A vadásztársaság hivatásos vadászai napi rendszerességgel járják az erdőt. Ellenőrzik a területet az erre kijelölt helyeken kiszórják a szemestakarmányt, feltöltik az etetőket, s az ő dolguk a vadászlesek, lőál-lások karbantartása is. Egy-egy hajtóvadászat előkészítésekor különösen körültekintő munkára van szükség.
Csepreg - Ha vadászra gondolunk, a legtöbben a mesék puskás emberét képzeljük magunk elé. A valóságban a vad elejtése csak töredéke a munkájuknak. Az ő gondjuk a vadállománnyal kapcsolatos minden tennivaló, és nem csak akkor, amikor az erdőt hó borítja.
A Csepregi Répcevölgye Vadásztársaság több mint nyolcezer hektáron folytat vadgazdálkodást. Az ide tartozó nyolc önkormányzat területéből kétezer-ötszáz hektár az erdő, a többi mezőgazdasági kultúra - rét, szántó, legelő. - Nagyon fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk az önkormányzatokkal és a gazdákkal is - mutat rá Király Lajos, aki márciusban került a vadásztársaság elnöki posztjára. Harmincnyolc éve vadászik. - Ebben az évben már 6-7 millió forintot fizettünk ki vadkárra. A vad szabadon jár-kel, bizony megdézsmálja a kukoricát, búzát, zöld repcét, cukorrépát. Különösen a kukoricában szoktak nagy kárt tenni, mert a magas növény takarásában kedvükre garázdálkodhatnak. De ha például meg tudunk egyezni a gazdákkal, hogy a földek szélén hagyjanak egy keskeny sávot, akkor könnyebben tudjuk végezni a vadkárelhárító munkát. Van, ahol villanypásztort is fel tudunk szerelni, ha engedi a költségvetés.
A vadak etetésének az állomány védelme mellett a vadkár megelőzése is a célja. Doma Lajos fővadász elmagyarázza: az erdő lakóit nem csak télen kell etetni.
- Az etetésnek kétféle módja van, s ezek célja is más - mutat rá. – Szórózást egész évben végzünk, elsősorban a leshelyek környékén. Ez egy vadászati mód, a takarmánnyal odacsalogatjuk a vadat, rendszerességet teremtünk a megjelenésében. A téli, tavaszi etetést ezzel szemben a sűrűk mellett, a vadak pihenőhelye közelében végezzük, kukorica, cukorrépa, alma kijuttatásával, illetve a fedett szarvasetetőkbe rakott szénával. A cél egyrészt az, hogy megtartsuk a vadállományt a területünkön, - illetve, tavasz közeledtével, hogy megelőzzük a szántóföldeken a vadkárt. Ásványianyag-utánpótlást nyalósó formájában kapnak az állatok, amire leginkább szőrváltáskor, agancsváltáskor és vemhességi időben van szükségük.
Az elnök hozzáteszi: ebben az évben száz tonna kukoricát kötöttek le, ebből 35-öt már ki is helyeztek: A terület adottságai jók, a gímszarvasok, vaddisznók, őzek és az apróvad enyhébb télben még a természetben is felleli a takarmányt.
Gyakoribb takarmányozásra akkor van csak szükség, ha több hétig tart a kemény hideg, s a magas hó és a lefagyások miatt nehezen mozognak az állatok.
- Ha nem etetünk, a vad elmegy más területre, ott ejtik el, miközben az általa okozott kárt mi fizetjük. Annak, hogy az idén erősítettük az etetést, meg is lett az eredménye: mind a három őszi hajtásunk nagyon szép terítékkel zárult.
Az elnök hozzáteszi: mióta vadászik, évről évre javul a területen élő vadak génállománya, súlyosabbak a trófeák, növekszik a disznóállomány. Mindez nagyban köszönhető a gondos vadgazdálkodásnak. A vadállomány mennyiségi és minőségi szabályozása a vadászok feladata. Tavasszal, területbejárással, vadbefigyeléssel állománybecslést végeznek, aztán ennek és a terület vadeltartó képességének függvényében a megyei földművelésügyi hivatal elkészíti az éves kilövési tervet. Ezt a tervet a társaságnak hoznia kell, s ez egyben behatárolja a bevételi lehetőségeiket is. A vadásztársaság évi, mintegy húszmilliós költségvetésének egyik fő forrása a bérvadásztatás. Ez a vadhúseladásból származó bevétellel és a tagdíjakkal egészül ki. Támogatást nem kapnak, maguknak kell nullszaldósra kihozni az évet úgy, hogy azért néhány vadat saját tagjaik .-
sportvadászaik — is elejthessenek. A kiadási oldalon jóval több tétel szerepel: a három hivatásos vadász munkabére, a vadkárok térítése, a területek bérleti díja, a takarmányozás. A vadászok azt is elárulják, hogy a gazdasági válság hatásait ők is megérzik. A külföldi vendég is meggondolja, mennyit áldozhat a hobbijára, nyomottak az árak, ráadásul nőtt a környező országokban elérhető vadászterületek mennyisége is.
Vadásznak lenni sok felelősséggel és lemondással jár. Sokat elárul, hogy a társaságok az elnök és a vadászmester mellett környezetvédelmi felelőst és gazdasági, felelőst is választanak maguk közül. Sok feladatot kell vállalniuk: a közösségért és a vadállományért, cserébe azért, hogy maguk is hódolhassanak ennek a szép szenvedélynek, sőt néha úgy adódik, hogy a tagdíjon felül is hozzá kell járulniuk a társaság költségeihez. Munkájuk - amely egyben hobbijuk is - mindenekelőtt a természetes élőhelyek, a vadállomány megőrzését szolgálja. TERSZTYÁNSZKY KRISZTINA
Sorsközösségben a természettel érdemes felelősen gondolkodni
A természet egyensúlyának megőrzése mai életünk és jövőnk egyik legsúlyosabb problémája. Az ember, azáltal, hogy igájába hajtotta a természetet, egyre jobban eltorzítja azt. Kiirtotta az esőerdőket, a Föld lélegző tüdejét áldozva fel ezzel. Aggasztó mértékben szennyezi a levegőt és a vizeket a gyárakból kibocsátott vegyi anyagokkal. S bizony, amiért a vadászokra sem gondolunk mindig tisztelettel, a mértéktelen haszonvágy a kihalás szélére juttatott jó néhány állatfajt. Olyan madarakat és virágokat kényszerültünk védetté nyilvánítani, amiknek léte pár éve még banális volt. Rettentő kényes feladat a természet rendjébe beleavatkozni. Még akkor is, ha jobbító szándék van a hátterében. Gondoljunk csak a rengeteg műtrágyára, hozamfokozóra, génmanipulációra, amelyeknek káros hatása rohamosan uralkodik el rajtunk. Nem vitás, hogy az őstermészetet, az elemeket valahogy korlátok közé kell szorítani, de hol legyen ez a korlát? Meddig lesznek vadak a vadállatok, ha etetjük, ha óvjuk, ha szelektáljuk őket? Hogyan lehet úgy, észrevétlenül és tapintatosan beleavatkozni az életükbe, hogy ne rontsunk természetes életmódjukon, egészséges ösztöneiken?
Hogy ne járjanak úgy, mint a szánalmas, kötött pulóverbe öltöztetett, elpuhult városi kutyák? Nehéz és szép feladat az egyensúlyt megtalálni. Többen tesznek sajnos ellene, mint érte. Orvvadászok, fatolvajok, erdőn-mezőn motorral száguldozók. Sokkal többet kéne beszélnünk arról, hogy mi a kötelességünk, hiszen akár tetszik, akár nem, ezen a bolygón növénnyel, állattal sorsközösségben vagyunk.
Így látják olvasóink
Vámosi Balázs mérnök
Mielőtt szert teszünk egy kisállatra, alaposan végig kell gondolni, valóban akarjuk-e, hiszen egy állat tartása nagy felelősséggel jár. Mindennap etetni, itatni, gondozni kell a kisállatokat. Például egy kutyát télen, a hidegben is le kell vinni sétálni, nem csak akkor, ha jó idő van. Nekem halaim vannak. Azokat is gondozni kell, de nem igényelnek túl nagy odafigyelést, s akár pár napra is egyedül hagyhatom őket. Zárt akváriumban vannak, így nem jelent gondot a lakás szellőztetése.
Kellner Mónika dekoratőr
-Van egy kiskutyánk, de kívüle nem tartunk más háziállatot. Tömblakásban lakunk, ezért minden nap el kell vinni sétálni a kutyát. A háziállatra nemcsak nyáron kell vigyázni, hanem a hideg téli napokon is
ki kell vinni a szabadba. Mivel dolgozunk, a gyermekem pedig iskolába jár, beosztottuk a sétáltatást. Reggel a munka előtt a férjem, délben a gyermekem, délután én, este pedig szintén a férjem viszi le sétálni a kutyát. Szerencsére ilyenkor télen sem fázik, mivel hosszú szőre van.
Bajzek Alexandra tanuló
Családi házban lakom a szüleimmel, két macskát is tartunk. Általában mind a ketten kint vannak a ház udvarán, de ilyenkor télen gyakran bekéredzkednek a cicák a lakásba. Ha fáznak, kaparják az ajtót és nyávognak. Ekkor mindig beengedjük őket a házba melegedni.
Odafigyelünk a cicáink egészségére, ezért mindig jó minőségű,
zöldséggel és vitaminokkal teli konzervet adunk nekik enni. Gyakran előfordul, hogy sonkát is kapnak a macskaeledel mellé, amit nagyon szeretnek.