Zalaegerszeg (zh) - Gál Sándor erdész az október 29-én megjelent „A civil szervezet tiltakozik a tarvágás ellen" című írásunkra reagált. Meglehetősen szépszámú megjegyzései közül idézünk.
,,Nem vagyok sem tulajdonosa, sem szakmai irányítója az ott folyó munkáknak. Csupán az erdész szakma ismételt súlyos negatív bírálatát látom a leírtakban, és erre szeretnék újra reagálni.
A tervszerű erdőgazdálkodás részeként végzett tarvágás nem természetkárosítás (határozottan kikérem magam és erdésztársaim nevében ezt a negatív jelzőt!!!!), hanem az erdőgazdálkodás egyik folyamata. Ilyenkor az érett „termést" betakarítjuk, majd fiatal, egészséges, új erdőt nevelünk a helyén. A kivágott fák nem szanálásra(?!) kerülnek, hanem felhasználjuk különböző célokra a fűtéstől az ipari felhasználásig (gondolom nem kell részleteznem, mi mindenre használunk faanyagot).
Néhány szó az „érintetlen" természeti értékről. A tulajdonos szavai szerint ez az erdőrészlet (ugyanis nem az egész erdőről van szó, hanem ennek egy kis részéről) 1965-ben lett „létrehozva" (ezt az erdészeti üzemterv tartalmazza). Ez alapján már az 1961. évi erdőtörvény előírásai szerint lett kezelve az ültetésétől, ill. sarjaztatásától kezdve. Így tehát nem lehet érintetlen a terület, ugyanis az erdőgazdálkodás részeként rendszeres nevelővágásokban részesült, amelyek során figyelt a gazda az egészségi állapotra, minőségre (ettől ilyen szép most, és így lesz szép majd az elkövetkező időben is). Mindezt azért végezte, hogy amikor eléri a megfelelő kort és értéket, akkor kivághassa, majd gondoskodjon a felújításáról, és így új erdőt adjon az utókornak.
Az erdő nem válik semmivé, hanem megújul, ahogyan szinte minden élő egység a
természetben. Nekünk erdészeknek az a hivatásunk, hogy ezt a megújulást minél jobban, szebben tudja megélni az erdő.
A fokozottan védett értékeknek pedig egyébként sem tesz jót általában a túlzott látogatottság. Zárszóként még annyit, hogy az erdészek (remélhetőleg erdész szakemberekkel a Greenpeace is rendelkezik) nem ellenségei a természetnek, az erdőnek. Ugyanúgy, vagy még erősebben kötődünk hozzá, mint mások, hiszen mi ültetjük a csemetéit. Tehát a MI GYERMEKÜNK!
2009. november 2. - Az erdészek nem ellenségei az erdőnek, erősebben kötődnek hozzá, mint más