2005. január 20.
Zúzmara borítja az erdőt, jéggel átszőtt levél roppan a léptek alatt. Tükröződnek a fák a vízben, mélységesen mozdulatlan a táj. Láthatatlan ökörszem cserregése hangzik a nádból. A városban már a fákon légtornásznak a galambok, bogyót szemezgetve. Hagytak belőle eleget a pár héttel ezelőtt itt járt, északról jött fenyőrigócsapatok. A bogyó is zúzmarás, a „madárcseresznye", fehérlik a zúzmarától a világ, hamuszürke az ég. Vagy vakítókék szikrázó napsütéssel, a csipkebogyó szinte izzik, vízcsöpp remeg csúcsukon. – És másnap... Másnap mintha hó szállingózna a parkban, mintha hó födné be a talajt. Holott nem hó: csak a zúzmara szállong feltűnés nélkül, ártatlanul, némábban a némánál is, a fákról. Ezeket a pillanatokat örökítették meg fotóriportereink.