2005-ben a Megyei Közlekedési Felügyelet Közúti és Vasúti Osztálya 55 méterre a falu lakóházaitól kiadta az engedélyt a 4. sz. főút Debrecent elkerülő szakaszának megépítéséhez.
Az elkerülő út uniós támogatással épül, mint minden nagyobb beruházás ma Magyarországon. A nyomvonal módosításáért egy elfogadhatóbb távolságra azonnal megindult a lakosság tiltakozása (aláírásgyűjtés, tüntetések szervezése, segítségkérés a különböző médiumoktól, lakossági fórum). Az akkori önkormányzat egyetértése és tárgyalások a szakhatóságokkal - minden hiába, bizonyos érdekek ezt a távolságot kívánták. Maga az Erdészeti Szolgálat is leírta szakhatósági állásfoglalásában, hogy Bocskaikert erdő felőli utcája lakhatatlanná válik az „út zajszintje, a keletkező por és gázszennyeződés miatt". Pedig az állásfoglalás még nem beszél arról, hogy a jelenlegi főútvonal és az új elkerülő út mintegy gázkamrába zárja a lakosságot.
Ma ez az erdő felőli rész Bocskaikert tüdeje, asztmás betegek gyógyhelye, a falu kiránduló zöldövezete. Nem véletlen, hogy egyre több fiatal család építi meg itt az otthonát, amúgy is beteg, szennyezett környezetünkben egészséges életteret találva.
2005 óta folyamatosan harcolunk az 55 méter ellen, egy távolabbi nyomvonal kijelöléséért. Az erdészeti szakhatóság a zárt erdőre hivatkozik, melyet ha megosztana az út, „nehézkessé" válna a kezelése és a „lehasított erdők értékes tölgyesekből és változatos cserjékből állnak", így marad az értéktelen ember, értéktelen házaival és értéktelen életével.
Hangsúlyozzuk újra és újra, szükség van a falu közepén áthaladó főútvonalat tehermentesítő elkerülő útra, de nem ráépítve a falura, betegséget, bajt hozva az ott élő emberekre. Legalább az Unió által előírt 250 méter tartsák be egy uniós beruházásnál. Minden érintett hatóság a jogerős építési engedélyre hivatkozik, mint valami eleve elrendelésre és az ajtók becsukódnak. Ezek után már az sem rendített meg minket - vagy mégis -, hogy a rendőrség február 25-én reggel nagy számban megjelent, hogy biztosítsa az erdőirtást a lakosokkal szemben.
S mi, a falu itt élő, továbbra is itt élni kívánó lakosai még mindig abban reménykedünk, hogy „fentről" vagy „lentről" valaki vagy egyszerűen a józan ész és az emberi élet tisztelete megfogja végre annak az embernek a kezét, akinek jogában áll egy másik, nagyobb számot ráírni arra a bizonyos jogerős engedélyre. A mi világunkban is legnagyobb érték végre valóban az ember legyen. Az értelmetlen pusztítás sajnos, tovább megy, ki érte a felelős, ki állítja meg? ERDŐT VÉDŐ AGGÓDÓ LAKOSOK BOCSKAIKERT (NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN)