2009. december 10. - A FÖLD SZERETETE A HAZA SZERETETE - VALLJA NAGY JÁNOS PROFESSZOR, A NEMZETI VAGYONGAZDÁLKODÁSI TANÁCS ELNÖKE Az elmúlt két évben nem hozott hibás döntéseket a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács - így látja ezt Nagy János professzor, a testület elnöke, aki egykor vidéken, a Hajdúságban, nagyszüleinél szerette meg a növényeket, állatokat, s aki napjainkban amellett, hogy
betölti a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöki pozícióját, a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centrumának elnöke is, valamint az MTA doktora.
– A vagyonos embereknek esetenként irigyei is akadnak, hát ha még az illető egy egész nemzet vagyonáért felel. Mit gondol, önnek is vannak irigyei?
– Remélem, hogy csak kevesen. Mind az apai, mind pedig az anyai nagyszüleim családja kertészkedésből és földművelésből élt. Gyermekkorom legszebb nyarait náluk töltöttem, és ott szerettem meg a növényeket, a virágokat, a fákat, az állatokat. A családi gazdaságok saját tulajdonú termőföldekre épültek, s édesapám a kárpótlás idején úgy döntött - s úgy fogalmazott -, hogy „mivel magunk a földet nem tudjuk megművelni, nem kérem vissza a tulajdonrészeket", így ma 0,15 hektár szántó van a birtokomban. Erre nem irigykedhet senki. Az egész nemzet vagyonáért felelni viszont nagyon nagy felelősség.
– Ez utóbbiról a későbbiekben még bővebben faggatnám, de előbb azt szeretném megtudni, hogy valójában mekkora értékről van szó, amikor a nemzeti vagyont emlegetjük.
– A nemzeti vagyon legfontosabb elemei a vizek, a termőföldek, az erdők, ingatlanok, társaságok, utak, hidak. Az állami vagyon hihetetlenül nagy értéket képvisel, az MNV Zrt. mérlegfőösszege több mint 15 ezer milliárd forint. Az ingatlanoknak 8,7 ezer milliárd, a termőföldeknek 3 ezer milliárd, a társasági részesedéseknek 1,2 ezer milliárd forint a könyv szerinti értéke, amit egyéb vagyonelemek (pénzeszközök, követelések) egészítenek ki. Az értékbecsléssel azonban óvatosan kell bánni, egyes vagyonelemek felértékelése több évtizeddel ezelőtt történt, és számuk, közel négyszázezer. A korábbi nyilvántartások (KVI, NFA) ellenőrzését, frissítését a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, illetve az MNV Zrt. egyik legfontosabb feladatának tartja. Az apparátus 2008. január 1. óta folyamatosan dolgozik, de ahhoz, hogy ezek a vagyonelemek a jelenlegi, valós értékükön kerüljenek nyilvántartásba, még évek kellenek. A gyarapodást és a szakértői becslést is figyelembe véve tehát körülbelül 45-50 ezer milliárd forint értékű vagyonról van szó. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy nagy adóssága a szervezetnek és a tanácsnak egy olyan informatikai rendszer fejlesztése és alkalmazása, amely a mai kor igényei alapján tételesen nyilvántartaná ezeket a vagyonelemeket, s amely rendszer képes lenne a változások kezelésére is.
– Hogyan éli meg, hogy ön a magyar nemzet vagyonának legfőbb őre?
– Nem vagyok ebben egyedül, hiszen a törvény szerint a köztársasági elnök megbízása alapján egy héttagú, független tanács látja el ezt a feladatot, amelynek a megbízatása hat évre szól. A Vagyontanács elé zömében az 500 millió forintnál nagyobb értékű döntések kerülnek (az ezen érték alatti vagyongazdálkodási ügyeket a szervezet maga intézi),
s minden egyes döntésnél nyílt, egyenkénti szavazást tartunk. A
Tanács tagjai külön-külön is, nemcsak mint testület – minden egyes döntésükért egyéni vagyoni felelősséggel tartoznak. Úgy tudom, hogy Magyarországon nincs még egy olyan országos testület, amely hasonló törvényi felelősséggel tartozik a döntéseiért. Azt gondolom, hogy a tanács tagjai becsületes, jó szakemberek, s szinte minden ügyben komoly szakmai vitát folytatunk, szerencsére valamennyien más-más területen
szereztünk tapasztalatokat, s formálisan támaszkodunk az MNV Zrt. vezetőire, szakembereire is, különösen Kamarás Miklós vezérigazgatóra, aki tapasztalt, jelentős könyvvizsgálói múlttal és Vezetői, irányítói gyakorlattal rendelkezik. A döntésekről mindig hangfelvétel készül. Gyakran felvetődik bennem a kérdés, hogy elég hatékonyan dolgozunk-e, jól végezzük-e a munkánkat. Azt hiszem, hogy gondosan, jó gazda módján bánunk a vagyonnal, s döntéseinket a tanács, minden tagja vállalja. A nemzeti vagyongazdálkodás filozófiája és jogi alapja a Vagyontörvénnyel megvalósult, de a minden részletre kiterjedő professzionális gyakorlat kialakítása csak sokéves pontos, szorgalmas munka eredményeként lehetséges. Mindezzel együtt nyugodt szívvel vállalom, hogy hibás döntést nem hozott a Vagyontanács.
- A vagyonkezelőnél az elmúlt időszak nem a látványos privatizációról szólt. Mi volt a legnagyobb sikere az elnöki székben a két év során?
- Azzal, hogy két évvel ezelőtt a Vagyontanács megkapta a megbízatását, lezárult egy tizenhét éves privatizációs folyamat. Nem áll szándékunkban, és nem is érkezett hozzánk semmilyen azzal kapcsolatos elvárás, hogy bármit privatizálnunk kellene. Valójában a testület döntése alapján nagyon kevés vagyonelemet értékesítettünk. Ügy gondoljuk, hogy a mi feladatunk a vagyonnal való gazdálkodás hosszú távú feladatainak megalapozása, a stratégia kialakítása. Ez utóbbival a tanács már az első ülésétől kezdve foglalkozik, és azt gondolom, hogy a testület ebben eredményes volt. A tanács tagjaiként azt is sikerként élhetjük meg, hogy az állami vállalatok 2008-ban nagyon eredményesen dolgoztak. Összességében az állami cégek adózás előtti eredményének növekedése a tervekhez képest meghaladta a húsz százalékot. Többek között az MVM Zrt., a Magyar Posta Zrt, a Szerencsejáték Zrt. Rendkívüli sikerként könyvelhetjük el a Richter Gedeon Nyrt. kötvénycseréjét, ami a költségek levonása után - tisztán - 33 milliárd forint bevételt hozott az államnak. Természetesen az állami vállalatok 2009-ben nem fogják tudni elérni a tavalyi kiemelkedő teljesítményüket, de bízom abban, hogy a 2008-as eredmények arról is árulkodnak, hogy kedvezőbb körülmények között az állami társaságok képesek igen jól teljesíteni.
- A közelmúltban elkészült a vagyongazdálkodási stratégia újabb változata. Mennyiben más ez a korábbihoz képest?
- Jelentős átszerkesztésen van túl az anyag, de lényegi eltérés nincs a változatok között, hiszen a Vagyongazdálkodási Tanács már 2007 decemberében rögzítette azokat az elveket, stratégiai irányokat, amelyek mentén tevékenykedik. Ez pedig azóta sem változott. Időközben az „élet"
módosította a kormányzati szintű elképzeléseket, törvényi, rendeleti változások következtek be, így a stratégia egyes részletei is változtak: például a korábbi anyag elfogadásakor a válság még nem „tombolt", ezért az új változatba új makrokörnyezeti fejezet került be. Az Új Tulajdonosi Programmal kapcsolatos teendőink pedig kikerültek a feladatok közül. Említhetném még, hogy ez idő alatt a Vagyontörvény is többször módosult, s ennek kapcsán kikerült belőle - így teendőink közül is - a központi költségvetési szervek esetében az állami tulajdonú ingatlanok utáni kötelező bérletfizetés. S mint már említettem, az új változatot jelentősen átszerkesztettük, aminek eredményeként sokkal közérthetőbbé vált. Ez azért is fontos, mert a dokumentumot szeretnénk közszemlére bocsátani.
- Említette, hogy óriási felelősség az ekkora értékű vagyonnal való gazdálkodás. Két évvel ezelőtt miért vállalkozott erre a nem kis feladatra?
– A leköszönő rektorok közül engem javasoltak a tisztségre. A felkérés során a Debreceni Egyetem oktatási, kutatási, de főként országosan egyedülálló stabil, hiánymentes gazdálkodásaira való utalás volt megtisztelő számomra. Több napig gondolkodtam, mielőtt elfogadtam a felkérést. A döntésig magamban több érvet is megfogalmaztam, s ezek között szerepelt az is, hogy miután az egyetemen több mint három évtizede tanítom a földhasznosítást, talajerő-gazdálkodást, a földdel való gazdálkodást, ez idő alatt felhalmozott tudás immár megmutatkozhatna a valós gazdálkodásban is. Emellett az is motivált, hogy igen sikeres lett az a vagyongazdálkodási szak, amelyet diplomások részére indítottunk el az egyetemen. Úgy gondoltam, hogy a hatékony vagyongazdálkodás a következő évtizedekben felértékelődik. De talán valamennyi érvem közül a legfontosabb az volt, amelyik a Debreceni Agrártudományi Egyetem épületének falán fogadja a vendégeket „A föld szeretete a haza szeretete." A földhöz való kötődésemet példázza, hogy nemcsak oktatom, hanem vallom is: a föld természetes erejének megőrzése és gyarapítása az egyik legfontosabb nemzeti érték.
– Az NVT elnöki tisztsége mellett számom egyéb pozíciót is betölt irányítja az egyetemi munkát, valamint az MTA egyik csoportjának vezetője. Hogyan egyeztethető mindez össze?
- Az egyetem elvégzése után több mint két évtizedig semmilyen pluszterhet, megbízatást nem kaptam. Ezen időszak alatt a tanársegédtől a professzorig, az egyetemi doktoritól az MTA-doktori disszertáció elkészítéséig csak a szakmámmal foglalkoztam, oktattam, kutattam. A 25
évvel ezelőtt alapított szántóföldi debreceni tartam kísérletem Európában egyedülálló. A tudományos kutatásaim eredményeire épülő angol nyelvű, „Kukoricatermesztés" című könyvem a világon a második. Az első külső megbízatás szerencsésen akkor érkezett számomra, amikor már letettem az asztalra a szakmai s a tudományos munkáimat, disszertációimat. Azt pedig már a kezdetekben – ennek most már tíz éve – megtapasztaltam: a legfontosabb, hogy egy vezető el tudja-e látni azokat a teendőket, amelyek kizárólagosan az ő feladatai, és azt nem fogja más elvégezni helyette. A mindennapi munkámat nagy munkamegosztással végzem, ugyanis azt is hamar megtanultam, hogy az eredményesség egyik feltétele a jó együttműködés. Annyiban szerencsésnek érzem magam, hogy valamennyi elfoglaltságom - akár az MTA Növénytermesztési Bizottságának elnöki pozíciója, akár a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának elnöki tisztsége - szorosan összekapcsolódik. Így ezek a tevékenységek erősítik egymást. DIÓSZEGI JÓZSEF
