2010. április 1. - EGYSZERVOLT... Odakint szakadt az eső.
A nyavalya essen az összes disznóba! - gondolta az öreg János, miközben fel s alá mászkált házának előszobájában. - Én ma este ki nem megyek, ha a fene fenét eszik is - dörmögött magában. Mérges volt, mert ő lett volna a soros a frissen vetett kukorica földek őrzésében, csakhogy ebben
a lehetetlen időben egyetlen porcikája sem kívánta a lesen való
ücsörgést. A ház csendes volt, felesége már régen lefeküdt, csak az
öreg tacskó fészkelődött mellette.
Jól van, Fifi – vakargatta meg a füle tövét a kutyának -, ma nem megyünk sehova.
És mint aki jól végezte a dolgát, leült, és nekiállt böngészgetni egy újságot. Azt, hogy ma este senki nem fogja őrizni a kukoricavetést a vaddisznóktól, már tényként könyvelte el, és akkurátusán nekiállt lapozgatni Addig olvasgatott, mígnem nagyot koppant a feje az asztalon, mert belealudt a nagy művelődésbe.
Amikor felébredt, már világos volt. Még teljesen ki sem nyitotta a szemét, amikor ismerős kocsiajtó-csapódás ütötte meg a fülét.
- Ez a Kisfőnök lesz... -futott át rajta az első felismerés, amit rögtön követett a második, miszerint ő az éjszakát nem a lesen töltötte, hanem békésen aludt a saját ebédlőasztalán. – Biztos engem akar ellenőrizni, a fene a jó dolgába... - gondolta, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve
beleugrott a gumicsizmájába, magára kapta a kabátját, és hóna alá csapva a még békésen szendergő Fifit, nagy lendülettel próbált beszaladni a fürdőszobába.
Csakhogy útját állta egy sámli, amiben majdnem felbukott, de szabad kezével sikerült megkapaszkodnia a kredenc oldalába, aminek következtében az megbillent, és útjára indított pár darab levesestányért, amelyek rettenetes csörömpöléssel fejezték be pályafutásukat. Ezután bevetette magát a fürdőszobába, és úgy, ahogy volt - kutyásán, kabátosán - magára engedte a zuhanyt. Szerencsétlen jószág csak most eszmélt rá, hogy milyen merényletet követtek el ellene, és próbálta menekülőre fogni a dolgot, de az öreg annyira szorította, hogy ez lehetetlen próbálkozás volt. Mikor már teljesen eláztatta az egész fürdőszobát, a kutyát és saját magát is, elindult nagy büszkén, hogy kinyissa az ajtót, amin már igencsak dörömbölt a főnöke...
- Édes gyerekem - nyitotta ki nyájasan az ajtót -, éppen most gyüttem meg az őrzésből...
Főnöke, mikor meglátta az öreget csurom vizesen, hóna alatt az eláztatott kutyával, igencsak meglepődött. Az öreg is érezte, hogy valami nem stimmel, mert odakint - csodák csodájára - nagyon szépen sütött a nap.
- Ha rendbe szedte magát, jöjjön be az irodára: Az eső amúgy hajnal kettőre elállt... – hebegte meglepetésében a Kisfőnök, majd
elviharzott.
Az öreg János betette az ajtót, és már-már azt hitte, megúszta, de ahogy megfordult, ott állt előtte a felesége hálóingben és kócosan. Az asszony gyanúsan méregette a csatatérré változott konyhát és a férje karján lógó, megkopott színházi boára emlékeztető elázott ebet. Azonnal megértett mindent, hiszen nem tegnap esküdtek. Nem szólt semmit, csak unottan legyintett egyet, és elindult a felmosórongyért. Jager
