríthetik az erdőket az állampolgárok elől. Az új törvény szerint az erdőtársaságok kényük-kedvük szerint határozhatják meg az erdőben történő mozgást, bármit átminősíthetnek, átvehetnek és hatóságként járhatnak el. Az emberek kiűzése az erdőkből már korábban elkezdődött.
– Pontosan mire gondol?
– Az állami erdőtömbökben régebben igen sok család élt és gazdálkodott, ma már alig vannak páran. Szépen, csendben az elmúlt évtizedekben kiköltöztették, de sokkal inkább kiűzték a magángazdálkodókat ezekből az erdőkből. Számtalan olyan eset is történt, amikor olyan helyzetbe hozták ezeket a családokat, úgyhogy nem volt más választásuk, csak az elköltözés. A magángazdaságok körül a földeket olyan árakon vásárolták föl, amelyekkel nem tudtak versenyezni, lehetetlenné téve az állattartást és a rentábilis méretű gazdaságot, akadályozták a megközelítésüket. A földeket számtalanszor a szokásos piaci árral szemben drágábban vásárolták fel előlük, mivel azt ők nem tudták megfizetni, ellehetetlenültek. Az intézkedések lényege világos: minél erősebb és zártabb legyen az a mag, amelyet az állami erdők területükkel és a hozzá kapcsolódó lehetőségekkel együtt képviselnek, azaz minél nagyobb befolyással bírjon az adott területre és gazdasági környezetre. Ez sajátságos "előállamosítási" folyamat, amely a burkolt magánkézbe átjátszás érdekében történik. Szerintem a holdingosítás célja is ez, vagyis az egész erdőgazdasági vagyon – a benne lévő állami földekkel, erdőkkel, építményekkel, termelői, jóléti, működtetői elemekkel és vagyonértékű joggal, infrastruktúrával – mind egy kézben legyen. Ennek éppen most dolgozzák ki a működési szabályzatát úgy, hogy az erdőgazdaságok részleges önállósága megmarad. Itt nyílik meg az a lehetőség, hogy külön alegységként létező gazdálkodói körök szabadon működjenek, és ezek, "ha szükségessé válik, az eredményességük érdekében" a magántőkét is bevonják. A befolyás a magántőke irányába mozdul el, ami az MSZP–SZDSZ gyakorlatában az államnak vagyonvesztést, a tulajdonosnak vagy bérlőnek vagyonszerzést, a mi szemünkben vagyonkijátszást jelent. Az energialobbi is kivetette a hálóját az állami erdő- és földterületekre is, csak figyelni kell a folyamatokat.
– Mit lehet tenni?
– Azt gondoljuk, a magyar állam földjében rejlő vagy azon élő kincseknek, a vízkészletnek, az állami földeknek és erdőknek örökre közösségi tulajdonban kell maradniuk. Közösségiben, nem államiban. Kósa Lajos képviselőtársammal az őszi parlamenti ülésszakban újra benyújtjuk a korábbi, most már több mint félezer önkormányzati határozattal megerősített törvényjavaslatot, amely arról szól, hogy az erdőgazdaságok részvényeinek birtoklója ne az állam, hanem az önkormányzatok legyenek. Így az erdőgazdaság – mint a vagyonelemmel egyedül gazdálkodni képes működési egység – egyben marad, csak a tulajdonosi jogosítványokat kapják meg az önkormányzatok. Így az erdők kezelési jogát sem adnák tovább, nem játszanák ki haszonbérleti szerződés formájában a vagyonelemeket, hanem egytől egyig ezek is örökre közösségi tulajdonban maradnának. Lehetőség lenne "rákényszeríteni" a jövőben az erdőtársaságokat, hogy a gazdasági és rekreációs potenciáljuknak megfelelő nyereséget termeljenek. A Fidesz a vízkészlet és a termőföldek mellett az erdővagyon védelmét felvállaló munkacsoportot is létrehozott. Arra törekszik ugyanis, hogy megállítsa a folyamatot, mert ha ennek a kormánynak sikerül ezt a vagyont is magánszemélyeknek vagy gazdasági társaságoknak átjátszania, akkor előfordulhat, hogy Magyarország lakossága vendég lesz a saját hazájában. Hunyor Erna
