A probléma klasszikus erdész-természetvédő konfliktus alapja, ám van megoldás rá. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság területén, a szentgyörgyvölgyi szálaló erdőben sikerült meg is valósítani ezt - tudtuk meg Horváth Jenőtől, előbbi munkatársától.
- A helyszínen több, mint ezer hektár olyan erdő található, amit a természetvédelem által is preferált, szálaló üzemmódban művelnek - kezdte. - Itt nincs tarvágás, az erdőborítás folyamatos, magas a biológiai változatosság, ugyanakkor az erdészeknek gyakran kell egy-egy erdőrészletbe visszatérni, ott fát kitermelni, onnan szállítani. S a gazdálkodó jogos igénye ehhez a jó minőségű, időjárásbiztos út, ilyenek létesítéséhez pedig meg kell oldani az utakról a víz elvezetését.
Az ügyben közösen gondolkozott a Zalaerdő, a nemzeti park, és a Nyugat-magyarországi Egyetem erdőmérnöki kara. Így született az erdei utak mellé árokrendszer, s ebben százméterenként egy-egy nagyobb tókát alakítottak ki, melyekben biztosítottak a vízhez kötődő védett élőlények életfeltételei. Az építés során az utak felületét természetes anyaggal, meszezéssel stabilizálták, a tócsákból pedig az élőlényeket áttelepítették.
- Ajánljuk az - egyébként nem is új - ötletet mindenki figyelmébe, aki nem a konfliktusokat, hanem a megoldásokat keresi - tette még hozzá a hivatásos természetvédő. Varga Andor