"Van Önnek művelésre alkalmatlan, elhanyagolt, lehetőleg ártéren fekvő földterülete? Ha igen, akkor most megfogta az Isten lábát: telepítsen energiaerdőt EU-támogatással! Jobb mint az aranybánya, mert itt az arany magától nő ki a földből!"
A fenti, egyelőre csak képzeletbeli felhívás hamarosan valóságossá válhat, Magyarországon ugyanis minden hozzáértő szerint robbanásszerű fejlődés előtt áll a zöldenergiaipar egyik ágazata, az energiaültetvények hasznosítása. Ehhez minden feltétel adott: rendelkezésre áll a szükséges földterület, megvannak a kipróbált, a hazai talaj- és klímaviszonyokhoz illő növényfajták is bevetésre készek, s kéznél van a biztos felvevőpiac is: a hazai erő- és fűtőművek sorra állnak át a megújuló biomassza-energiára.
Hogy a földtulajdonosok átállnak-e a biomassza-ültetvények telepítésére, az egyelőre az előbbiek ellenére is kérdéses, mindenesetre a "megdolgozásuk" már megindult. Körös Gábor, az Energia Klub szakértője szerint hatalmas lehetőségről van szó: a közeljövőben nagyjából egymillió hektárnyi területet kell kivonni a mezőgazdasági művelésből (ezek azok a földek, ahol - uniós agrártámogatások híján - nem lehet versenyképes agrártermelést folytatni), s a leglogikusabb lépés az lenne, ha a gazdák búza/kukorica/lucerna helyett fűz-, nyár- vagy akácerdőket, esetleg energiafű-mezőket, nádféléket vagy energiakendert (az indiai kender kábítószernyerésre nem alkalmas rokonát) telepítenének. Jellemzően gyenge földekről van szó, amelyek azonban remek adottságokkal rendelkeznek az energiatermelésre: az akác és a nyár az alföldi homokon is többszörösen bizonyította az életképességét, az ártéri és egyéb vízjárta földeken magától is megterem a fűz, a magyar energafüvet pedig kifejezetten erre a célra nemesítették ki a szarvasi kutatóintézetben (az 1,8-2 méteresre is megnövő fűféle egyik őse az alföldi szikesekről származik, így aligha jelent gondot számára az akklimatizálódás).
Az eddigi magyarországi tapasztalatok szerint az energianyár termesztése lehet a legkifizetődőbb: ez a fafaj a szóba jöhető területek nagy részén megél, kiválóan ég az erőművi kazánokban, és a gondozása sem igényel különösebb szakértelmet. Biztató próbálkozások folynak az energiafűvel is (amelyet az energianyerés mellett papírgyártásra is lehet használni), ám itt az égetéssel még akadnak nehézségek a magas hamutartalom miatt.
Az energiafüvet Bóly mellett idén már 1000 hektáron termesztik, s jelentős energiaerdő-telepítések történtek többek között Tata mellett, a Mátra lábánál, illetve Kazincbarcika térségében. A piac pedig egyelőre korlátlannak tűnik. Somosi László, a Biomassza Erőművek Egyesülésének elnökének tájékoztatása szerint eddig az ajkai, a borsodi és a pécsi erőműben történt meg a váltás, a "hármak" együttes biomasszaigénye legalább 600-700 ezer tonna/év. Az új igények nyomán némileg megnőtt a tűzifa ára.
Somosi László szerint az egyesülés komoly fantáziát lát az energiaültetvényekben, ám hatásvizsgálataik szerint ahhoz, hogy a földtulajdonosok tömegesen válasszák ezt a gazdálkodási formát, kiszámítható, legalább középtávú szerződések, és tervezhető telepítési támogatások kellenek. A szakember úgy véli: az energiatermesztésnek az ökológiai mellett kedvező szociális hatásai is lesznek.
Az energiaültetvények telepítéséhez a KIOP (Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program), illetve az AVOP (Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program) pályázatain lehet támogatást szerezni. Siker esetén a beruházási költségek felét fedezik az EU strukturális támogatásainak terhére, ehhez azonban általában munkahelyteremtést is igazolni kell. A támogatási lehetőség különösen annak fényében vonzó, hogy a gyenge adottságú földeken az "energiatermesztés" dotáció nélkül is kifizetődő lehet.
Az Energia Klub aktivistái nemrég országjáró fórumsorozatot indítottak az energiaültetvények népszerűsítése érdekében, s meglepően nagy érdeklődést tapasztaltak - például a legutóbbi, nyíregyházi fórumra több mint 40 falugazdász, kistérségi menedzser, szövetkezeti szakember látogatott el.
Hargitai Miklós