Mór - Két évtizeddel a rendszerváltás után is új szelek fújnak a városban: árverezik a volt állami gazdaság földjeit, a magánosítás útja azonban még mindig akadályokkal van tele.
A székesfehérvári bírósági végrehajtó irodát nem tömeg fogadására rendezték be, fölösleges emberek nem is tolonganak kedden reggel a párszor tíz négyzetméteren. Két széknél több nem jut a licitálóknak: a bal oldalin közlékeny, kulturáltan öltözött ember foglal helyet, a másikon egymást váltják azok, akik eddig bérelték az árverésre került földeket.
„Ötszázezer forint a lépcső a kikiáltási árra, ki adja meg?" - elég a jelbeszéd, a végrehajtó látja, hogy a bal oldalt ülő megadja. Újabb félmilliós emelés, s még mindig a becsült érték alatt vagyunk; a bérlő rááll, a licitellenfél jelzése most is magabiztos: kiszáll. Nem rögtönöz senki, évek óta előre látta mindenki ezt a pillanatot: így van ezzel a bal oldali férfi, Antal Ernő, a budapesti székhelyű Hermes Hitel és Faktor Zrt. többségi tulajdonosa és igazgatósági elnöke, s tisztában voltak a helyzettel Mór neves és kevésbé neves gazdálkodói, vállalkozói és borászai is.
A történet 1987-ben, a rendszerváltás hajnalán kezdődött, a Móri Állami Gazdaság élt a törvény adta lehetőségekkel, s több lépcsőben hitelt vett fel, hogy aztán több lépcsőben el is adósodjon. 1993-ban megindult a felszámolás és a csődeljárás, a vagyon legértékesebb része, a föld azonban továbbra is egy kézben maradt: az Antall-kormány 1992 végén törvénnyel vonta el az állami gazdaságtól a területeiket.
A jelzálogjog és a követelés nagy része 1993 és 1995 között a Magyar Hitelbank kezében volt. A Horn-kormány beiktatása után lassanként elindult a bank privatizációja, ehhez első lépésben fel kellett mérniük a pénzügyi helyzetüket, hogy a tőkeemelést végrehajthassák. „Sorban írták ki a pályázatokat, hogy értékesítsék a kétes banki követeléseket" – mondja Antal Ernő, akinek a cége 1995-ben vette így meg a móri földekre vonatkozó jelzálogjogot.
Hosszú lejáratú ügyről volt szó, ezt minden érintett már a kezdetekkor látta. Az állam nem adta ki kezéből a földeket, a Hermes pedig hiába kérte a megváltást, az egymást váltó kormányok és vagyonkezelési irányítók jobbnak látták a területek bérbe adását. 2200 hektár szántó, erdő, gyümölcsös és szőlőterület volt a vita tárgya; a Hermes végül beperelte az államot, a Fejér Megyei Bíróság, a Fővárosi ítélőtábla után harmadjára tavaly februárban a Legfelsőbb Bíróság adott nekik igazat, júniusban kérték is a végrehajtást a földekre.
Az eltelt több mint egy évtized alatt sok buktatója volt a folyamatnak. A- földek becsült értéke az árverés előtt 255 millió forint volt. A követelés összege a kamatok miatt ma már 2,2 milliárd forintra rúg. Ekkora összeget a Hermes egészen biztosan nem tud most behajtani, feltétlenül rászorulnak viszont arra, hogy együttműködjenek a potenciális licitálókkal. Közöttük a legtöbben azok vannak, akik eddig bérelték az állami földeket: papíron most van lehetőségük arra, hogy végre saját földön gazdálkodhassanak.
Egy ültetvény telepítése évtizedekre szól, kellő előrelátás kell ahhoz, hogy ilyesmire vállalkozzon az ember. A móri borászok jó része élt is a lehetőséggel, közöttük azonban voltak olyanok is, akik nem merték beültetni a bérelt területek egy részét, tudván tudva, hogy a hozzáadott érték kárba veszhet a bérlet megszűnte után. A földalapú támogatás így is jár ezekre a földekre, ennyiben még haszon is származott belőlük még tavaly is, leszámítva azt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő az elmúlt években kiszámíthatatlan módon emelte a bérleti díjakat.
Az ügyben érintettek egyike sincs túl jó véleménnyel a központi ügyintézésről. A gazdálkodók gyakran panaszkodtak a hivatalok nehézkés; működésére, nemtörődömségére. Névvel az általunk megkérdezettek közül egyetlen gazdálkodó sem akart nyilatkozni, vannak, akik a sikeres árverés után sem lélegeztek még fel. A Hermes legutóbb 2009 márciusában, a jogerős bírósági ítélet megszületése után próbált egyezkedni az állammal, amely a megváltásért cserébe még mindig túl alacsony árat fizetett volna. Antal Ernői a kétezres években személyesen tárgyalt Mór előző polgármesterével, Schmidt Ferenccel, az önkormányzat azonban úgy döntött, a magasnak tartott árak mellett nem akar egyezkedni az állammal a megváltási jog átvételéről. A helyi érdekeket ezen a szinten nem tudták érvényesíteni.
A földek megváltásával a végrehajtás költségeit meg lehetett volna spórolni, a licitek azonban január elején sorban ki lettek írva. A 2200 hektár mintegy 60 százaléka, 1300 hektár most sem kerül kalapács alá: tavaly olyan törvény született, ami forgalomképtelenné tette az öt hektárnál nagyobb és a védett erdős területeket, az árverezendő földeken több ilyen is van. Ha elmarad a megváltásuk, a Hermes nem tud megegyezni az állammal, s újabb pert fog indítani ellene.
Gazdasági társulások a törvény szerint nem kaphatnak földeket az árverésen, a Hermes érdekeltségébe tartozó magánszemélyek pedig csak akkor fognak licitálni, ha azt látják, hogy azok áron alul kehének el. Ha hozzájutnálak a földekhez, Antal Emő szerint azon lennének, hogy bérbe adják a földeket, jellemzően azoknak, akik most is bérlik azokat- a jövő innentől kezdve meglehetősen kiszámíthatatlannak tűnik. TÓTH PÉTER
Noha 1300 hektárnyi terület az erdőtörvény hatálya alá esik, ezeknek a birtokoknak csak egy kis részét borítják el a fák. A területek megbontását egyelőre senki nem tervezi, árverezni a törvény miatt nem lehet, a Hermes viszont érvényesíteni akarja a jelzálogjogát A védett területekkel több olyan birtok is összefügg, amely nem esik a törvény hatálya alá, ezek árverezését a Hermes kérésére áprilisra halasztották. Az ügyben a követeléstulajdonos, az állam és a licitálók után negyedikként az erdőkezelő Vadex Zrt. is érintett