2005. január 16.
Évadzáró fácánvadászatot tartottak vasárnap a Rábaközi Vadásztársaság tagjai.
A vadászok egymásnak hajtották fel a madarakat, több-kevesebb sikerrel. A ravazdi erdőben pedig 50 vad- disznót és egy rókát lőttek a hét végén a német bérvadászok. Vadászházuk előtt gyülekeztek a Rábaközi Vadásztársaság tagjai tegnap reggel, hogy az idei apróvadas szezon zárásaként „csendes hajtáson" hódoljanak szenvedélyüknek. – Nagyvadat, disznót, őzet, szarvast továbbra is lehet lőni. Az inkább akad, mint apróvad – mondta Pass István, a társaság ellenőrző bizottságának elnöke, aki „letört" csövű puskával a vállán várta az indulást.
A jó célzó hírében álló vadász, Pass István elmondta: a Rábaközi Vadásztársaság saját maga nevel fácánokat és vadrécéket, hogy nagy terítékű vadászattal bevételt szerezzenek.
– Nagyban segít a külföldiek vadásztatása, mert a vadhús-értékesítésből nem lehet megélni, nagyon nyomott áron veszik át. A három hivatásos vadászt és a területbérleteket fizetni kell. A társaság tizenkétezer hektáron gazdálkodik – sorolta Pass István.
Közben elindult a társaság, mi egy 14 puskásból álló csoporthoz csatlakoztunk, öt vizsla szaladgált körülöttünk, nagy harci kedvvel. A csapat két-három fős egységekre oszlott, s egy területet átfogva elindultak egymás felé. Megriadt őzek, nyulak futottak a szántásokon, de tegnap az ő napjuk volt, puskát nem fogtak rájuk. Persze nem lőttek minden felszálló fácánra sem a rábaközi vadászok, amint tyúk röppent fel, leeresztették a célra tartott puskát.
– Csak kakasra lövünk, tyúkokra nem – erősítette meg a látottakat Róka László, aki tíz évvel ezelőtt a svéd király, Gusztáv fegyverhordozója volt, amikor a felség egy kis fácánvadászatra a Rábaközbe érkezett.
Időközben ismét összeért a társaság, s indultak új területet körbefogni. Csak néhányuk övén lógott egy-egy fácánkakas. Az új helyen alig indult el a csapat, Péter Endre vadászatvezető pontos célzással talált el egy színes tollút. Izgatott kutyája, Dönci azonnal a bogáncsos, nádas területre rohant, s szájában hozta a madarat. Mielőtt odaadta volna gazdájának, leült, s bezsebelte a dicsérő simogatást.
Sok fácánt nem lőttek tegnap a rábaköziek, mert betartották a szabályt. A hajtás során nagyon sok fácántyúkot röptettek fel a vizslák, de alig volt közöttük kakas. Így volt idő tovább beszélgetni.
– A legnagyobb vad erre a szarvas – folytatta a korábban félbeszakadt témát Pass István –, ezek átmennek a területen, miután lejönnek a Bakonyból, itt tartózkodnak egy kis ideig, majd elmennek. Idén három-négy bikát, tarvadakat, őzeket lőttek a külföldi vadászok. Vaddisznót korlátlanul lőhetnek a társaság vadászai is.
Nyúlból kevés van a területen, tavaly száz darabot vett és engedett el a területen a társaság, amiből ötvenet olaszok lőttek ki. Egy nyúlért közel 10–12 ezer forintot fizetnek a külföldiek. Egy szarvasagancs – a bírálat utáni mérés alapján – súlytól függően 600–800 ezer forint.
A Kisalföldi Erdőgazdaság Rt. ravazdi erdészetében pénteken és szombaton vadásztattak.
A társaság vezérigazgató-helyettese, Kocsis Mihály elmondta a Kisalföldnek, hogy ötven vaddisznó és egy róka került terítékre. Ezt a területet németek vadásszák minden évben visszatérően. Meghatározott számú vadat, úgynevezett terítéket vásárolnak a társaságtól. A vezérigazgató-helyettes megjegyezte azt is, a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a társaság tervei nem teljesülnek. Azt tapasztalják, hogy kevesebb a szarvas és az őz, s valamivel kevesebb a disznó is, mint a korábbi években.