A magyar állatvédelmi törvény bizonyos területeken a nyugat-európai jogszabályokat is felülmúlja, más tekintetben viszont felülvizsgálatra, pontosításra szorul véli Czerny Róbert, a Fehérkereszt Állatvédő Liga jogi tanácsadója. A jogásszal, akihez gyakran fordulnak állatkínzással kapcsolatos ügyekkel, az állatok vasárnapi világnapja alkalmából beszélgettünk
– Milyen ügyekkel foglalkozik ön állatvédelmi szakjogászként?
- A munkánk főként a hozzánk forduló panaszosok ügyeinek kivizsgálásából áll. A héten éppen egy állatkínzási ügyön dolgoztunk, amely hónapok óta húzódik. Egy kutyatenyésztő szomszédja, megelégelve az ugatást, felszerelt a kertjében valamilyen hangkeltő eszközt, amely zizegő hangot bocsát ki. A kutyákat tehát nem bottal vagy méreggel bántalmazza, hanem sokkal kifinomultabban: olyan hangfrekvenciákat kelt, amelyektől a kutyák meghunyászkodnak, az idegrendszerük pedig károsodik. De ez ettől még klasszikus állatkínzás, hiszen a büntető törvénykönyv szerint, ha valaki maradandó egészségkárosodást okoz egy állatnak a bánásmódjával, akkor állatkínzást követ el.
– A másik oldalon viszont ott van a szomszéd nyugalomhoz való joga.
– Ez így van, de az egy birtokvédelmi ügy, amely során csak jogos önhatalmat lehet alkalmazni. Felfogásom szerint viszont az már tilos önhatalom, ha valaki úgy nyúl át a másik szférájába, hogy ezzel károsodást okoz annak vagyonában vagy akár az idegrendszerében. Ha valakit zavar az ugatás, jelentse fel az állat gazdáját. Ekkor a jegyző kivizsgálja az ügyet, és ha megállapítja, hogy túl erős a hanghatás, akkor
korlátozhatja a tartható kutyák számát. Az ilyen rafinált állatkínzás kivizsgálása jelenleg még nagyon bonyolult. Egyszerűbb elutasítani a panaszt.
-Itt is ez történt?
- Igen, a rendőrség megszüntette az eljárást. Az illető, aki most hozzánk fordult, hogy segítsünk az ügy kivizsgálásában, már hónapok óta küzd a szomszédjával. A hozzánk eljutó megkeresések egy részének hátterében ilyen, szomszédok közötti viszály van. Néha az egyik szomszéd egyszerűen felhasználja az állatát arra hogy rosszat tegyen haragosának. Sokszor fordulnak hozzánk azzal, hogy a vadászok lelőtték a kutyájukat. Ezeket az ügyeket is udvariasan elhárítjuk, mert az esetek többségében a gazdának is van felelőssége abban, hogy az állata elszökött. Ha a tanyától néhány száz méterre kilövik a kutyát, mert nincs a tanyának kerítése, az nem állatvédelmi ügy. Akit sérelem ért, és síkraszállna az állatvédelemért, annak tudomásul kell vennie, hogy az állattartás szabályait be kell tartani.
– Tehát ha megtámad egy kutya, akár el is pusztíthatom?
– Az állatvédelem nem létezhet az embervédelem kárára. A hirtelen jelentkező, elháríthatatlannak érzett fenyegetést bármilyen eszközzel megfékezhetjük. De a
támadásnak egyértelműnek kell lennie. Ha egy kutyát póráz nélkül sétáltatnak, és egy szembejövő járókelő úgy érzi, hogy a kutya megtámadja őt, pedig semmi fenyegető nincs a viselkedésében, az nem olyan szükség helyzet, amelyben az állatot el kell pusztítani. Ezeket az eseteket ki kell vizsgálni, de az önkormányzatok jegyzőinek nincs megfelelő apparátusuk erre.
– Hogyan viszonyulnak az állati jogok az emberi jogokhoz az ön értelmezésében?
– A második világháború borzalma arra késztette az emberiséget, hogy megalkossa az egyetemes emberi jogok védelmének intézményeit. Az állatok esetében nem volt ilyen megrázó erejű esemény, így nincsenek egyetemes állati jogok, bár az UNESCO-nak vannak ajánlásai. Jó példa az állati jogok különböző mértékű szabályozottságára, hogy az Egyesült Államokban az állatok filmekben való szerepeltetését szövetségi szinten szabályozzák, a cirkuszi szerepeltetésüket viszont nem, azt az egyes államokra bízzák. Európában még kacifántosabb a helyzet. Gyakran hivatkozunk például a nyugat-európai állatvédelmi szabályozásra, de vannak olyan területek, ahol a magyar állatvédelmi törvény - számtalan hibája ellenére - sokkal fejlettebb, például a cirkuszi állattartás szabályozásában.
– Ön betiltaná az állatok szerepeltetését a cirkuszokban?
– Nem, mivel a környezetvédelmi minisztérium két éve született rendelete sokat javított a cirkuszi állatok helyzetén: éles határvonalat húzott a vadállatok és a háziasított állatok szerepeltetésének szabályozásában. A háziasított állatoknak nem idegen ugyanis
az emberi környezet. De az elefántnál például nem ez a helyzet, bár az utóbbi időben egyre több olyan cirkuszt ismerek meg, ahol példamutató módon bánnak a vadállatokkal. Az egyik ilyen példa a Richter József vezette Magyar Nemzeti Cirkusz, amelyben minden állatot mozgatnak, szerepeltetnek, tehát egy állatot sem tartanak pusztán azért, hogy mutogassák, mintha mozgó állatkert lenne a cirkusz. Az egyik magyar cirkuszban viszont élt egy pávián, amelynek kihúzták az összes fogát, nehogy megharapjon valakit, és vastag láncon vezették körbe-körbe a porondon. Erről szólt az élete. De hogy a javulást egy példával érzékeltessem: szerencsére hazánkban az oroszlánok már nem találkozhatnak tűzkarikával a porondon.
- Sokan azt mondják, hogy nem is az egyórás előadás, hanem a fennmaradó huszonhárom órás bezártság kínozza igazán a cirkuszi állatokat.
- A cirkuszi állatok olyanok, mint a művészek. Az esti előadás előtt szabályosan lámpalázasak lesznek. Amikor kiengedik őket a ketrecből, általában alig várják, hogy fellépjenek. Az állat a hosszú bezártság ellenére is normális életet élhet. Meg kell védenem azokat a cirkuszokat, amelyekben minden állat szerepel, ahol egészen fiatal korban elkezdik az állatok nevelését, így több ingert kaphatnak az embertől, és ahol kevésbé a dorgálás, inkább a jutalmazás az idomítás eszköze. Vannak persze rossz példák is. A nyáron tettünk feljelentést egy cirkusz ellen, ahol a rendelet kifejezett tiltása ellenére egy majom a cirkuszi kocsi tetejére volt láncolva.
- Minden évben a figyelem középpontjába kerülnek a tél közeledtével a bevásárlóközpontok ponttyal tömött akváriumai. Hogyan lehet ezen változtatni?
- A halak is megfulladhatnak a vízben. Ha túlzsúfolt az akvárium, akkor a levegőztetés ellenére sem jutnak elegendő oxigénhez, és sok elhullik közülük. A tetemeket természetesen nagyon diszkréten távolítják el az eladók. Talán karácsonyra megszületik a szükséges jogszabály is, de a Fehérkereszt Állatvédő Liga megkeresésére az egyik áruház önként vállalta, hogy az idén sokkal szellősebben tartja a karácsonyi halakat az akváriumokban. Én nem vagyok vegetáriánus, kifejezetten szeretem a halételeket, de az az elvünk, hogy függetlenül attól, hogy társ- vagy haszonállatról van szó, kötelesek vagyunk élete végéig a lehető legjobb körülményeket biztosítani számára. Tettünk már feljelentést egy olyan eset miatt is, amikor piacon szárazon, víz nélküli műanyag ládából árusítottak élő halat.
- Jó, de ebből a szempontból a hal szenvedése akkor sem ér véget, amikor kiemelik az akváriumból, hiszen a vásárlók gyakran élve viszik haza. A levegőn viszont még annyira sem tud lélegezni.
– Mi azt mondjuk, hogy ennek a történetnek az áruházban véget kell érnie. Amikor kiválasztja a vevő a halat, az eladó emelje ki, vigye el olyan helyre, ahol nem látják, és csapja fejbe. Mindenesetre olyan módszerrel kell megölni az állatokat, amely azonnali teljes öntudatvesztést okoz. Az akváriumi túlzsúfoltság egyébként nemcsak az oxigénhiány miatt probléma, hanem, gerinces állatról lévén szó, az okozott stressz miatt is.
– Jogos ön szerint különbséget tenni a gerinces és a gerinctelen állatok között? A kutatások eredményei nem támasztják alá, hogy például az ízeltlábúaknak vagy a puhatestűeknek nincs fájdalomérzetük.
– Az állatvédelmi törvény 1998-as megalkotása főként a gerinces állatok védelméről szólt, és ez így maradt. A szakértők azonban valóban más véleményen vannak. Olty Márta biológus például leírja Az állatok nyomorúsága című könyvében, hogy egy fejlett társadalomban a gerinctelen állatokat is védeni kell.
- A nemrég elhuny Keith Floyd tévészakács rendszeresen sütött élő homárt a műsorában...
– Igen, sőt az egyik magyar főzőcsatornán is előfordult ez, a televízió pedig arra hivatkozott, hogy a rák ízeltlábú, így nem vonatkozik rá az állatvédelmi törvény. Olty Márta elmondta, hogy vannak olyan kábítási módszerek, amelyek csökkentik az élve meg
főzött állat szenvedését.
– Ön a Fehérkereszt Állatvédő Liga munkatársa, amelynek egyik fő tevékenysége a gazdátlan kutyák menhelyi elhelyezése. A menhelyeken ugyan nem altatják el a kutyákat, helyhiányra hivatkozva azonban gyakran nem is fogadják be őket. Hogyan lehet javítani a menhelyek anyagi helyzetén?
– A menhelyek működését szabályozó törvényrész október 1-jén megváltozott. Ezentúl lehetőség nyílik arra, hogy a menhelyek pénzt kérjenek a kiadott kutyákért. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a kutya kiadásakor jelképes összeget kértek a leendő gazdától, például az ivartalanítás költségét fedezendő. Mostantól kezdve csak az állatok befogadása kell
hogy térítésmentes legyen.
– Azt mondják, ha fizetni kell valamennyit egy kiadott kutyáért, azt jobban megbecsülik, a felelőtlen embereket pedig azonnal elriasztja a pénz.
– Ez így van, de fordulatot is hozhat az új szabályozás: a menhelyek ezentúl, erős kifejezéssel, kereskedhetnek a kutyákkal. Mégis örülök ennek a jogszabály-változásnak, mivel sok menhely igen nehéz helyzetben van. A tenyésztők persze ezentúl ujjal mutogathatnak a menhelyekre, mondván, az utcáról fogdossák be a kutyákat, hogy eladhassák őket. De szerintem nem a menhelyeknek, hanem az ebtenyésztőknek kellene változtatniuk a viselkedésükön. Az állattenyésztés más területein sokkal szigorúbb a szabályozás.
– Amerikában és Angliában a magukat radikális állatvédőknek nevező Animal Liberation Front aktivistái állatokon kísérletező kutatóorvosok életét fenyegetik. Állatvédőként ön hogyan viszonyul az efféle tettekhez?
– Nem támogatom az embereket megfélemlítő radikális állatvédelmet. Az állatvédelemnek éppen az a célja, hogy szimpátiát keltsen, hogy olyan társadalmi
szervezeteket, elveket mutassunk be az embereknek, amelyek jobban szervezett, emberségesebb ember-állat kapcsolatot ajánlanak. A radikálisok ezen csak
ronthatnak. Az idén fordult elő, hogy radikális állatvédők bántalmaztak egy péceli állatkínzó sintért. Ebben az esetben megértem az elkeseredettségüket, mert amikor az ember az állatok folytonos szenvedését látja, eljuthat olyan dühös végkifejletig, amelyet nem lehet igazolni jogszabályokkal, de egyfajta belső erkölcsi felfogással igen. Nemcsak az emberrel kegyetlenkedő radikális állatvédőket kell megbüntetni, hanem azt is, aki állattal kegyetlenkedik, mert a kettő egy tőről fakad. Az orvosi kísérletekhez felhasznált állatok más megítélés alá kell hogy essenek. Az állatvédelem nem mehet el addig, ahol már veszélyezteti az emberi társadalmat. Ha emberek életét csak állatokon végzett kísérletekkel lehet megmenteni, akkor ebben semmi kivetnivalót nem látok. De örülnék, ha a számítógépes szimulációs kísérletek tovább fejlődnének, és szükségtelenné tennék ennyi állat feláldozását. Molnár Csaba
Czerny Róbert állatvédelmi jogász, a Fehérkereszt Állatvédő Liga állatvédelmi „ombudsmanja" Budapesten született 1973-ban. Dolgozott a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban. A kilencvenes évek óta részt vesz különböző természet- és állatvédő mozgalmak munkájában. A Kistermelők Lapja és a Nimród vadászújság munkatársa, solymászik. Az állatvédelem tízéves törvénye és tízparancsolata (1998-2008) című könyve az idén jelent meg a Rejtjel Kiadónál. (Édesapja, dr. Czerny Károly, Kaán Károly díjjal idén kitüntetett erdőmérnök - Z.Z. - szerk.)