Vegyes képet mutat az idei szarvasbőgésről vont mérleg a Dunántúlon. A hozzáértők kedvező fejleményekről éppúgy hírt adtak, mint a korábbi, borús jóslatok valóra válásáról. Buzgó József, a Sefag Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője elsőként arról beszélt lapunknak, hogy náluk, Somogyban az idén nem folytatódott az az évek óta tartó, rendkívül káros folyamat, miszerint a legerősebb, a tenyésztés szempontjából
legfontosabb szarvasbikákat még fiatal korukban kilövik. - Arra törekedtünk, hogy vadászatainkon a fejlődőképes trófeájú egyedek közül kizárólag tíz évnél idősebb állatok kerüljenek puskavégre - kezdte a szakember. Majd kifejtette, miért is olyan fontos ez. Amíg ugyanis a kilencvenes évek elején nagyjából az elejtett szarvasbikák húsz százaléka volt tíz évnél idősebb, addig mára ez az arány kritikus szintre, hozzávetőleg hat százalékra csökkent.
Természetesen a vadállomány kíméletének azonnal látható következménye is van: csökkent a" kilőtt állatok száma. A Somogy megyei Sefag Zrt. mintegy 130, ezer hektárra tehető hét vadászterületén szeptemberben körülbelül kétszáz szarvasbikát ejtettek el a vadászok. Ez húsz százalékkal kevesebb a tavalyi esztendőben elért eredménynél. A számottevő mérséklődést azonban nem csak a középkorú bikák megkímélésé okozta. Buzgó József elmondása szerint az idei bőgés bizonyos szempontból rendhagyó volt. Egy felőI a párzási időszak a szokásosnál egy héttel később kezdődött, aminek következtében azon vadászok közül, akik szeptember első dekádjában keresték fel a dunántúli erdőket, többen trófea nélkül voltak kénytelenek hazamenni. Másrészt a bőgés szaggatott volt - folytatta a szakember. Ez nagyjából annyit tesz, hogy amíg az egyik nap bizonyos területen akár több bika is valóságos koncertet adva erősen bőgött, addig másnap ugyanitt egy sem jelent meg. Az idén jellemző volt, hogy a meleg és a rendkívüli szárazság miatt a szarvasok főként vízközeiben tartózkodtak, így előfordulhatott, hogy a víz nélküli térségeken napokig nem mutatkoztak, az efféle
helyen lesben álló vadászok legnagyobb bánatára.
Az osztályvezető a vadászok szokásainak változásáról is beszámolt. Sokaknál tapasztalta ugyanis, hogy a bőgési élmény kedvéért puskát ragadtak ugyan, de lőni nem mindenáron akartak. Emellett az is egyre gyakoribb, hogy ha a például egy hétre érkező vadász a harmadik napon elejti a bikát, összecsomagol, és nyomban hazamegy. - Az elmúlt időszak sajátossága még, hogy a legtöbben csupán egyetlen állat elejtéséért jönnek, s csak kevesen vesznek célba újabb példányokat - közölte a szakember. A terítékre hozott állatok számának csökkenésében feltehetőleg közrehatott az is, hogy idén kevesebb vadász fogott puskát, mint egy évvel korábban. - A vendéglétszám nagyjából 15-20 százalékkal csökkent, de né mely vadásztársasági területen a tavalyihoz képest 50-60 százalékos elmaradás is volt - mondta Buzgó József.
A szakember ugyanakkor jó hírekről is beszámolt. A mostani szezon legnagyobb példányait Zalában lőtték ki. A Zalaerdő Zrt. Lenti területén elejtett 12,42 kg-os, bika trófeája rendkívül magas pontszámot kaphat a nemzetközi trófeabíráló bizottságtól, és valószínűsíthető, hogy a világranglista első tíz helyezettje közé kerülhet. Itt eddig is már három magyarországi trófea szerepel. A Nagykanizsai Hubertus Vt. területén elejtett, évek óta ismert kapitális gím-bika trófeája pedig több mint 16 kg-os agancssúlyával követelhet magának helyet a legjobbak között. Hazánk gímszarvas-állományára tehát méltán büszkék lehetünk, s Buzgó József szerint a mostani, kevésbé jó időszakot a mértéktartó vadászat és az igényes szakmai munka következtében nemsokára egy kedvezőbb követheti. Addig is a vadászok hamarosan a dámszarvasokat vehetik célba, amelyeknél a barcogásnak nevezett párzási időszak október elejével veszi kezdetét. JAKUBÁSZ TAMÁS
2009. október 1. - Kapitális, világranglistás helyezésre esélyes agancsok és a vadászok, valamint a kilőtt állatok számának csökkenése. E kettősség jegyében telt a Dunántúlon az idei szarvasbőgés. Az élet azonban nem áll meg: a vadászok hamarosan a dámszarvasokat vehetik célba.