Egy biztos leltárkészítés nélkül is, a nyolc év egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb vesztese a magyar gazdatársadalom s a magyar agrárium. Erről és kilábalás lehetőségeiről beszélgetett a Magyar Hírlap Font Sándorral, a parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnökével, a párt agrárkabinetjének vezetőjével.
– Ön tapasztalt termelő. Mit ajánlana ma egy fiatal gazdának, mibe fogjon bele, növénytermesztésbe, állattartásba, esetleg zöldség- vagy gyümölcstermesztésbe?
– Egyikbe se! Mert a jelenlegi körülmények között egyikből sem tudna megélni. Az emberek pontosan érzékelik, milyen állapotban van a hazai mezőgazdaság, pontosabban milyen állapotba hozta a nyolcévnyi szocialista kormányzás. Elértük már a reményvesztettségnek azt a fokát is, amikor sok földtulajdonos kezdi úgy érezni, hogy értéktelen vagyont tart a kezében, jobb lenne tőle megszabadulni.
– Ha ez így van, ahogy mondja, akkor győzött a szocialista agrárlobbi. Könnyedén megszerezheti az elkedvetlenedő gazdák földjeit, s kedvére kereskedhet, spekulálhat vele. Ez volt a célja eredetileg…
– Igen, a szocialista lobbi szándékosan teremtett olyan mostoha viszonyokat a hazai agráriumban, hogy belássák a gazdák, ebből nem lehet megélni, ezt abba kell hagyni. A szocialista nagyüzemi lobbi és a hozzá csapódott spekulánsok hada igyekszik minden lehetőséget kihasználni, amíg az MSZP vezeti az országot. Bajnaiék meghirdették az életjáradék-program újraindítását, amellyel az idősebb, a gazdálkodásba belefáradó emberektől szeretnék megszerezni a földet. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy még le sem járt azoknak a földbérleti szerződéseknek az ideje, amelyeket a szocialista agrárlobbi kötött az állami tulajdonú termőterületek használatára, máris újabb húsz évvel meghosszabbítják őket. Ráadásul arcátlanul alacsony összegért, a rendes, azaz a piaci földbérleti díjak ötven-hatvan százalékáért.
– Miért nem tudják megszerezni ezeket a törekvőbb gazdák?
– Szinte személyre szabott pályázatokat ír ki az agrártárca, olyan feltételekkel, amelyeket egy egyéni termelő vagy egy családi gazdaság képtelen lenne teljesíteni. Hatalmas, több száz hektáros földterületekről van szó, amelyeket csak egyben lehet megszerezni, méghozzá úgy, hogy a szerződés megkötésekor előre ki kell fizetni a bérleti díj felét. Ez adott esetben elérheti a százmillió forintot is. Egy gazdának vagy családi gazdaságnak nincs ennyi pénze, de olyan bank sincs a világon, amely ennyi kölcsönt adna neki.
– Mi lesz a magyar termőterületek sorsa hosszú távon?
– A 21. század második felében az olaj mint korunk jelképe és abszolút értéke elveszíti mindenhatóságát. Ugyanez történik majd az arannyal is. Az élelmiszer és az élelmiszer előállításához szükséges föld és az ivóvíz lép a helyükre. Mi termőföldben és ivóvízben is hallatlanul gazdagok vagyunk. Nézzen körül, mi történik, hogyan csavarják ki a kezünkből a földjeinket, és hogyan próbálják megszerezni a magyar vízvagyont. Ha ez nem elég, akkor próbálja kiböngészni, mekkora földterületeket vásároltak maguknak egyes vállalkozók, akik Magyarország száz leggazdagabb emberei közé tartoznak. Ez azért csak mutat valamit.
– És mi csak hagyjuk ezt?!
– Eddig szinte lehetetlen volt megszervezni az össztársadalmi ellenállást. Ennek egyebek között a liberális médiatúlsúly volt az oka. Az történt, mint 1988-ban, a spontán privatizáció kezdetekor. Elhitették az emberekkel, hogy a szocializmustól örökölt vagyon nem ér egy fabatkát sem, jobb megszabadulni tőle. A pártállami menedzsment azonban meghozza azt az áldozatot, hogy megveszi ezt a rossz vagyont. Igaz, alacsony áron, mert nem ér többet, de ezzel elkerülhetjük az ország összeomlását. Gyurcsány is így szerezte meg a Motimot. Azért mondom, hogy nehéz volt az ellenállást felépíteni, mert remélem, hogy a tavasszal minden megváltozik.
– Mekkora haszon csábítgatja a földszerzéssel foglalkozó szocialista spekulánsokat?
– Hollandiában ötvenezer euróba kerül egy hektárnyi termőföld. Ez testvérek között is 13 millió forint. Nálunk mondjuk most ötszázezer. Hússzoros lesz a lobbi haszna. Nincs mese, ha már a hollandokról van szó, ők mindenképpen jönnek, mert kicsi az országuk, nincs helyük a fejlesztésekre, ráadásul a mi földjeink jóval kevesebb vegyszert tartalmaznak.
– A Fidesz több ízben is bejelentette, kérni fogja a külföldiekre és a jogi személyekre vonatkozó 2011-es földvásárlási moratórium meghosszabbítását. Mit érhet el ezzel az ország a pillanatnyi lélegzethez jutáson kívül?
– Nagyon is sokat. Két évre kérhetjük a hosszabbítást, s ha kormányra kerülünk, akkor ennyi idő bőven elegendő például ahhoz, hogy megalkossuk az állami földgazdálkodás, illetve a földszerzés és a földbérlet új szabályait. Két modellt tanulmányoztunk, a franciát és a dánt. A dán szisztéma helyben lakáshoz, Dániában és dán nyelven szerzett szakirányú egyetemi végzettséghez és persze tényleges gazdálkodáshoz köti a külföldiek földszerzését. Érdekes a dán üzemszabályozás is, amely szerint maximum háromszáz hektár lehet egy-egy agrárvállalkozás kezében. Pontosabban ekkora területen gazdálkodhat.
– Ez elég szigorú regula…
– Csak nekünk. Mert Magyarországon sok a több ezer hektáros mezőgazdasági nagyüzem. Ennek az az oka, hogy a szocialista kormányzás, és egyáltalán az MSZP, folyamatosan a téeszalapú nagyvállalkozások rendszerében gondolkodik, ezt építi. Ezzel teljesen egyedül állunk az EU-ban, az effajta nagyüzemi, feudális filozófia egyedül Dél-Amerikára jellemző.
– És mi jellemzi a francia modellt?
– Ott a nemzeti földalapnak elővásárlási joga van minden francia hektárra. Ez bőven elég ahhoz, hogy az állam kézben tartsa saját földjének sorsát.
– A földről beszélünk, mint a legfontosabb tényezőről, mint a társadalom legértékesebb és mindenáron megtartandó vagyonáról. De mi lesz egy másik értékkel, a már elvesztett élelmiszer-iparral, amelynek rendes körülmények között a gazdálkodás motorjának kellene lennie?
– Mindenekelőtt a kistérségi értékesítési rendszert szeretnénk kidolgozni. Ez röviden annyit jelent, hogy alapvetően a helyben élő gazdákra, családi gazdaságokra bíznánk egy-egy térség élelmiszer-ellátását. Maguk dolgoznák fel a megtermelt alapanyagokat, s ők is értékesítenék a megengedett harminc-ötven kilométeres körzeten belül. Nyugaton már hosszú ideje működik ez a szisztéma, és egyetlen vásárlót sem érdekel, hogy az ízletes bajor házikolbászt meg sem mutatták az EU minőségbiztosítási rendszerének, azaz a HACCP-nek.
– Igen, de így szinte teljesen megszűnne Magyarországon az úgynevezett lánckereskedelem, kiesne a partiból az a felvásárlói réteg, amely köztudottan a szocialistákhoz kötődik, s a megtermelt nyereség hetven százalékát teszi zsebre addig, amíg maguknak a gazdáknak, vagyis a termelőknek mindössze tíz százalék jut. Óriási összegekről van szó. Ha megcsinálják a kistérségi rendszert, valószínűleg lelövik önöket…
– Már hogyne csinálnánk! Nézzen körül, ma egyetlen piacon sem lát például parasztasszonyokat, mert a szocialista kormányok megtiltották nekik, hogy élelmiszert áruljanak. Egyszerűen elkergették a kicsiket az élelmiszer-ellátásból s az ő helyükre nyomultak be a multik, ráadásul hihetetlen kedvezményeket kapva. Kedvezmény az is, hogy a szocialisták szép csendesen a minimumra építették a minőség-ellenőrzési rendszert is. Kitört néhány botrány, megbüntettek egy-két multit, de ez csak szúnyogcsípés volt nekik. Most már mindenki számára világosnak kell lennie, hogy miért beszélt annyit a baloldal, mindenekelőtt az SZDSZ a gyenge államról, sőt az állam leépítéséről!
– Igen, de azt mondták, csak így működhet a szabadpiac…
– Nincs is szabadpiac, nincs is verseny. Csupán monopolisztikus előnyök vannak. A hazánkban tevékenykedő külföldi bankok tízszer akkora műveleti díjakat kérnek nálunk, mint otthon, Nyugaton. Nincs kivétel. Olaszországban ugyanaz a növényvédő szer, amely nálunk is megtalálható az üzletek polcain, húsz-negyven százalékkal olcsóbb, mint itt. Miért?! És hol marad a magyar állam a multinacionális cégeket ellensúlyozó szerepével és kötelességével együtt? Az állam, amelynek meg kellene védenie polgárait, hiszen csak ő képes erre. A dán mezőgazdasági filozófia alaptétele például az, hogy az agrárium veszélyes üzem. Mert ha rossz élelmiszerrel látja el a dán embereket, azzal az egészségüket, hovatovább a dán társadalom létét kockáztatja. Ezért ott csak a dán állam szigorú felügyelete mellett lehet élelmiszert termelni, és élelmiszerrel kereskedni.
– Feltűnő, hogy a kormány s az agrártárca mint oly sokszor, megint csak a gazdák lejáratására törekszik. Most azzal vádolja őket, csaltak a földalapú támogatások igénylésénél, s ezért igencsak tekintélyes összegeket fizettet vissza velük.
– Ez felháborító. A gazdák a kormány által készített térképek és műholdas felvételek alapján kérték a támogatásokat még 2004–2006-ban. Másként nem is tehettek, ráadásul a tárca ellenőrizte az igényléseket. Az EU jelezte 2008-ban, hogy a térképfelvételek miatt büntetőeljárást kezdeményez Magyarország ellen. Az akkor általam összehívott bizottsági ülésen a kormány meg sem hallgatta aggódó felvetésünket, elképzelhetetlennek tartotta a szankciót. Aztán 2009-ben három és fél milliárd forintra büntette az EU Magyarországot a hibás térképek alapján igényelt támogatások miatt. Bár a kormány hibázott, megpróbálja a pénzt besöpörni a gazdáktól, s hogy minél kövérebb legyen a lúd, még le is járatja őket.
– Ha már a fiatalokkal kezdtük: ez a mesterségesen felszított hangulat, a sok szándékosan elrejtett csapda és buktató még inkább elveszi a kedvüket attól, hogy belevágjanak a gazdálkodásba.
– Pedig rájuk nagy szükség van. A Fidesz úgy tervezi, hogy előnyben részesíti, s kedvezményeket is ad földbérlet tekintetében azoknak a fiatal gazdáknak, akik három-négy gyereket vállalnak. Szerintem ez nagyon fontos népességpolitikai lépés lenne, és növelné a vidék népességmegtartó erejét is. A konkrét termelésen és az élelmiszer-ellátáson túl nagyon sok, legalább ennyire fontos funkciója van az agráriumnak egy nép életében. Tájmegőrzés, kiegyensúlyozott társadalomszerkezet, tradíciók ápolása és így tovább. Az MSZP felfogásával szemben a polgári erők a vidék komplexitásában és fejlesztésében gondolkodnak. Tudva azt, hogy mindennek persze a termőterület és a mezőgazdaság áll a centrumában. Ezért is akarjuk mindenekelőtt szabad akarattal rendelkező, tradícióinkat tisztelő magyar emberek kezébe adni a földjeinket. Sinkovics Ferenc